Idő: 1980-1982
Stílus: Punk-rock-underground-new wawe határmezsgyéjén
Fíling: Őszinteség, semmi több...
Leírás:
Nem, tudhatjátok, hogy nekem aztán semmi bajom a popzenével.
Mi több, különösen a nyolcvanas évek popzenéjét díjazom.
De egészen más az, hogy ha valaki prófétaként indul, majd egyszer csak átnyergel a popzenére.
Prófétának születni kell, ahogy popzenésznek és előadónak is.
D. Nagy Lajos prófétának született - mégis megtagadta ezt, mikor otthagyta szerepkörét. Márpedig prófétának csak úgy szabad lenni, ha következetesen elhatározza a dolog mellett magát az ember és végigviszi azt.
D. Nagy Lajos a Rolls Frakció frontembereként még próféta volt - aztán átvette Nagy Ferótól az addig nagyon erős rockzenét toló Bikinit és csinált belőle valami olyat, amelynek már több köze volt a popzenéhez, mint a prófétai szerepkörhöz...
Nyilván nem véletlenül - őt is elérte az érvényesülés szele és az elfojthatatlan érzés, hogy ő is mielőbb belesüppedjen annak a rendszernek a mocsarába, melyet korábban ő maga is oly erőteljesen bírált.
Nyilván nem véletlenül - őt is elérte az érvényesülés szele és az elfojthatatlan érzés, hogy ő is mielőbb belesüppedjen annak a rendszernek a mocsarába, melyet korábban ő maga is oly erőteljesen bírált.
Na ezt hívom én megalkuvásnak - főleg az 1980-as években, Magyarországon, ahol megalkudni csak Nirvánia kicsinyes játékszabályai szerint lehetett...
Mert a Bikini zenéje tingli-tangli EHHEZ képest...
Még úgy is fenntartom ezt, hogy egyébként nekem is van néhány kedves Bikini számom és úgy alapjáraton nem lenne semmi bajom az együttessel, ha nem tudnám, hogy másban tudnak ők sokkal többet is, mint amit a sajátos pop-rockjuk keretei között műveltek, ráadásul megtagadva korábbi önnönmagukat azáltal, hogy utóbbi műfajra váltottak...
Még úgy is fenntartom ezt, hogy egyébként nekem is van néhány kedves Bikini számom és úgy alapjáraton nem lenne semmi bajom az együttessel, ha nem tudnám, hogy másban tudnak ők sokkal többet is, mint amit a sajátos pop-rockjuk keretei között műveltek, ráadásul megtagadva korábbi önnönmagukat azáltal, hogy utóbbi műfajra váltottak...
(Néhány felvétel egy 1982-es koncertjükről - még hozzá kiemelkedően kiváló minőségben...)
Belvárosi üvegház
A belvárosi üvegház, amiről a dal szól - pestieknek nem lesz nehéz beazonosítani - a Vörösmarty téren volt található, az ötödik kerületben, nem messze a Parlamenttől és a Lánchídtól.
A téren található, a többi épület közül jelentős mértékben elütő pártállami szocreál borzalom már nem áll. Ám annak idején nagyméretű, hatemeletes irodaház hidegen tekintett le a téren található Vörösmarty szoborra. Hogyisne: hiszen ha tehette volna, ha élt volna még a poéta és még alkotott is volna, akkor a legfelső emeleten trónoló Erdős Péter elvtárs őt is megrendszabályozta volna a maga módján.
Na persze csak akkor, hogy ha a hatáskörébe tartozik a dolog - a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatójaként...
Of course, ha elképzelhetünk egyáltalán ilyen elképzelhetetlenül őrült gondolatot, Vörösmarty a nyolcvanas években élvén, biztos, hogy vátesz lett volna, csak éppen énekes egy rockegyüttesben, talán egy éppen olyanban, amely átvehette volna frakció helyét, mikor 1984-ben távozott a magyar zenei porondról...
Szóval ebben az épületben volt minden, ami akkor számított a magyar könnyűzenében: az alsó szinten a Rózsavölgyi Márkról elnvezetett zenei bolthálózat központi üzlethelysége helyezkedett el, a többit meg már úgy is tudjuk a Rolls-nak ebből a számából...
Igen-igen, itt dőlt el minden, központilag irányítva, tervekre hangolva a magyar könnyű zenei életet...
Kár, hogy azt akkor már nem lehetett igazán jól tervekre hangolni.
Beindult az underground gépezet és működött az magától is...
Erről tanúskodik ez a dal is!
(Megjegyzés: a számban szereplő piros könyv párttagsági könyvet, a szürke könyv a zenész szakszervezet tagsági könyvét jelentette (nagyon nehezen és nagyon sok feltétel megfeleltetése árán adták csak ki), s az igazán "menő bandák" - mondjuk az Első Emelet - tagjainak birtokában is volt mindkettő, amellyel, mint D. Nagy is énekelte, abban az időben egyenesen a csúcsra lehetett röpülni.
Megjegyzés 2: A belvárosi üvegház helyére mostanság egy másik belvárosi üvegházat húztak fel, a zenebolt pedig átadta a helyét egy New Yorker-üzletnek - így múlik el a világ dicsősége...)
Az elképesztően ütős szám fanyar iróniával, kérlelhetetlen gúnnyal csap le erre az intézményre és irányítóira...
Fejezetek egy iskolás gyermek naplójából
Ez a muzsika is betalál rendesen...
Arról a Kádár-korszakról szól ugyanis, mely a gyerekektől is azt kívánta meg, hogy szinte felnőttek legyenek, miközben nem tekintette őket igazán emberi lényeknek, hanem mindenért, akármiért is őket hibáztatta (erre az életidegen mentalitásra mindjárt Mansfeld Péter esete lehetne az első példa).
Persze a számban szereplő "iskolás gyermek" nem kisiskolás - inkább olyan középiskolás...
Aki mindent jól csinál, akivel igenis, nincsen baj...
És mégis mindenki őt hibáztatja, és mégis mindenki őt gyanusítgatja - ő a bűnös, ő a huligán, ő a galeri-tag, ő a hülyegyerek, ő a punk, ő vele van baj, mert hosszú hajat hord, de, ha túl rövid a haja, az is gyanús...
Így nem csoda, ha ő maga is csak annyit mondhat, amennyit ez a dal - "még is úgy érzem, hogy tisztesség dolgában elég szarul állok..."
Pedig ő nem akar mást, csak fiatal lenni...
De úgy látszik, az ilyesmit nem mindig honorálják.
Hétköznapi tégla
"Téglák - sorakozó! Kőműves rock 'n roll következik!"
A Rolls frakció HQ szidja ilyen nyíltan a rendszer alapvető működésének egyik alapját, a BM megfigyelési ügyosztályait 1982-ben?
Ilyesmire nem nagyon van példa a korszakban - az establishment bűneinek elősorolása ekkoriban általában még igencsak rossz minőségű, zajos hangfelvételeken történt, s nem is túl egyértelműen...
Kész csoda, hogy ez esetben kivételt tehetünk...
A téglák, vagyis a spiclik és besúgók, titkos megbízottak és tartótisztek ott voltak minden koncerten és összeírtak ezt-azt az ott zajló eseményekről...
Most már csak egyet nem értek: ha ilyen, még a kortársaik közül is kiemelkedő módon tökös srácok voltak a Rolls tagjai, hogy széledtek szét épp akkor, amikor még igencsak nagy szűkség lett volna az odamondásukra?
Belvárosi üvegház
A belvárosi üvegház, amiről a dal szól - pestieknek nem lesz nehéz beazonosítani - a Vörösmarty téren volt található, az ötödik kerületben, nem messze a Parlamenttől és a Lánchídtól.
A téren található, a többi épület közül jelentős mértékben elütő pártállami szocreál borzalom már nem áll. Ám annak idején nagyméretű, hatemeletes irodaház hidegen tekintett le a téren található Vörösmarty szoborra. Hogyisne: hiszen ha tehette volna, ha élt volna még a poéta és még alkotott is volna, akkor a legfelső emeleten trónoló Erdős Péter elvtárs őt is megrendszabályozta volna a maga módján.
Na persze csak akkor, hogy ha a hatáskörébe tartozik a dolog - a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatójaként...
Of course, ha elképzelhetünk egyáltalán ilyen elképzelhetetlenül őrült gondolatot, Vörösmarty a nyolcvanas években élvén, biztos, hogy vátesz lett volna, csak éppen énekes egy rockegyüttesben, talán egy éppen olyanban, amely átvehette volna frakció helyét, mikor 1984-ben távozott a magyar zenei porondról...
Szóval ebben az épületben volt minden, ami akkor számított a magyar könnyűzenében: az alsó szinten a Rózsavölgyi Márkról elnvezetett zenei bolthálózat központi üzlethelysége helyezkedett el, a többit meg már úgy is tudjuk a Rolls-nak ebből a számából...
Igen-igen, itt dőlt el minden, központilag irányítva, tervekre hangolva a magyar könnyű zenei életet...
Kár, hogy azt akkor már nem lehetett igazán jól tervekre hangolni.
Beindult az underground gépezet és működött az magától is...
Erről tanúskodik ez a dal is!
(Megjegyzés: a számban szereplő piros könyv párttagsági könyvet, a szürke könyv a zenész szakszervezet tagsági könyvét jelentette (nagyon nehezen és nagyon sok feltétel megfeleltetése árán adták csak ki), s az igazán "menő bandák" - mondjuk az Első Emelet - tagjainak birtokában is volt mindkettő, amellyel, mint D. Nagy is énekelte, abban az időben egyenesen a csúcsra lehetett röpülni.
Megjegyzés 2: A belvárosi üvegház helyére mostanság egy másik belvárosi üvegházat húztak fel, a zenebolt pedig átadta a helyét egy New Yorker-üzletnek - így múlik el a világ dicsősége...)
Az elképesztően ütős szám fanyar iróniával, kérlelhetetlen gúnnyal csap le erre az intézményre és irányítóira...
Fejezetek egy iskolás gyermek naplójából
Ez a muzsika is betalál rendesen...
Arról a Kádár-korszakról szól ugyanis, mely a gyerekektől is azt kívánta meg, hogy szinte felnőttek legyenek, miközben nem tekintette őket igazán emberi lényeknek, hanem mindenért, akármiért is őket hibáztatta (erre az életidegen mentalitásra mindjárt Mansfeld Péter esete lehetne az első példa).
Persze a számban szereplő "iskolás gyermek" nem kisiskolás - inkább olyan középiskolás...
Aki mindent jól csinál, akivel igenis, nincsen baj...
És mégis mindenki őt hibáztatja, és mégis mindenki őt gyanusítgatja - ő a bűnös, ő a huligán, ő a galeri-tag, ő a hülyegyerek, ő a punk, ő vele van baj, mert hosszú hajat hord, de, ha túl rövid a haja, az is gyanús...
Így nem csoda, ha ő maga is csak annyit mondhat, amennyit ez a dal - "még is úgy érzem, hogy tisztesség dolgában elég szarul állok..."
Pedig ő nem akar mást, csak fiatal lenni...
De úgy látszik, az ilyesmit nem mindig honorálják.
Hétköznapi tégla
"Téglák - sorakozó! Kőműves rock 'n roll következik!"
A Rolls frakció HQ szidja ilyen nyíltan a rendszer alapvető működésének egyik alapját, a BM megfigyelési ügyosztályait 1982-ben?
Ilyesmire nem nagyon van példa a korszakban - az establishment bűneinek elősorolása ekkoriban általában még igencsak rossz minőségű, zajos hangfelvételeken történt, s nem is túl egyértelműen...
Kész csoda, hogy ez esetben kivételt tehetünk...
A téglák, vagyis a spiclik és besúgók, titkos megbízottak és tartótisztek ott voltak minden koncerten és összeírtak ezt-azt az ott zajló eseményekről...
Most már csak egyet nem értek: ha ilyen, még a kortársaik közül is kiemelkedő módon tökös srácok voltak a Rolls tagjai, hogy széledtek szét épp akkor, amikor még igencsak nagy szűkség lett volna az odamondásukra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése