Témakör: Music
Idő: 1969
Stílus: Jazzrock
Fíling: Csak szuperlatívuszokban...
Az eredeti és utánozhatatlan...
Mióta elkezdtem vezetni ezt a blogot, kevés dolog dobott úgy fel, mintha igazi ritkaságo(ka)t oszthattam meg a nagyérdeművel.
És ez most olyan...
A Syriusról nem egyszer és nem kétszer áradoztam és már megtörtént az is, hogy igazi ritkaságot tudtam prezentálni a zseniális magyar jazz-rockzenekar sajnos nem eléggé hosszú és nem eléggé ismert történetéből.
De ilyen még nem volt: a napokban egy még csak az igazán komoly Syrius-kedvelők körében ismert igazi ritkaságra tettem szert, amely ugyan megjelent hanglemezen, de olyan kis példányszámban és annyira elsikkadt az évek során, hogy kész csoda, hogy sikerült hozzájutnom.
A "Fáradt a Nap" ugyanis nem más, mint a híres, nagy Syrlus zenekar első felvétele.
Már definiáltuk anno, hogy mit is értünk a "Nagy" Syrius kifejezés alatt, így szó eshetett arról is, hogy az együttes eme legkiválóbb - és ugye minden idők egyik legjobb európai jazz-rock - formációja 1969-ben indult világhódító útjára.
1969-ben, amikor ez a muzsika is keletkezett.
Az egybeesés nem véletlen - ez a dal ugyanis a nagy csapat első hivatalos felvétele, mi több, az egyik - lehet, hogy az első - olyan hazai progresszív rock szerzemény, amelyet a magyar televízióban, mégpedig az egyik legnépszerűbb adásban is bemutattak.
Igen, most tessék megkapaszkodni: ez a dal ugyanis az 1969-es Táncdalfesztiválon - igen, még egyszer, hogy szokjuk az információt - Tánc-dal-fesz-ti-vá-lon - is indult.
Igen-igen, kb. Korda Gyuri bácsival, Szécsi Pállal Koós Jánossal vagy Megay Klementinával együtt - vagy azzal a három dallal, amelyet már volt is alkalmunk prezentálhatni e zenei "megmérettetésről"... :)
A Syrius ugyan itt még nem progresszív jazz-rock környékén ólálkodik (nézett is volna nagyot a zsűri - mondjuk nézett így is, de az már más kérdés), mint majd később, 1970 és 1973 környékén, munkássága csúcsán, de azért persze ez a zene sem írható le a lapról.
Óriási hangulata van és nagyon szépen szólnak benne a hangszerek - az az egység, amely kivételes remekművek megalkotására predesztinálta a csapatot, itt már abszolút, összhangzattanilag és totálisan jelen van...
Erre nem lehet mit mondani - a jó bornak a cégér nem kell, a jó terméknek a branding, a jó muzsikának meg a hájp...
És a feldolgozás- Hobo Blues Band & Deák Bill Gyula - 1982.
Ugyan egyértelmű, hogy a Syrius munkája a saját műfajában magasabb színvonalat képvisel - ellenben ez nem jelenti azt, hogy a saját blues-rock színterükön ne lettek volna egyeduralkodó módon sirályosak Hobóék, akik 1978-ban, az együttes indulása körül már feldolgozták a Syrius eme nagyszerű szerzeményét.
Mindössze arról van itt szó, hogy a klasszikus, eredeti verzió egyszerűen, valahogy - jobban üt.
1969-ben, amikor ez a muzsika is keletkezett.
Az egybeesés nem véletlen - ez a dal ugyanis a nagy csapat első hivatalos felvétele, mi több, az egyik - lehet, hogy az első - olyan hazai progresszív rock szerzemény, amelyet a magyar televízióban, mégpedig az egyik legnépszerűbb adásban is bemutattak.
Igen, most tessék megkapaszkodni: ez a dal ugyanis az 1969-es Táncdalfesztiválon - igen, még egyszer, hogy szokjuk az információt - Tánc-dal-fesz-ti-vá-lon - is indult.
Igen-igen, kb. Korda Gyuri bácsival, Szécsi Pállal Koós Jánossal vagy Megay Klementinával együtt - vagy azzal a három dallal, amelyet már volt is alkalmunk prezentálhatni e zenei "megmérettetésről"... :)
A Syrius ugyan itt még nem progresszív jazz-rock környékén ólálkodik (nézett is volna nagyot a zsűri - mondjuk nézett így is, de az már más kérdés), mint majd később, 1970 és 1973 környékén, munkássága csúcsán, de azért persze ez a zene sem írható le a lapról.
Óriási hangulata van és nagyon szépen szólnak benne a hangszerek - az az egység, amely kivételes remekművek megalkotására predesztinálta a csapatot, itt már abszolút, összhangzattanilag és totálisan jelen van...
Erre nem lehet mit mondani - a jó bornak a cégér nem kell, a jó terméknek a branding, a jó muzsikának meg a hájp...
És a feldolgozás- Hobo Blues Band & Deák Bill Gyula - 1982.
Ugyan egyértelmű, hogy a Syrius munkája a saját műfajában magasabb színvonalat képvisel - ellenben ez nem jelenti azt, hogy a saját blues-rock színterükön ne lettek volna egyeduralkodó módon sirályosak Hobóék, akik 1978-ban, az együttes indulása körül már feldolgozták a Syrius eme nagyszerű szerzeményét.
Mindössze arról van itt szó, hogy a klasszikus, eredeti verzió egyszerűen, valahogy - jobban üt.
Pedig itt aztán már üt a felvezetés is:
"Lédererné, mi van a kosárba?
Kodelkának keze, feje, lába...
Lédererné, mi van a fiókba?
Kodelkának hatvan milliója...
Fáradt a nap készül lenyugodni..."
(Az első négy sor értelmezéséhez - Léderer-Kodelka gyilkosság - ld. ezt az oldalt.)
Szóval, amikor Deák Bill hangja belehasít az éterbe, az egy óriási pillanat - és a folytatás is jó.
Igazi blues-rock - a legnagyobbak között, amelyet valaha műveltek.
(De akkor is: az elsőség mindig is a Syrius-é marad majd...)
Mindehhez pedig csak annyit fűzhetek hozzá: élvezzétek ezt a remek muzsikát, s "ne gondoljatok a világ bajával"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése