Témakör: Humor
Idő: 1959
Stílus: Szókimondó
Fíling: Mert Salamon Béla bácsi ezt is megmondta!
Leírás:
Kellér Dezső, minden idők egyik legzseniálisabb magyar humoristája, akinek kis bohózatai legendássá váltak az idők folyamán, remek írásairól nem is beszélve, azért szeretett odamondogatni, ha arról volt szó. Szeretett odamondogatni a háború előtt és alatt is, mikor pályafutását kezdte Nem volt ő a Hofit megelőző időszakok Hofija, természetesen - ilyesfajta odamondogatás nem is volt Hofi előtt (amúgy külföldön is csak az újságokban), de azért van egy-két jelenete, amelyet, hogy ha helyesen tud olvasni az ember, bizony-bizony kilóg a lepel alól a Kellér Dezső kajla lába... XD
Ezek közé tartozik ez a kis humoros polilóg is, amely valójában 1959-es keltezésű - jelen felvétel 1965-ben készült, a Magyar Televízió számára - s az 1949 óta eltelt egy évtized eredményeit is hivatott rögzíteni - a magyar történelem egyik legsötétebb évtizedéét (Rákosi-korszak, 1956, megtorlás...)...
Főszereplőnk, a papa, az egyik legnagyobb magyar komikus, Salamon Béla alakításában lép elénk. Öreg, polgár, mindene egy jó ultizás vacsora után, nem veti meg a jó ételeket és, mi tagadás, az elmúlt ötven évben nem történt vele semmi - pedig nincs is tudatában, hogy mennyi minden történhetett volna vele, és hogy milyen nagyszerű, hogy milyen jó, hogy mégsem...
A fia ellenben egy igazi nyomi pártállami helyezkedő, egy "Alkalmazott Jenő", aki mindenben a főnöke kedvére akar tenni, aki mindig helyezkedni akar a főnök álláspontjához, aki elhiszi, hogy épül a szocializmus Magyarországon, de csak azért, mert a főnök is elhiszi - vagy legalábbis azt hiszi, hogy a főnök is elhiszi...
Mer'hogy persze a főnök sem hiszi el. Mert a főnök reformista és fiatal, és tesz is ő arra, hogy m volt a Rákosi korszakban, hogy akkor azt akarták, hogy az emberek éljenek egyöntetűen szarul - mert ő nem akar mást, csak amit minden valamirevaló egzisztencialista (vagyis aki leginkább önmaga megvalósítását tartja szem előtt): élvezni az életet. (Kovács elvtársi vágyak, ha ez így ismerős valahonnan XD).
E rövid karakterjellemzéseken túl történetünkből kiderül továbbá, hogy a különbség a Rákosi- és a Kádár-korszak társadalomképe között, hogy mi a baj a helyezkedőkkel és a helyezkedéssel, és, hogy mindig a papának van igaza...
Éljen a polgári kényelem, éljenek az ultipartik, éljenek a morgós nagypapák, éljen soká a kispolgári mentalitás!!!
(Ámen... Kopp-kopp... XD)
A fia ellenben egy igazi nyomi pártállami helyezkedő, egy "Alkalmazott Jenő", aki mindenben a főnöke kedvére akar tenni, aki mindig helyezkedni akar a főnök álláspontjához, aki elhiszi, hogy épül a szocializmus Magyarországon, de csak azért, mert a főnök is elhiszi - vagy legalábbis azt hiszi, hogy a főnök is elhiszi...
Mer'hogy persze a főnök sem hiszi el. Mert a főnök reformista és fiatal, és tesz is ő arra, hogy m volt a Rákosi korszakban, hogy akkor azt akarták, hogy az emberek éljenek egyöntetűen szarul - mert ő nem akar mást, csak amit minden valamirevaló egzisztencialista (vagyis aki leginkább önmaga megvalósítását tartja szem előtt): élvezni az életet. (Kovács elvtársi vágyak, ha ez így ismerős valahonnan XD).
E rövid karakterjellemzéseken túl történetünkből kiderül továbbá, hogy a különbség a Rákosi- és a Kádár-korszak társadalomképe között, hogy mi a baj a helyezkedőkkel és a helyezkedéssel, és, hogy mindig a papának van igaza...
Éljen a polgári kényelem, éljenek az ultipartik, éljenek a morgós nagypapák, éljen soká a kispolgári mentalitás!!!
(Ámen... Kopp-kopp... XD)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése