Témakör: Music
Idő: 1970
Stílus: Progresszív beat és rock
Fíling: És erről nem régen még csak nem is hallottam...
Leírás:
Hihetetlen, hogy milyen remek zenék születtek ebben az országban és ehhez képest alig valaki tud róla!
Tényleg elképesztő.
Most például a hatvanas évek vége és hetvenes évek táján tetőző hazai zenei progressziójának egyik hazai csúcsteljesítményén döbbentem le, amelyről eleddig még csak nem is hallottam - és sztem rajtam kívül sem sokan, természetesen leszámítva azokat, akik megélték azt az időszakot.
Hál Istennek, most már talán ki lehet mondani, hogy a Syrius együttes nem tekinthető teljesen ismeretlennek manapság - például van egy Syrius emlékzenekar, hogy mást ne mondjak, és egyre többen ismerkednek a muzsikájukkal, s szintén van emlékzenekara és kisebb hazai rajongótábora nem csak veteránokból a régi nagy Taurus együttesnek, amelynek legendás gitárosa, Radics Béla annak idején akkorát tarolt.
Ez így mind jó és mind szép - mondom - és nagyszerű, főleg a Syrius esetében, amely minden idők egyik legkiválóbb hazai zenekara volt.
Ellenben ne felejtsünk el ezért más zenekarokat, akik ebben az időben szintén letettek ezt-azt az asztalra e műfajok környékén.
Ilyen az a Non-Stop is, amely 1969-től kezdve működött Magyarországon és ontotta magából a jobbnál jobb számokat. Arról nem is beszélve, hogy az egész formáció mögött két olyan zenei notabilitás állt, mint Túri Lajos és Victor Máté.
Előbbi talán nem annyira ismerős, de utóbbi, igen: az István a királyból az lehet, ahol is VM egy térítő püspököt alakít és karakteres hangjával rányomja a bélyegét az 1983-as film minőségére. Nem is beszélve a Vili, a veréb legendás végfőcímdaláról.
De visszatérve a jelen zenekarra és időszakra: zseniális muzsika egy zseniális időszakból. Mi több, szerény véleményem szerint 1969 és 1972 között csupán négy zenekar van, mely ehhez foghatót tudott teremteni egész Magyarországon: az Omega, a Syrius, a KEX és a korai LGT.
Mégis szép az élet
Kezdjük, egy, úgymond, feelgood szerzeménnyel.
Ez a különleges átvezetésekkel teli, okosan megválasztott instrumentális alapokkal megtámogatott dal a magyar klasszikus "progresszív beat" egyik alapműve - kéne, hogy legyen..
És egyben óriási hangulata van!
Micsoda éjjel
Jó hangulatúnak ezt a dalt sem nevezném kevésbé, mint az előzőt.
Őrült egy szám egy Girardi-s öregúrról és egy furcsa estéről.
Ő volt a kedvesem
Az igazán tapasztaltak - vagy vájtfűlűek - kihallják ebből a kórusból, IGEN, Victor Máté hamisítatlan hangját, aki ezúttal nem azt énekli, hogy "Akarjátok-é István minden rendelését követni?", hanem, hogy "el-for-dúúl mikor észrevesz..."
Megint csak igazi ritkaság ez a dal, plusz hihetetlen jó benne a gitárjáték.
Ez a lehető leginkább high quality of R'n'R...
Hét bolond
Ebben a dalban az együttes már igazi kozmikus kérdéseket feszeget!
És méghozzá hogyan!
Ugyan érzem rajta az Omega hatását, de jóval több a supergroup korabeli albumai hangualatai másolatánál.
És itt is hihetetlen instrumetális betétek sorjáznak.
(És ilyenkor tényleg szomorúan tudom csak kérdezni, hogy hogy lehetett ilyen zenét elfelejteni?)
Késett a szó
A mai összeállításnak, meg úgy egyáltalán, az együttes történetének is egyik csúcsa...
Hihetetlen erős, szimbolista szöveg - költészet a legmagasabb fokon...
Az év egyik legkiválóbb hazai, mi több, európai progresszív zenei szerzeménye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése