November 18. - Egy ismert és két kevésbbé ismert dal az 1969-es Táncdalfesztivál mezőnyéből

Témakör: Music

Idő: 1967

Stílus: "a Tinci-tánci zenakar kategória"

Fíling: Mert hát ilyen is volt...

Mármint olyan műfaj, hogy Táncdalfesztivál. 

Ez volt a hatvanas évek Magyarországának Dalnokok ligája, ahol már befutott, vagy kifejezetten futtatott (értsd, az akkori Állami Hanglemezgyártó vállalat által többé-kevésbé sztárolt - és ezt egyáltalán nem csak negatív jelzőként gondolnám ez esetben alkalmazni) énekesek, előadóművészek és zenekarok mérhették össze a tudásukat, méghozzá kamerák "kereszttüzében" (azaz, hogy inkább csak egy kamera pásztázta a színpadot, hiszen többre nem igazán volt pénze a nem túlságosan gazdag akkori magyar közszolgálati televíziócsatornának).

A dolog úgy nézett ki, hogy az MTV és egyéb illetékes szervek kiválasztották a dalokat és összehoztak egy programot, amely alapján utána csoportosították a számokat és adott sorrendben bemutatták őket - végül a közönség szavazhatott s kiválaszthatta a szerencsés néhány dalt, amelyek a táncdalfesztivál győztes mezőnyébe kerültek.

A zsűri és a közönség együttmőkédésének alapuló részletes "döntési mechanizmus" nem ismertetem - további információ itt.

1. Harangozó Teri - Szécsi Pál - Faragott hintaszék



Szöveg:

Vágtató korban élünk,
minden nap rohanás.
Látni jó, amikor hazatérünk,
jó apánk élete milyen más:

Faragott hintaszék,
megkopott, öreg pléd,
napilap, s egy kis napfény csupán
És a két jó barát
hozzá ultizni jár
s többre ő nem is vágyik talán.

Vágyaink oly merészek
életünk tavaszán,
egyszer tán veled oly korba érek,
amikor erre vágyunk csupán:

Faragott hintaszék,
nyugodt, szép öregség,
unokák, s egy kis napfény csupán.
És az őszhajú társ,
te legyél, senki más
akkor majd életünk alkonyán!

Leírás:

Szécsi Pál nevét sztem nem kell leírnom, nem hiszem, hogy lenne olyan ember tíz év fölött ma Mo-n, aki még nem hallotta volna őt énekelni vagy ne hallott volna tragikus öngyilkosságáról. Harangozó Terit pedig mindenki ismeri, aki hallotta már ezt a dalt (mondjuk a Mézga Család első részében - 04:10).

Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy a Táncdalfesztivál egyik igazi sikerszámával van dolgunk - bár azt meg kell jegyeznem, hogy ez mindkettejük kevésbé ismert dalai közül való - kedves, lírai kis csecsebecse Kádár-aranykori öregek otthona fílinggel, ultizó nagypapával és polgári milliővel, no meg "nyugodt öregséggel"... (csak engem ráz ki ettől a kifejezéstől a hideg? :)


2. Nagy Lívia - Hajszálon múlt



Szöveg:

Hajszálon múlt a mi szerelmünk,
nagy ígéret volt csupán.
Színes, mesés világban éltünk,
mindez csak álom volt talán.
Hajszálon múlt a mi szerelmünk,
szinte már valóra vált!
De aztán mégis búcsút vettünk,
és a varázslat messze szállt.

Nekem ne mondja senkisem,
hogy te nem gondolsz rám sosem,
nekem ne mondja senki, senkisem,
mert én nem hiszem, nem hiszem,
nem hiszem, nem hiszem!

Hajszálon múlt a mi szerelmünk,
de én rád találok még,
mert egy világ a mi világunk,
érte élünk és halunk,
mert közös minden álmunk, vágyunk,
mi ketten egymásé vagyunk!
Nem hisze-e-em!

Leírás:

Nem kis idillikus szerzeményecske viszont Nagy Lívia e dala.

Nagy Líviáról azt kell tudni, hogy nem sokat lehet róla tudni. Még egy valamirevalő képet sem találtam róla - ha mégis sikerül up-to-date linkelem As Soon As Possible (ASAP). Addig is tessék elmerülni a  muzsika és ének melankolikus hangulatában.

Mert hát ez egy melankolikus szám.

Nem árt, ha nem csak a trip-hopon keresztül ismerkedsz a fogalommal... :)

(Azt meg már csak hozzátenném amúgy szentimentálisan, a rézangyalát, hogy emögött a szám mögött szinte érezni lehet a hallatlan érzelmek miatt kettétört élet keserűségét... - gyönyörű...)

3. Stefán Ildikó - Itt is tilos, ott is tilos 



Szöveg:

Itt is tilos, ott is tilos,
mindenhol tilos!
Gondban vagyok, mint a nagyok,
rettentő kínos.
Itt sem szabad, ott sem szabad,
ezt sem szabad, azt sem szabad,
még nem szabad, már nem szabad.
Van itt még baj, haj-jaj-jajj!

Tilthatják, mégis imádlak,
akármit is csinálnak!
Tűvé tettem a világot,
de ilyet úgysem találok.
[:Néha jó vagy hozzám,
de az se baj, ha rossz,
visszajössz te mindig,
ha el is csavarogsz.:]
Tilthatják, mégis szeretlek,
nem kell senki helyetted.
Tűvé tettem a világot,
de ilyet úgysem találok.
[:Néha jó vagy hozzám,
de az se baj, ha rossz,
visszajössz te mindig,
ha el is csavarogsz.:]

Mondják, hogy az iskolában
te voltál a rém,
ma sem vagy jobb, mégsem félek én.
Veszélyes a tüzes csikó,
mégis csak az kell,
betörik, de nem cserélik el.

Mondhatnak, amit akarnak,
így, ahogy vagy akarlak.
Tűvé tettem a világot,
de ilyet úgysem találok.
[:Néha jó vagy hozzám,
de az se baj, ha rossz,
visszajössz te mindig,
ha el is csavarogsz.:] 

Leírás: 

A szerelemnek egészen más oldalát emeli ki viszont Stefán Ildikó dalocskája, és plusszba még ráadásul annyira igaz, hogy arra már nincsenek is szavaim.

Az a Kispál sor jut eszembe erről, hogy: "Néha egy kicsi szex, de attól meg mindenki mérges..."

Hát igen, ez a baj, hogy akárhová is megy az ember mindenütt ott vannak azok, akik, ahogyan Harangozó Teri fentebb linkelt szerzeményében énekli: "pletykálkodnak, huhognak, megcsipkednek, susognak, / Jók lennének nyáron szúnyognak", aminél bosszantóbb dolgot el sem tud képzelni valaki, aki a szerelem konkrétabb manifeszt megélésére vágyik...

Azt meg már csak úgy mellesleg tenném hozzá, hogy azért az nem semmi, hogy a számban egyszerre történik utalás bizarre-SM játszadozásra, anális behatolásra, sőt, még a nyitott kapcsolattal szembeni abszolút toleráns magatartásra is...

Vagy csak én lennék ennyire perverz? :)