2010. november 11., csütörtök

November 11. - Két Kézi Chopin-dal

Témakör: Music
Idő: 1993
Stílus: A 90-es évek elejének magyar alternatív zenéje
Fíling: Azt hiszem, ez a zene "Magáévá tett a húsáruházban..."
Leírás:

Ha teszem azt, megkérdeznéd, hogy mit jelentett az alternatív zene Magyarországon az 1990-es évek első két-három évében, akkor azt mondanám, hogy hallgasd meg vagy a Kispál és a Borz "Naphoz holddal" és "Föld, kaland, ilyesmi", vagy a Kézi Chopin nevű együttes "Utolsó magyar playboy" és "Ígéret földje" c. albumát. 

A Kispál első két, 1990-es illetve 1992-es albumát sokaknak talán nem kell bemutatnom, hiszen az utóbbi időben minden idők egyik legközkedveltebb magyar rockzenekarává váló banda első albumai is hálistennek mind közismertebbek lesznek, nem kis mértékben ezek újrakiadásának köszönhetően. 

Ám a Kézi Chopin-t, Legát Tibor 1983-ban alakult bandáját talán sokkal kevesebben ismerik. 

Talán azért is van ez, mert, míg Kispálék kezdetektől fogva is egy elvont, mégis, valszeg a szövegei laza-fiatalos nyelvezete miatt mindig is mainstream-ebb muzsikát toltak, miközben a nagy lengyel zeneszerzőről elnevezett banda, melynek első számai egyébként alig ismertek (1985-ben le is tiltották a banda további fellépéseit!), valóban elvontak és eléggé húzósak szöveg szempontjából. 

Pedig ez is költészet, akárcsak a Kispál nóták szövegeié.

Csak intellektuálisabb és néhol kifejezetten perverz (amint azt a videón látható CD-borító és az  e poszt elején linkelt idézet is mutatja) módon.

Apropó, CD-borító: a most következő két Kézi Chopin szám - mert hiszen, ha eddig nem derült volna ki, erről a csapatról lesz szó - a zenekar 1993-as, "Ígéret földje" c. albumáról való, s azért linkeltem pont ezeket, mert a kevésbé ismert darabok közül valók.


Ha eljön a csend



Például itt van ez a kőkemény költemény... 

A Kézi Chopin, ami le sem tagadhatná, hogy budapesti, hiszen kíméletlen szövegekben leplezi le a kilencvenes évek elejének magyar fővárosbeli társadalmi visszaeéléseit, ebben a számában is ezzel a várossal foglalkozik.

Egyszerre szidja benne a belvárosi újgazdagokat, énekel a kisvárosi kocsmákban tanyázó lumpenekről és egyes szám első személyben szidja, amire csak úgy érzi, ráfér a szidás.

Plusz a zene nagyon király, a kultútörténeti utalások pedig működnek.

Ja, és a "Strangers in the night" egy Frank Sinatra-dal, a tripoliszi bivaly megnevezés pedig a Budapesti XIII. kerület, az Angyalföld egy régi, híresen rossz közbiztonsággal bíró területére, a Tripoliszra utal, ahol valóban bivalyméretű csirkefogókkal lehetett találkozni régebben - ma pedig a kancigányok bivalyméretűek arrafelé (azt gondolom, a csirkefogó kifejezés feltételez bizonyos minőségű intellektuális töltetet, amely nem biztos, hogy egy "kancigány" sajátja).


Kalandorok és angyalok



"Ahogy a sintér a kertek alatt a kutyákat 
 Úgy fogod össze az összetépett ruhádat
 Nincs tovább, a sarkon letörik a tűsarok 
 És a taxiból kinyúl egy eres marok... 

 Szemétdombok Szent Johannája 
 A proletariátus diszkrét bája - de nem a hibája..."

Lehet, hogy bennem van a hiba, de én bizony azt gondolom, hogy ez a rendszerváltás utáni költészet történetének egyik legjelentősebb verskezdő néhány sora.

Ám ez a szám amúgy is, úgy, ahogy van, zseniális első sorától az utolsóig. De hogy is ne lehetne az ilyen elképesztően találó négy-sorokkal: 

"Itt van a sportoló, aki mindig tévedett 
 Szerinte zsebre vágta az ötvenes éveket 
 Nincs semmi baj, ez a fickó is csak fikció 
 Kísértetté tette a kétévi vakáció"

Ez az igazi budapesti szuburbia hangulat, ez a külvárosi életérzés a kilencvenes évek elején, és mondhatom ezt annak ellenére, hogy egyrészt én még ki sem nőttem jóformán a földből akkor, másrészt én belvárosi lakásban nőttem fel, és mégis, most is szinte érzem a levegőben ezt a megmagyarázhatatlan fílinget...

Erről a számról egy talponálló jut eszembe, igazi lepukkant hely lepukkant arcokkal, valamikor a múlt század tizedik évtizedének elején, egy angyalföldi, enyhe tavaszi hajnalon, ahol a környék összes valamirevaló alkoholistája megfordult a tripoliszi bivalytól Deák Buciig.

Valami ehhez hasonló helyről beszélek...

A háttérben meg zajlik az a dráma, amit a már idézett első mondatokban hallunk és látunk kibontakozni...


Hölgyeim és uraim, bemutatom a kilencvenes évek elejének Magyarországát úgy, ahogy még sosem láthatták...

Úgy, ahogy már csak ezen a dalon és néhány filmen keresztül láthatják... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése