Témakör: Film
Idő: 1962
Stílus: A magyar retro történetének egyik csúcspontja
Fíling: Kiss Manyi és Páger Antal - sztem ezzel mindent elmondtam
Leírás:
Amikor életemben először láttam ezt a filmet, már akkor tudtam, hogy igen, emellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Egy elfeledett magyar vígjátékrendező, Mamcserov Frigyes mozija ugyanis kivételes és megismételhetetlen élményt jelenthet mindazok számára, akik egy kicsit is szeretik a retro-t vagy tudják értékelni a boldogabb korok hangulatát.
Ne kérdezzétek, hogy miért pont 16-17 éves koromban talált meg a "Mici néni két élete" mikor minden valamirevaló fiatalember első gondolata az napi szeszesital-bevitel fokozása, a második a lányok a harmadik a videójátékok, a negyedik a jóféle sci-fi, fantasy, akció vagy ehhez hasonlóan pörgősebb műfajokat képviselő filmek és a listának igencsak a végén kullog (ha egyáltalán szerepel rajta, ami valljuk be, nem túl valszóínű) a régi magyar filmeken való csüggés.
Nálam viszont az utóbbi tematika mindig is benne volt az első tizenötben, főleg, mióta már nem azt mondom, (mert filmtörténetet is tanultam) hogy "régi magyar filmek", hanem, teszem azt "az 50-es és 60-as évek filmművészete" vagy a "magyar posztmodern etűdök" és ehhez hasonló rettenetes szavak hagyják el a számat nap mint nap - ami a legrosszabb, néha úgy, hogy észre sem veszem (hát igen, ezzel a szöveggel nem lehet csajozni :). Egy szó mint száz, akármilyen furcsán is hangzik, én bizony tizenhét évesen fedeztem fel magamnak a Mici néni két életét, és, mivel akkoriban még elég sokszor néztem meg a kedvenc filmjeimet, legalább tízszer láttam is. Azóta persze konszolidálódtam ebben a tekintetben, de a Mici néni két élete nagy kedvenc maradt, és előfordul bizony, hogy még nőknél is bevetem valamelyik igencsak sokadik számú randin, kicsit egyfajta tesztként is, hogy hogyan viszonyulnak a hangulatához.
A címszereplő Mici néni, akit egy Kis Manyi nevű (nem véletlenül) híres magyar színésznő játszik, egy megöregedett színésznő a hatvanas években, aki a 20-as és 30-as évek sztárja volt - igazi, ünnepelt celebritás, akibe még az akkori soffőrje is szerelmes volt.
A soffőr, név szerint Gál Alfréd, azaz Páger Antal, ma is (mármint a film készülte idején) plátói érzelmeket táplál a művésznő iránt, így, mikor egy véletlen folytán találkoznak, markáns kezdeményezése nyomán a dolognak folytatása is lesz.
Mindössze egyvalami állhat útjukba: a Mici nénit körüldongó öreg színésznők és a Fónay Márta által parádésan alakított házmester (házmester alatt értsd a Kádár-korban általában azt a személyt, aki a társasházakban nem csak a megszokott napi teendőket ellátta, hanem mindenre figyelt is, ugyanis a legérdekesebb fejleményekről néha jelentett is a Belügyminisztérium III./III-as ügyosztályának is), akik folyton hangsúlyozzák, hogy neki így meg úgy kell élnie, ettől meg attól kell óvnia magát.
Persze az egésznek az oka Mici néni, aki sok egyéb a művészekre jellemző tulajdonsága mellett hipochonder is, és aki folyton ígérgeti, hogy az egyik ritka bútordarab a lakásából ezé, a másik azé lesz - mert hát, azért az is egy kicsit anyagias időszak volt.
A dolgot pedig csak tovább bonyolítja, hogy Fáncsika (Mezei Mária - ld. a második képet - elsőrangú alakítása) és a többi öreg hölgy mellett felbukkan egy fiatal házaspár, Kati és Laci, akik felkavarják a Mici néni körül kialakult álló vizet, plusz Kati még gyereket is vár, amit fél elmondani Mici néninek, a következményektől tartva, aki viszont Alfrédot kénytelen rejtegetni mindenki elől, nehogy meg tudják, hogy "betegállományából" időnként kilátogat erre-arra a városba, sőt még a faluba is (ez utóbbi esetben a soffőr öreg motorján, a Rárón :) utaznak).
A vége egy klasszikus, egymás félreértésén és a kommunikációs nehézségeken alapuló, régi, de bűbájos komédia, amely egy olyan világot mutat be, amely ma már szinte elképzelhetetlen lenne: mindazt, ami egy kicsit kár, hogy elveszett a sokat szidott kispolgári mentalitással együtt. Az a kedvesség, természetes naivitás, mindig gyanakvásmentes életérzés ez, amely annyira hiányzik a mai világunkból, amely talán kicsit a gyerekkorunkra is emlékeztethet sokunkat és amely, milyen kár, talán örökre visszahozhatatlan.
Így aztán óriási szerencse, hogy vannak olyan filmek, amelyek megőrizték számunkra, besavanyodott fiatalok, felnőttek és öregek számára ezt az atmoszférát.
Például a "Mici néni két élete"...
A címszereplő Mici néni, akit egy Kis Manyi nevű (nem véletlenül) híres magyar színésznő játszik, egy megöregedett színésznő a hatvanas években, aki a 20-as és 30-as évek sztárja volt - igazi, ünnepelt celebritás, akibe még az akkori soffőrje is szerelmes volt.
A soffőr, név szerint Gál Alfréd, azaz Páger Antal, ma is (mármint a film készülte idején) plátói érzelmeket táplál a művésznő iránt, így, mikor egy véletlen folytán találkoznak, markáns kezdeményezése nyomán a dolognak folytatása is lesz.
Mindössze egyvalami állhat útjukba: a Mici nénit körüldongó öreg színésznők és a Fónay Márta által parádésan alakított házmester (házmester alatt értsd a Kádár-korban általában azt a személyt, aki a társasházakban nem csak a megszokott napi teendőket ellátta, hanem mindenre figyelt is, ugyanis a legérdekesebb fejleményekről néha jelentett is a Belügyminisztérium III./III-as ügyosztályának is), akik folyton hangsúlyozzák, hogy neki így meg úgy kell élnie, ettől meg attól kell óvnia magát.
Persze az egésznek az oka Mici néni, aki sok egyéb a művészekre jellemző tulajdonsága mellett hipochonder is, és aki folyton ígérgeti, hogy az egyik ritka bútordarab a lakásából ezé, a másik azé lesz - mert hát, azért az is egy kicsit anyagias időszak volt.
A dolgot pedig csak tovább bonyolítja, hogy Fáncsika (Mezei Mária - ld. a második képet - elsőrangú alakítása) és a többi öreg hölgy mellett felbukkan egy fiatal házaspár, Kati és Laci, akik felkavarják a Mici néni körül kialakult álló vizet, plusz Kati még gyereket is vár, amit fél elmondani Mici néninek, a következményektől tartva, aki viszont Alfrédot kénytelen rejtegetni mindenki elől, nehogy meg tudják, hogy "betegállományából" időnként kilátogat erre-arra a városba, sőt még a faluba is (ez utóbbi esetben a soffőr öreg motorján, a Rárón :) utaznak).A vége egy klasszikus, egymás félreértésén és a kommunikációs nehézségeken alapuló, régi, de bűbájos komédia, amely egy olyan világot mutat be, amely ma már szinte elképzelhetetlen lenne: mindazt, ami egy kicsit kár, hogy elveszett a sokat szidott kispolgári mentalitással együtt. Az a kedvesség, természetes naivitás, mindig gyanakvásmentes életérzés ez, amely annyira hiányzik a mai világunkból, amely talán kicsit a gyerekkorunkra is emlékeztethet sokunkat és amely, milyen kár, talán örökre visszahozhatatlan.
Így aztán óriási szerencse, hogy vannak olyan filmek, amelyek megőrizték számunkra, besavanyodott fiatalok, felnőttek és öregek számára ezt az atmoszférát.
Például a "Mici néni két élete"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése