November 22. - Csaplár Vilmos: Igazságos Kádár János 4. fejezet

Témakör: Humor

Idő: Valamikor a "Kádári-aranykorban"

Stílus: Szatirikus regény

Fíling: "Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megfőzte, ez megette..." - ezek meg megvitatták...

Leírás:

Mert hát így festettek Kádár János vadászatai.... 

Illetőleg úgy, hogy nem sok minden szólt itt a vadászatról (tessék megnézni a videóban a képet az elképesztő vadterítékről, amelyet nyilvánvalóan nem lehet egy-két napos úri vadászatok közben összehozni, csak extra virtuozitással). No persze ez nem Chauchesku elvtárs Romániája volt, ahol helikopterről lődözte a román kommunista párt első titkára a tisztásra kihajtott vaddisznókat majdnem földközeli magasságból, de azért ne gondoljuk, hogy a 110-120 kilós Kádár János, s a még "súlyosabb" egyéniségnek számító Czinege Lajos hadügyminiszter Schobert Norbihoz is méltó igyekezettel rohangált a vad után.:)

A Kádár-kor vadászatainak még annyi köze sem volt a szó szoros értelmében vett vadászathoz, mint a tizennyolcadik század nagy brit rókavadászatainak, amely társasági eseménynek számított vagy Göring hunting-jainak, amelyeket azért rendezett, hogy az alsóbbrendű fajokat mutogassa a villájához közel található karinhalle-i haláltáborban.

Nem, e nagyszabású vadterítékek összehozása egészen másról szólt:, mégpedig egyrészről a pártegység legmagasabb szintjeiben megtalálható figurák, azaz a Politikai Bizottság tagjai lojalitásának bizonyításáról, (erre is irányul majd, mint látni fogjuk, a fejezet maró iróniája), másfelől gyakran diplomáciai vagy egyéb találkozókról, harmadrészt pedig az ilyen-olyan országos és pártügyek megvitatásáról (vagyis inkább csak személyi kérdésekről).

Mindenről, csak a vadászatról nem...

Mindennek ismeretében különösen vicces a mai Csaplár-részletünk, amelyben írónk ismét csak emeli a tétet: Kádár János és egy őzbak beszélgetése, Biszku és Czinege elvtársak találó jellemzése és az "uram-bátyám viszonyrendszeren" alapuló kollegiális kádári vadászatok földbe döngölő kritikája, megkockáztatom, mindent üt, amit eddig olvashattunk ezeken a szép, napsütéses vagy épp borongós (mint a mai) Kádár-hétfőkön...

És ez még korántsem történetünk csúcspontja!

(Megj: ezúttal nincsenek jegyzetek, mert nem találtam olyan magyaráznivalót, amelynek kifejtését nem találjátok meg valamelyik korábbi fejezethez fűzött megjegyzéseimben vagy értelmezése nem történik meg a "főszövegben".)