November 27 - Jiri Trinka: The Hand (A kéz)

Témakör: Rajz és animáció 

Idő: 1965

Stílus: Cseh((szlovák))

Fíling: Jiri Trinka...

Leírás:

Vágytok valami igazán beszívott, őrült élményre ezen a szép szombat estén?

Akkor ezt a filmet pontosan nektek találták ki... 

A cseh Jiri Trinka nem az első e nemzet fiai közül, aki szerepel oldalunkon animációs remekeivel. Jan Svankmajer, ha mond valamit a név, több mint egy hete "jelentkezett" az evolúció történetéről szóló kis szürreális szösszenetével, amellyel nagyjából előrevetítettem, mi jöhet még ezen a "cseh" fronton.

Így, talán a hűségesebb olvasók már nem csodálkoznak azon, hogy, ha egy újabb csehszlovák animációt linkelek, nem kell Disney-sztájlra számítani... :)

Szóval, Jiri Trinka is egészen hasonlóan szürreális világot teremtett munkáiban, mint Svankmajer, csak éppen Svankmajer leplezetlenül, brutálisan és zsigerien (ha lehet ilyet mondani: Svankmajeresen) szürreális, Trinka viszont elvont, szimbolista és megkockáztatom, beszívott módon. 

Igen, beszívott módon, mert hát hogy is ne lehetne beszívott egy film, ami egy manó kinézetű figuráról szól, akit egy kéz üldöz a halálba. 

Na jó, ezt lefordítom, de még akkor is nagyon hasisos lesz: adott ez a kis bábfigura (XVI. századi ruhában - bocs, szakmai ártalom :), aki a kis korongján virágcserepeket készít. Viszont jön egy kéz (! - aki nem látja, úgy sem hiszi el nekem), amely arra akarja mindenáron rábírni, hogy csináljon inkább kezeket a cserepek helyett. Mivel hősünk nem hajlandó erre ráállni, a kéz szépen lassan, módszeresen a halálba üldözi. 

Fordítsunk még egyértelműbben: a huszadik század az adott egyéni, szuverén emberre nehezedő,  hihetetlen fajsúllyal bíró diktatúrákat teremtett (nácizmus, sztálinizmus, államszocializmus, fasizmus, junták, autokráciák, vadkapitalizmus stb.), amelyek konkrétan tesznek az egyénre, ha csak nem húzhatnak hasznot belőle valamiképpen. 

Márpedig, az "arctalan tömeg jelentéktelen arcaival" szemben egy értelmiségi, aki tud bánni a szavakkal vagy éppen - mint esetünkben is - a kezével, ebben az esetben pótolhatatlan kincs, hiszen kevés eszközzel, olcsón, gyorsan tud hatni széles néptömegre / több fogyasztói rétegre. Csak meg kell győzni, hogy a diktatúra mellett dolgozzon, és máris rendben van minden. 

A kéz kvázi az értelmiségi szuverenitásába durván belenyúló állami akaratot jelképezi, amely eszköz az alárendelt / kollektív társadalomba tökéletesen illeszkedő / hasonló fogyasztói igényekkel fellépő egyének kinevelésében. Hősünknek azonban ehhez marhára nincs kedve...

És ezért csinálja ki szépen lassan, módszeresen az establishment. 

Persze, a fentiekből következően ennek az elvont kérdésnek ebben a bábfilmben való leképeződése több, mint beszívott, hiszen az egész metaforának semmi racionálisan megragadható értelme nincs, és, bár első látásra kis manószerű figuránk aranyosnak tűnik, a mozi meglehetően nyomasztóan is tud hatni a nézőjére - függ ez persze dekoncenráltságtól, lelkiállapottól, véralkoholszinttől stb.

Én pl. most kifejezetten élveztem, mert amikor legutoljára láttam, vizsgára kellett készülnöm belőle, most pedig már az is jól esett, hogy tét nélkül, "civilként" nézhetem.

Kíváncsi leszek, rátok milyen hatással lesz?

(Akármilyen hangulatban üljetek is le azonban  csekkolni ezt a cuccost, annyit megígérhetek, hogy a kezetekre másképp fogtok nézni utána...)