Idő: 1992; 1994; 1997
Stílus: From the szocreál to the monopol-capitalism
Fíling: Végre olyan reklámok, amelyekre én is emlékszem gyerekkoromból!
Sőt, jobbat mondok: sztem könnyen lehet, hogy még ti is emlékeztek rájuk...
1. Nestlé csokireklám 1992-ből
Ez aztán az igazi retro!
Erre a reklámra még kis ovis koromból emlékszem.
Akkor még nem volt színes tévénk csak régi, fekete-fehér (a családom nem tartozott a rendszerváltás nyertesei közé - csak 1998. óta nézek színesben televíziót s csak tavaly óta plazmát).
Akkor még nem volt színes tévénk csak régi, fekete-fehér (a családom nem tartozott a rendszerváltás nyertesei közé - csak 1998. óta nézek színesben televíziót s csak tavaly óta plazmát).
Anyukám - egy régebbi kór szülötte - emlékszem, mennyit szörnyülködött azon, hogy a reklámban a mama a csokin keresztül távirányítja a gyereket. :)
Ez az advertising valójában nem is magyar - megvásároltuk, lefordítottuk.
De a "mindegyik pohárban egy jó pohár tej van" c. dalocska hazai generációs alapmű lett a körünkben, afféle kilencvenes évek eleji Bikicsunáj... :)
2. A Budapest Csoki reklámja Dolák-Saly Róberttel (1994)
OMG - imádom ezt a reklámot!
Először is ott van mindjárt az, hogy gyermekkorom egyik szép emléke volt. Nem viccelek - szinte vártam a reklámblokkokat miatta, csak azért, hogy láthassam.
Hogy miért volt ez, azt ma már egyáltalán nem tudnám megfogalmazni, de tény, hogy a hangulata valamiért nagyon jó.
Talán Dolák-Saly hangja?
Már akkor is néztem a L'art pour L'art társulat műsorait a tévében, lehet, hogy az őirántuk való rajongásom volt az oka, hogy mindig tűkön ülve figyeltem a tévéadást, várván, hogy felcsendüljenek az ismerős dallamok.
Vagy talán a csokit fogyasztók lelkes arca, a csokoládé látványa volt az, ami kiváltotta belőlem ezeket a feltételes reflexeket.
De az is lehet, hogy a magyarázat irracionális és ezért nem is érdemes vadászni rá.
A tény az, hogy a reklámot imádom, az pedig külön értéke neki, hogy egy magyar gyár magyar termékét reklámozza - ne felejtsük el, hogy a mai mostoha viszonyokkal ellentétben, a kilencvenes évek elején még IGAZI Boci csokit ettünk, amelyet a SZERENCSI CSOKIGYÁRBAN készítettek és mennyei volt.
Meg ezeket a budapesti csokikat, amelyek szintén mennyeiek voltak. És persze ott voltak azok a dobozban árult, utánozhatatlan izű és minőségű parányok. Ismétlem: a parányt DOBOZBAN árulták és olyan finom volt, hogy azóta sem emlékszem sok ízletesebb édességre, amit módom volt elfogyaztani (pedig, higgyétek el, amilyen édesszájú vagyok, én már tényleg mindenfélét ettem).
Szóval ez a reklám óriási érték, a csajszi az utolsó képeken állati dögös, az pedig külön fokozza az egésznek a nosztalgikus hangulatát, hogy az azóta eltűnt Stolwerck csokoládé-tröszt nem sokkal e reklám bemutatása után felvásárolta a Budapest Csokoládégyárat és ezt a reklámot is.
Mondanom sem kell, hogy a zenétől és minden más "zavaró motívumtól" megszabadultak - maradtak a beúszó kék hegyek és, természetesen - a csinos hölgy mosolya - mert hát miért is keltenénk fel bonyolultabb eszközökkel a fogyasztók vágyait a termék megvásárlására...
Így múlik el a világ dicsősége!
3. Egy Chokito reklám a sok közül (1997)
Ez itt nem a reklám helye, de ez esetben nem magyar termékről van szó, mégis nagyon szerettük anno: a Nestlé találta ki a Chokito-t is, amit érthetetlen okokból már nem forgalmaznak nálunk, pedig állati finom.
Németországban ettem utoljára, 2006-ban, azóta nem tudom, hol árulják, hol nem, Magyarországon sajnos a 2000-es évek eleje óta már biztosan nem.
A Chokito egyébként nem ronda - sztem - sőt, állati jól néz ki és nagyon jól ki volt találva a kampánya is - hihetetlen, hogy nem haraptak rá többen (és ez szó szerint értendő, mert az a helyzet, hogy nálunk nem vették igazán a terméket).
Ötletesebbnél ötletesebbek a hazai reklámok, ráadásul az összes felkerült a tube-ra is, úgyhogy bárki láthatja, amiről beszéltem, de én most csak egyet emeltem ki közülük - az egyik személyes kedvencemet.
Az aerobikozó szakállas motoros óriási ötlet, a zene is abszolút 90s - egyszóval mi ez, ha nem retro, kérném tisztelettel!
Na jó, én megyek is - mivel nincs itthon, hajlandó vagyok a non-stopba is leugrani (pedig nagyon drága ám!), csakhogy vegyek egy csokit - mert igencsak megjött az étvágyam rá... :)
Kár, hogy akármit is veszek a régi ízek már soha nem jönnek vissza... :(
(Fú de öreg vagyok...)
Először is ott van mindjárt az, hogy gyermekkorom egyik szép emléke volt. Nem viccelek - szinte vártam a reklámblokkokat miatta, csak azért, hogy láthassam.
Hogy miért volt ez, azt ma már egyáltalán nem tudnám megfogalmazni, de tény, hogy a hangulata valamiért nagyon jó.
Talán Dolák-Saly hangja?
Már akkor is néztem a L'art pour L'art társulat műsorait a tévében, lehet, hogy az őirántuk való rajongásom volt az oka, hogy mindig tűkön ülve figyeltem a tévéadást, várván, hogy felcsendüljenek az ismerős dallamok.
Vagy talán a csokit fogyasztók lelkes arca, a csokoládé látványa volt az, ami kiváltotta belőlem ezeket a feltételes reflexeket.
De az is lehet, hogy a magyarázat irracionális és ezért nem is érdemes vadászni rá.
A tény az, hogy a reklámot imádom, az pedig külön értéke neki, hogy egy magyar gyár magyar termékét reklámozza - ne felejtsük el, hogy a mai mostoha viszonyokkal ellentétben, a kilencvenes évek elején még IGAZI Boci csokit ettünk, amelyet a SZERENCSI CSOKIGYÁRBAN készítettek és mennyei volt.
Meg ezeket a budapesti csokikat, amelyek szintén mennyeiek voltak. És persze ott voltak azok a dobozban árult, utánozhatatlan izű és minőségű parányok. Ismétlem: a parányt DOBOZBAN árulták és olyan finom volt, hogy azóta sem emlékszem sok ízletesebb édességre, amit módom volt elfogyaztani (pedig, higgyétek el, amilyen édesszájú vagyok, én már tényleg mindenfélét ettem).
Szóval ez a reklám óriási érték, a csajszi az utolsó képeken állati dögös, az pedig külön fokozza az egésznek a nosztalgikus hangulatát, hogy az azóta eltűnt Stolwerck csokoládé-tröszt nem sokkal e reklám bemutatása után felvásárolta a Budapest Csokoládégyárat és ezt a reklámot is.
Mondanom sem kell, hogy a zenétől és minden más "zavaró motívumtól" megszabadultak - maradtak a beúszó kék hegyek és, természetesen - a csinos hölgy mosolya - mert hát miért is keltenénk fel bonyolultabb eszközökkel a fogyasztók vágyait a termék megvásárlására...
Így múlik el a világ dicsősége!
3. Egy Chokito reklám a sok közül (1997)
Ez itt nem a reklám helye, de ez esetben nem magyar termékről van szó, mégis nagyon szerettük anno: a Nestlé találta ki a Chokito-t is, amit érthetetlen okokból már nem forgalmaznak nálunk, pedig állati finom.
Németországban ettem utoljára, 2006-ban, azóta nem tudom, hol árulják, hol nem, Magyarországon sajnos a 2000-es évek eleje óta már biztosan nem.
A Chokito egyébként nem ronda - sztem - sőt, állati jól néz ki és nagyon jól ki volt találva a kampánya is - hihetetlen, hogy nem haraptak rá többen (és ez szó szerint értendő, mert az a helyzet, hogy nálunk nem vették igazán a terméket).
Ötletesebbnél ötletesebbek a hazai reklámok, ráadásul az összes felkerült a tube-ra is, úgyhogy bárki láthatja, amiről beszéltem, de én most csak egyet emeltem ki közülük - az egyik személyes kedvencemet.
Az aerobikozó szakállas motoros óriási ötlet, a zene is abszolút 90s - egyszóval mi ez, ha nem retro, kérném tisztelettel!
Na jó, én megyek is - mivel nincs itthon, hajlandó vagyok a non-stopba is leugrani (pedig nagyon drága ám!), csakhogy vegyek egy csokit - mert igencsak megjött az étvágyam rá... :)
Kár, hogy akármit is veszek a régi ízek már soha nem jönnek vissza... :(
(Fú de öreg vagyok...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése