Idő: 1930-as évek második fele
Stílus: Originált-garantált Macskássy Gyula
Fíling: Megmagyarázhatatlan...
...Még mindig kell egy könyv, hogy biztos lábakon álljon a diavetítő - Illyés Gyula 77 magyar népmeséjének Würtz Ádám által illusztrált vaskos kiadása éppen megteszi.
A függönyöket behúzzuk.
Odakint az utcán tombol a kilencvenes évek: médiaháborúk, szintipopcsapatok tarkítják az emberek életét, Csurka István és a Kispál és a Borz, az Új Magyarország és a Népszava, Antall József és Torgyán József, Madonna és Michael Jackson, a Nirvana és a 4 non Blondes között örlődik a magyar valóság, de idebent ez nem számít.
Idebent csend és béke van: barátságos fény csillog a bordásfalon (volt egy saját bordásfalunk Iskola- és Sportszergyár felirattal!), az apukám által Moszkvából hozott Keljfeljancsi és az 1989-ben Bécsben vásárolt izébizé márkájú zöldszínű, színváltós számlapú karóra a legnagyobb egyetértésben pihen a sarokban, én és a keresztanyám unokaöccse, Pisti (vele sem tudom, mi lehet mostanában) áhítattal figyeljük, amint anyukám gondos keze befűzi a mind forróbban üzemelő diavetítőgépbe a filmszallagot és a sötétben elkezd peregni a diafilm.
Ugyan az Állatóvoda az őserdőben a személyes kedvencem (egészen addig, míg el nem szakadt:,( ), meg az Égig érő paszuly, és persze ott van a Vuk diafilm változata, amely iránti hardcore addikciómnak, csak a diafilm folytonos újranézése során hódolhatok, minthogy ekkor még nem jelent meg VHS-en és nekünk nem volt videónk '97-ig, - de ma este egy másik történet pereg, egy vadonatúj szalag, melyet újonnan vásároltunk a Lenin körúton (nem sokára ismét Teréz körút lesz a neve).
"A telhetetlen méhecske" - olvassuk izgatottan az új film címét, miközben beszippantjuk a diafilm semmihez sem hasonlítható mágikus illatát és figyeljük, ahogy anyukám lassan elkezdi pörgetni a képeket és kibontakozik a MESE:
Hát ennyi...
És hirtelen azon kapom magamat, hogy hoppá, ez már nem a kilencvenes évek és nem ugyanaz az érzés mint akkor (igaz, a szoba ugyanaz, de - sajnos - nincs itt anyukám :( és mindaz az utánozhatatlan-megmásíthatatlan-megismételhetetlen csoda, amit gyerekkornak hívnak)...
A kilencvenes évek elmúltak s maradok én, a rám meredő képernyő meg az este.
És elmúlik a szentimentális pillanat...
Macskássy Gyulának elbűvölő stílusa volt.
Ha sikerül digitalizálnom, tíz-tizenkét fantasztikus reklámot is fel tudok majd tenni a harmincas évekből, melyeket mind ő készített. Ezek az első jelentős magyar reklámfilmek között vannak és nagyon hiányolom őket a youtube-ról, no meg a köztudatból, a többi mellől.
Ami a telhetetlen méhecskét illeti, egy a magyar mézről (a hová máshova, hiszen a harmincas években vagyunk) Németországba szállítandó mennyiség megnövelése érdekében készített díjnyertes, híres neves-reklámfilmjéből (amelyet sajnos most nem tudok megmutatni Nektek) lett összevágva és néhány rajzzal kiegészítve.
Remélem, a közeljövőben sikerül az egy videókazettán féltett kincsként őrzött felvételeket digitalizáltatnom, hogy bemutathassam nektek ezeket a nem mindennapi unikumokat...
Addig is, aludjatok jól, szép álmokat gyerekek... ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése