November 7. - The Sundays - Can't be sure (UK Version)

Témakör: Klip

Idő: 1990

Stílus: Dream pop

Fíling: What's better like an early Sundays track on an early sunday morning

Szöveg: 

give me a story and give me a bed
give me possessions
oh love luck and money they go to my head like wildfire
it's good to have something to live for you'll find
live for tomorrow
live for a job and a perfect behind, high time
England my country the home of the free, such miserable weather
but England's as happy as England can be
why cry

and did you know desire's a terrible thing
the worst that I could find
and did you know desire's a terrible thing
but I rely on mine, a-ah

England my country the home of the free, such miserable weather
but England's as happy as England can be
why cry

and did you know desire's a terrible thing
the worst that I could find
and did you know desire's a terrible thing
but I rely on mine
did you know desire's a terrible thing
it makes the world go blind
but if desire, desire's a terrible thing
you know that I really don't mind

and it's my life
and though I can't be sure what I want any more
it will come to me later
well it's my life.... and it's my life
and though I can't be sure if I want any more
it will come to me later... ah, yeah

Leírás:

Végül is ez az angol popszám abszolút illik ehhez az álmatag reggeli időhöz - a sok lélekemelő őszi napsütés után ugyanis ismét borongós az idő és úgy tűnik, lassan elkezdődik az igazi ősz a hűvössel, a fáradtsággal, a sötéttel és az esővel. 

Vagyis olyan angliai-jellegű idő, amit annyira már nem csipázok, szemben a The Sundays-zel, amit nagyon is... 

Meg úgy a dream popot általában is, mert kicsit melankolikus alkat vagyok és ezért vonzódom a melankolikus dolgokhoz, így aztán sztem ennél a csöndes-nyugodt popzenénél és Harriet Wheeler halk-kellemes-édes hangjánál nem is kell sok kellemesebb élmény az életben. 

A mai zenék egy jelentős részével talán az a legnagyobb bajom, hogy harsányak. Még szerencse, hogy itt van a visszafogottabb típusú indie, a trip-hop vagy a jazz-pop, különben, ha valami kevésbé pörgőset akarnék hallgatni, kizárólag régebbi zenékre kéne "fanyalodnom". 

Na jó, persze csak vicceltem, de kár, hogy a Sundays-nek nem jött ki új albuma 1997 óta, mert hiányzik ez a zene a mai popzenei palettáról.

Egyébként a szám a csapat első száma, már egy 1989-es kislemezen imegjelent, de a Reading, writing & Arithmetics c. 1990-es első nagylemezükre is felkerült, ami egyébként - véleményem szerint - alap, főleg azoknak, akik szeretik a visszafogottabb muzsikát, az angolok vagy a kilencvenes évek popzenéjét, a dream pop-ot vagy akik hozzám hasonlóan első pillanatra beleszerettek Harriett Wealer hangjába.

És most őszintén: mondjatok olyan számot ehhez a hulló sárga-barna leveles-borongós-csöndes-magába-forduló hangulathoz, ami inkább ajánlható.

Nem lennék többé önmagam, ha nem ígérném be a végén, hogy persze a The Sundays nem utoljára tisztelte meg a blogot látogatásával... :)

Addig is pedig bónusznak következzék egy oldalpár a Melody Maker az 1990 januári számából az együttesről (klikkre mengő):