Témakör: Rajz és animáció
Idő: 1967
Stlus: Jan Svankmajer
Fíling: És ez még Svankmajer könnyebben befogadható dolgai közül való! :)
Leírás:
Mert hát a cseh Jan Svankmajer animációs alkotásait nézni nem kellemes élmény azoknak, akikben szemernyi vonzódás sincs az igazán bizarr, szürreális látásmódok és valóságérzékelés iránt.
Hiszen Svankmajer nem az a hagyományos iparosmester kategória, a munkái néhol eléggé megterhelőek tudnak lenni, és, bizony, nem olyan könnyen emészthetőek, mint amennyire biztos, hogy - ahogyan e film végén is történik - a halál megeszi az embert (olyannyira egyértelműek az utolsó képsorok, hogy ezt nem is kell magyarázzam).
Megterhelőek, mármint a normális emberek számára.
De én köztudottan nem vagyok normális ember!
Sőt, nevezzetek elmeroggyantnak, őrültnek vagy aminek akartok, de elképesztően élvezem Jan bácsi filmjeit, sőt mi több, nem mindennapi örömöt lelek ezen képsorok szemlélésében (és azt, hogy ezért még nem kell engem agyalágyultnak kikiáltani, mi sem bizonyítja jobban, mint a tube-ra feltöltött rajzfilmjei magas nézettségi és tetszési indexei :).
Arról nem is beszélve, hogy Svankmajer világa Hieronymus Bosch világa, no meg Giuseppe Archimboldo (milyen érdekes, hogy az ő metszetei láthatók a főcímben) világa, na és persze Dali világa is - de végső soron mégis az ő szuverén birodalma, ahol állatkoponyák szaladgálnak, hússzeletek járnak tangót a serpenyőbe kerülés előtt, ahol az emberek egymásból táplálkoznak (ld. a "Dimensions of the Dialogue" c. filmjét), vagy ahol a szerelem is a legdurvább arcát mutatja (ld. Hugh Cornwell "That's another kind of love" c. klipjét)...
A Mester (s ez esetben talán nem túlzás ez a megjelölés, hiszen a rajzfilm történetének egyik leginkább sokoldalú zsenijéről van szó) ezen korai produkciójában is meg van már minden, amit csak egy kellőképpen bizarr és szürreális elme el tud képzelni és úgy egy gondolati sorba rendezni, ahogyan arra csak Jan bácsi képes.
Ahogy a cím is mutatja, az egész evolúciót, sőt mi több, az egész táplálékláncot végigjárjuk ebben a rövidfilmben: elejétől a végéig, széltétől a hosszáig, belektől az agyakig és vissza, véredényeken és koponyákon át zajlik ez a Dans Macabre, vagyis maga az élet, hiszen az élet nem más, mint a halál előjátéka.
Vagyis egy véget nem érő (azaz mit beszélek, nagyon is behatárolt ideig tartó) haláltánc, amely Zdenek Liska zenéjére (amely egyébként szintén megér egy misét) hatására elevenedik meg csak igazán átütő erővel...
Nem tudok és nem is akarok szavakat keresni, amelyekkel le lehet írni egy ilyen remekművet - mert remekmű ez a javából, s a "jóízlésűeknek" csupán azzal felelhetek, hogy ennél már csak rosszabb jön majd a blog Svankmajerrel kapcsolatos további posztjaiban... :)
Megterhelőek, mármint a normális emberek számára.
De én köztudottan nem vagyok normális ember!
Sőt, nevezzetek elmeroggyantnak, őrültnek vagy aminek akartok, de elképesztően élvezem Jan bácsi filmjeit, sőt mi több, nem mindennapi örömöt lelek ezen képsorok szemlélésében (és azt, hogy ezért még nem kell engem agyalágyultnak kikiáltani, mi sem bizonyítja jobban, mint a tube-ra feltöltött rajzfilmjei magas nézettségi és tetszési indexei :).
Arról nem is beszélve, hogy Svankmajer világa Hieronymus Bosch világa, no meg Giuseppe Archimboldo (milyen érdekes, hogy az ő metszetei láthatók a főcímben) világa, na és persze Dali világa is - de végső soron mégis az ő szuverén birodalma, ahol állatkoponyák szaladgálnak, hússzeletek járnak tangót a serpenyőbe kerülés előtt, ahol az emberek egymásból táplálkoznak (ld. a "Dimensions of the Dialogue" c. filmjét), vagy ahol a szerelem is a legdurvább arcát mutatja (ld. Hugh Cornwell "That's another kind of love" c. klipjét)...
A Mester (s ez esetben talán nem túlzás ez a megjelölés, hiszen a rajzfilm történetének egyik leginkább sokoldalú zsenijéről van szó) ezen korai produkciójában is meg van már minden, amit csak egy kellőképpen bizarr és szürreális elme el tud képzelni és úgy egy gondolati sorba rendezni, ahogyan arra csak Jan bácsi képes.
Ahogy a cím is mutatja, az egész evolúciót, sőt mi több, az egész táplálékláncot végigjárjuk ebben a rövidfilmben: elejétől a végéig, széltétől a hosszáig, belektől az agyakig és vissza, véredényeken és koponyákon át zajlik ez a Dans Macabre, vagyis maga az élet, hiszen az élet nem más, mint a halál előjátéka.
Vagyis egy véget nem érő (azaz mit beszélek, nagyon is behatárolt ideig tartó) haláltánc, amely Zdenek Liska zenéjére (amely egyébként szintén megér egy misét) hatására elevenedik meg csak igazán átütő erővel...
Nem tudok és nem is akarok szavakat keresni, amelyekkel le lehet írni egy ilyen remekművet - mert remekmű ez a javából, s a "jóízlésűeknek" csupán azzal felelhetek, hogy ennél már csak rosszabb jön majd a blog Svankmajerrel kapcsolatos további posztjaiban... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése