Manapság az emberek többsége nem igazán bírja a régi dolgokat.
Valahogy nem vevő rájuk.
Neveltetés kérdése?
Hozzáállásé?
A megszokásoké?
Nem tudom...
Azt viszont igen, hogy én nem tartozom azok közé, akik képesek csak úgy kidobni valamit azért, mert régi. Olcsó lemezekre, könyvekre vadászom olcsó antikváriumokban, lomok között matatok, hagyatékokról szóló hírdetéseket lesek (mostanában már annyira nem, mert hozzám is begyűrűzött a recesszió :), csakhogy felbecsülhetlen értékek kerülhessenek a birtokomba.
A gyűjtőszenvedélyem a virtuális éterben is legyőzhetetlen. Klipeket , zenéket gyűjtögetek,régi fényképeket, írásokat - minden érdekel, ha másért nem, hát azért, hogy fikázhassam.
Mert az sem igaz, hogy minden jó, ami régi.
Sőt.
Ócsárolnivaló mindig akad a "lomok" között, mindig van valami, amin lehet csámcsogni.
Plusz, hogy még egy előítélettel leszámoljak: az sem igaz, hogy csak a régi dolgokat szeretem.
Az ízlésvilágom nyitott mindenre - de ezt a blogot mégis a régi dolgok iránti tiszteletből nyitottam, mert róluk sokkal kevesebbet beszélünk, mint az újakról... :)
Vajon miért?
De komolyan srácok, miért?
Talán azt hiszitek, hogy David Guetta, vagy Gaga, vagy az Iphone 4, meg hasonlók, egyszer nem lesznek régiek, hogy belőlük nem lesz egyszer "retro"?
Még három megjegyzés:
1. 23 éves vagyok, szóval ne higgyétek, hogy valami öreg tag siránkozik itt az elmúlt idők felett.
2. Számomra minden retro, ami 2000 előtti.
2000 az a vízválasztó, ami után már nem beszélhetünk retro-ról, azt megelőzően minden retro, ami az életünk szerves része volt nap mint nap.
És ezt nem csak én gondolom így.
Egy-két éve még meglepetéssel figyeltem, hogy a retro-mániások már a kilencvenes évekre is rászálltak, de most már rájöttem, hogy igen, a kilencvenes évek is elmúltak már régen.
Ha nekem nem hisztek, akkor higgyetek a Gyökkettőnek: (azt már csak hozzátenném, hogy amit a számban énekelnek, szóról szóra igaz rám is. Még az is, hogy 2000-ben voltam 13!)
3. És végezetül: mit is kell várni ettől az oldaltól?
Nos minden nap érkezik majd egy rövid bejegyzés egy adott retrospektív élményről, fotóról, lemezről, klipről, számról, könyvről, ruhadarabról, divatcikkről, fegyverről, harci járműről, hétköznapi használati tárgyról, bútordarabról, ruházkodási és lakberendezési kiegészítőről stb.
Leírom, miért bírom és miért nem bírom az adott valamit és remélhetőleg lesz, aki majd véleményezi is.
Nos előljáróban ennyit, most pedig vágjunk is mindjárt bele!
Valahogy nem vevő rájuk.
Neveltetés kérdése?
Hozzáállásé?
A megszokásoké?
Nem tudom...
Azt viszont igen, hogy én nem tartozom azok közé, akik képesek csak úgy kidobni valamit azért, mert régi. Olcsó lemezekre, könyvekre vadászom olcsó antikváriumokban, lomok között matatok, hagyatékokról szóló hírdetéseket lesek (mostanában már annyira nem, mert hozzám is begyűrűzött a recesszió :), csakhogy felbecsülhetlen értékek kerülhessenek a birtokomba.
A gyűjtőszenvedélyem a virtuális éterben is legyőzhetetlen. Klipeket , zenéket gyűjtögetek,régi fényképeket, írásokat - minden érdekel, ha másért nem, hát azért, hogy fikázhassam.
Mert az sem igaz, hogy minden jó, ami régi.
Sőt.
Ócsárolnivaló mindig akad a "lomok" között, mindig van valami, amin lehet csámcsogni.
Plusz, hogy még egy előítélettel leszámoljak: az sem igaz, hogy csak a régi dolgokat szeretem.
Az ízlésvilágom nyitott mindenre - de ezt a blogot mégis a régi dolgok iránti tiszteletből nyitottam, mert róluk sokkal kevesebbet beszélünk, mint az újakról... :)
Vajon miért?
De komolyan srácok, miért?
Talán azt hiszitek, hogy David Guetta, vagy Gaga, vagy az Iphone 4, meg hasonlók, egyszer nem lesznek régiek, hogy belőlük nem lesz egyszer "retro"?
Még három megjegyzés:
1. 23 éves vagyok, szóval ne higgyétek, hogy valami öreg tag siránkozik itt az elmúlt idők felett.
2. Számomra minden retro, ami 2000 előtti.
2000 az a vízválasztó, ami után már nem beszélhetünk retro-ról, azt megelőzően minden retro, ami az életünk szerves része volt nap mint nap.
És ezt nem csak én gondolom így.
Egy-két éve még meglepetéssel figyeltem, hogy a retro-mániások már a kilencvenes évekre is rászálltak, de most már rájöttem, hogy igen, a kilencvenes évek is elmúltak már régen.
Ha nekem nem hisztek, akkor higgyetek a Gyökkettőnek: (azt már csak hozzátenném, hogy amit a számban énekelnek, szóról szóra igaz rám is. Még az is, hogy 2000-ben voltam 13!)
3. És végezetül: mit is kell várni ettől az oldaltól?
Nos minden nap érkezik majd egy rövid bejegyzés egy adott retrospektív élményről, fotóról, lemezről, klipről, számról, könyvről, ruhadarabról, divatcikkről, fegyverről, harci járműről, hétköznapi használati tárgyról, bútordarabról, ruházkodási és lakberendezési kiegészítőről stb.
Leírom, miért bírom és miért nem bírom az adott valamit és remélhetőleg lesz, aki majd véleményezi is.
Nos előljáróban ennyit, most pedig vágjunk is mindjárt bele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése