Témakör: Film (vagy inkább trash? :)Idő: 1970
Stílus: Chauchesku kori román filmgyártás
Fíling: Nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy egy tömeggyilkost hősként kellene beállítani...
Leírás:
Kérdésem volna: ki az a román történelmi személyiség, aki még a híres-neves Vlad Tepes havasalföldi vajdánál is, aki ugye Drakula alteregója volt, is több embert ölt meg és sokkal bestiálisabb módszerekkel, XV. századi barátunkkal szemben viszont szinte minden román városban van szobra (Jorgával, a történésszel, és Jankuval, a szabadsághőssel egyetemben)?
Nos.
Ő Vitéz Mihály bácsi volna...
Ő Vitéz Mihály bácsi volna...
Mihail Vitezaul, aki a XVI. és XVII. század fordulóján élt, havasalföldi vajda volt.
A románok lájkolják - mi nem annyira.
Ez az úriember ugyanis 1600 és 1602 között két esztendőt töltött Erdélyben és e tartózkodása nem éppen a legkellemesebb emlékű eseménysor történelmünkben, ugyanis ekkor került sor azokra a bizonyos drakulai tettekre...
Az ebben az időszakban zajló tizenöt éves háború megosztotta Európát. Ki a törökök, ki pedig a Habsburg-magyar-erdélyi haderők (melynek ugye nem kell mondanunk melyik volt a tevékenyebb fele) oldalán állt, ekkor éppen olyan helyzetben volt az öreg kontinens, hogy mindenkinek illet tartoznia valahova.
Misának pl. a törökökhöz, ugyanis ebben az időben, ahogy úgy történetének 65%-ban általában, Havasalföld török vazallusállam volt, amelynek meg kellett fizetnie azt, hogy az Oszmán Birodalom nem foglalta el azonnal, amint meglátta kéklő bérceit.
Román barátaink, ahogy általában annyiszor történelmük során azonban, ezúttal is nyughatatlannak bizonyultak: e csatározások során a vajda úr ugyanis átpártolt a mi jó Báthory Zsigmond erdélyi fejedelmünkhöz és a török ellen harcolászott kicsinyég.
Miska bácsiról persze nem mondhatnánk, hogy éppen nem vitézhez méltóan küzdött e viadalokban, de szunnita testvéreink azért néha jól meg is szorongatták őkelmét 1599-ben például a jó Bocskai István Gyurgyevónál kellett, hogy megmentse a seggét a török lándzsák öklelésétől.
Ám Misánk, olybá tűnik, nem értékelte az erdélyi segítséget, amely ezenkívül még többször, másszor is érkezett, mert, mint mondottuk volt, bevonult Erdélybe egy sötét történelmi pillanatban, s most inkább ne fírtassuk milyen körülmények között, beült a fejedelem gyulafehérvári trónszékébe.
De Vitezaul kománknak még ez sem volt elég: ahelyett, hogy megteremti valamiféle összehangolt politikai szervezet létrehozásának lehetőségeit, katonáival inkább két évig szívatta keresztbe-kasul Erdélyt, a szász városokat, a mezőség népét, Kolozsvár és Nagyszeben pedig még tovább nyögte rabságukat. (egészen addig, amíg 1602-1603 fordulóján Székely Mózes fel nem szabadította Erdélyt). Arról pedig, hogy mit művelt, képet kaphatunk Básta egyik megjegyzéséből, amelyet egy levelében tett: "nem volnék róla meggyőződve, hogy mindez szűkséges volt...."
S e kijelentés erejét súlyosbítja, hogy az albán származású zsoldos, Basta bácsi, miután Vitezaul testvért megölte, megfosztotta Erdélyt mindattól, ami román barátunk országlását követően még megmaradt: belőle vagyis mindentől, még hozzá szó szerint. Nem véletlen, hogy a székelyek még sokáig Básta szekereként emlegették azt a rettegett intézményt, mikoron is a gazdának saját magát kellett az eke elé fogatnia, ha szántani akart, mert ugye se marha, se ló, se egyéb jószág - Básta katonái mindet elvitték...
Na, hát ilyen ember volt a Misa.
Jó, kedélyes, havaselvei román, aki végül úgy végezte, mint Chauchesku: csúnyán kivégezték (ráadásul Básta emberei - úgy tűnik, holló a hollónak néha mégis kivájja a szemét).
Chauchesku, aki 1968-ban került hatalomra s olyan szörnyeket szabadított Romániára, amilyenek még sohasem marcangolták a testét.
Tudvalevőleg ugyanis uralomra jutása egyfajta politikai visszarendeződést jelzett: Groza Péter, vagy Dej bácsi , elődei a Román Kommunista Párt első titkári székében,. időszakában szinte demokratikus viszonyok uralkodtak (ne felejtsük el, hogy a legsötétebb ötvenes években is volt egy Maros-Magyar Autonóm Tartomány) az ő időszakához képest.
A "Kárpátok Cicerója" megvonta az említett terület autonómiáját, új megyerendszert kreált Romániának, ahol, mit ad isten, ippeg pont úgy kanyarodtak azok a megyék, hogy a magyarok aránya minnél kisebb legyen azokon belül és eközben nem mellesleg kiépítette az egyik legsötétebb államszocialista diktatúrát, ami talán azért is volt olyan sötét, mert lényegileg semmi köze nem volt a szocializmushoz - a legvisszataszítóbb zsarnokság volt, amit el lehet képzelni, despotikus mezben.
Chauchesku persze megkereste, sőt, meg is találta a saját történeti előképeit.
Pl. Mihail Vitezaul-t.
És ekkor készült el ez az arcpirító propagandafilm, amelyről nem véletlenül juthat az eszünkbe Eizeinstein: Rettegett Ivánja. A híres orosz cárról készült film első részét ugyanis imádta egy másik diktátor és egyben despota, Sztálin, mert hát ugye imponáltak neki Iván sikerei s ahogy a rendező ábrázolta őket.
Azonban nem ez volt a helyzet a második és a be sem mutatott harmadik epizóddal.
Abban már előkerült volna az is, ahogy megőrült Ivanuska és beindult a történelem egyik legnagyobb gyilkológépe.
Persze ez a film nem zseniális darab, mint amaz.
De azért Vitéz Mihály itt, mint a törököt tönkreverő fejedelem jelenik meg, teljes dicsőségben pompázva, ami nyilvánvalóan a román diktátor tetszését is elnyerhette.
Tegyük hozzá - arról szépen, szemérmesen hallgat a film, hogy mit is művelt ez a kedves ember Erdélyben és hogy miért is kellett meghalnia...
Jó, rendben van, legyünk szemérmesek, az egy dolog...
Na de azért mégis csak ott van az ebéd közben kedélyesen karóbahuzatgató Báthory Zsigmond jelenete vagy a dicsőséges gyurgyevói csata - Bocskai nélkül...
Igen, igen ezért szeretjük a diktatúra korabeli román "filmművészetet", ha meg Chauchesku-kori, egyenesen imádjuk, mert a csúsztatás ilyen magasiskolájával nem mindennap lehet találkozni.
Ne legyen szerencsétek hozzá, de azért nézzetek bele, hogy lássátok: igen, ilyen is volt:
Mert retro ez, a javából.:P
Ja, és annyit még feltétlenül szeretnék hozzáfűzni, hogy "Victorieee!"
Jönnek persze, környező népeink történelmi filmjei és egyéb alkotásai is - jók-rosszak egyaránt, a Teutoborg c. jugoszláv filmtől az Amerre a vaddisznók járnak c. jugoszláv sorozatig lesz itt minden, mint a búcsúban...
Up-to-date
Az itt leírtak alapján esetleg úgy tűnhet, hogy gunyorosan viszonyulok a román néphez.
Ez azonban nem igaz.
A román értelmiség és a román történelemhamisítás háborít fel, főleg, hogy nem egy és nem két kötetet olvasgattam már e témában. A gúny ennek szólt, no meg a filmnek, amely része ennek a tendenciának.
A legkevésbé sem a román kultúrának, s még kevésbé a filmgyártásuknak, hiszen napjainkban mind több és több kiváló román film készül - no nem ilyen, hanem aktuális témákban, de mindenképpen elsőrangú alkotásokról beszélünk.
A románok lájkolják - mi nem annyira.
Ez az úriember ugyanis 1600 és 1602 között két esztendőt töltött Erdélyben és e tartózkodása nem éppen a legkellemesebb emlékű eseménysor történelmünkben, ugyanis ekkor került sor azokra a bizonyos drakulai tettekre...
Az ebben az időszakban zajló tizenöt éves háború megosztotta Európát. Ki a törökök, ki pedig a Habsburg-magyar-erdélyi haderők (melynek ugye nem kell mondanunk melyik volt a tevékenyebb fele) oldalán állt, ekkor éppen olyan helyzetben volt az öreg kontinens, hogy mindenkinek illet tartoznia valahova.
Misának pl. a törökökhöz, ugyanis ebben az időben, ahogy úgy történetének 65%-ban általában, Havasalföld török vazallusállam volt, amelynek meg kellett fizetnie azt, hogy az Oszmán Birodalom nem foglalta el azonnal, amint meglátta kéklő bérceit.
Román barátaink, ahogy általában annyiszor történelmük során azonban, ezúttal is nyughatatlannak bizonyultak: e csatározások során a vajda úr ugyanis átpártolt a mi jó Báthory Zsigmond erdélyi fejedelmünkhöz és a török ellen harcolászott kicsinyég.
Miska bácsiról persze nem mondhatnánk, hogy éppen nem vitézhez méltóan küzdött e viadalokban, de szunnita testvéreink azért néha jól meg is szorongatták őkelmét 1599-ben például a jó Bocskai István Gyurgyevónál kellett, hogy megmentse a seggét a török lándzsák öklelésétől.
Ám Misánk, olybá tűnik, nem értékelte az erdélyi segítséget, amely ezenkívül még többször, másszor is érkezett, mert, mint mondottuk volt, bevonult Erdélybe egy sötét történelmi pillanatban, s most inkább ne fírtassuk milyen körülmények között, beült a fejedelem gyulafehérvári trónszékébe.
De Vitezaul kománknak még ez sem volt elég: ahelyett, hogy megteremti valamiféle összehangolt politikai szervezet létrehozásának lehetőségeit, katonáival inkább két évig szívatta keresztbe-kasul Erdélyt, a szász városokat, a mezőség népét, Kolozsvár és Nagyszeben pedig még tovább nyögte rabságukat. (egészen addig, amíg 1602-1603 fordulóján Székely Mózes fel nem szabadította Erdélyt). Arról pedig, hogy mit művelt, képet kaphatunk Básta egyik megjegyzéséből, amelyet egy levelében tett: "nem volnék róla meggyőződve, hogy mindez szűkséges volt...."
S e kijelentés erejét súlyosbítja, hogy az albán származású zsoldos, Basta bácsi, miután Vitezaul testvért megölte, megfosztotta Erdélyt mindattól, ami román barátunk országlását követően még megmaradt: belőle vagyis mindentől, még hozzá szó szerint. Nem véletlen, hogy a székelyek még sokáig Básta szekereként emlegették azt a rettegett intézményt, mikoron is a gazdának saját magát kellett az eke elé fogatnia, ha szántani akart, mert ugye se marha, se ló, se egyéb jószág - Básta katonái mindet elvitték...
Na, hát ilyen ember volt a Misa.
Jó, kedélyes, havaselvei román, aki végül úgy végezte, mint Chauchesku: csúnyán kivégezték (ráadásul Básta emberei - úgy tűnik, holló a hollónak néha mégis kivájja a szemét).
Chauchesku, aki 1968-ban került hatalomra s olyan szörnyeket szabadított Romániára, amilyenek még sohasem marcangolták a testét.
Tudvalevőleg ugyanis uralomra jutása egyfajta politikai visszarendeződést jelzett: Groza Péter, vagy Dej bácsi , elődei a Román Kommunista Párt első titkári székében,. időszakában szinte demokratikus viszonyok uralkodtak (ne felejtsük el, hogy a legsötétebb ötvenes években is volt egy Maros-Magyar Autonóm Tartomány) az ő időszakához képest.
A "Kárpátok Cicerója" megvonta az említett terület autonómiáját, új megyerendszert kreált Romániának, ahol, mit ad isten, ippeg pont úgy kanyarodtak azok a megyék, hogy a magyarok aránya minnél kisebb legyen azokon belül és eközben nem mellesleg kiépítette az egyik legsötétebb államszocialista diktatúrát, ami talán azért is volt olyan sötét, mert lényegileg semmi köze nem volt a szocializmushoz - a legvisszataszítóbb zsarnokság volt, amit el lehet képzelni, despotikus mezben.
Chauchesku persze megkereste, sőt, meg is találta a saját történeti előképeit.
Pl. Mihail Vitezaul-t.
És ekkor készült el ez az arcpirító propagandafilm, amelyről nem véletlenül juthat az eszünkbe Eizeinstein: Rettegett Ivánja. A híres orosz cárról készült film első részét ugyanis imádta egy másik diktátor és egyben despota, Sztálin, mert hát ugye imponáltak neki Iván sikerei s ahogy a rendező ábrázolta őket.
Azonban nem ez volt a helyzet a második és a be sem mutatott harmadik epizóddal.
Abban már előkerült volna az is, ahogy megőrült Ivanuska és beindult a történelem egyik legnagyobb gyilkológépe.
Persze ez a film nem zseniális darab, mint amaz.
De azért Vitéz Mihály itt, mint a törököt tönkreverő fejedelem jelenik meg, teljes dicsőségben pompázva, ami nyilvánvalóan a román diktátor tetszését is elnyerhette.
Tegyük hozzá - arról szépen, szemérmesen hallgat a film, hogy mit is művelt ez a kedves ember Erdélyben és hogy miért is kellett meghalnia...
Jó, rendben van, legyünk szemérmesek, az egy dolog...
Na de azért mégis csak ott van az ebéd közben kedélyesen karóbahuzatgató Báthory Zsigmond jelenete vagy a dicsőséges gyurgyevói csata - Bocskai nélkül...
Igen, igen ezért szeretjük a diktatúra korabeli román "filmművészetet", ha meg Chauchesku-kori, egyenesen imádjuk, mert a csúsztatás ilyen magasiskolájával nem mindennap lehet találkozni.
Ne legyen szerencsétek hozzá, de azért nézzetek bele, hogy lássátok: igen, ilyen is volt:
Mert retro ez, a javából.:P
Ja, és annyit még feltétlenül szeretnék hozzáfűzni, hogy "Victorieee!"
Jönnek persze, környező népeink történelmi filmjei és egyéb alkotásai is - jók-rosszak egyaránt, a Teutoborg c. jugoszláv filmtől az Amerre a vaddisznók járnak c. jugoszláv sorozatig lesz itt minden, mint a búcsúban...
Up-to-date
Az itt leírtak alapján esetleg úgy tűnhet, hogy gunyorosan viszonyulok a román néphez.
Ez azonban nem igaz.
A román értelmiség és a román történelemhamisítás háborít fel, főleg, hogy nem egy és nem két kötetet olvasgattam már e témában. A gúny ennek szólt, no meg a filmnek, amely része ennek a tendenciának.
A legkevésbé sem a román kultúrának, s még kevésbé a filmgyártásuknak, hiszen napjainkban mind több és több kiváló román film készül - no nem ilyen, hanem aktuális témákban, de mindenképpen elsőrangú alkotásokról beszélünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése