2010. október 25., hétfő

Október 25. - Staying Alive

Témakör: Film
Idő: 1983
Stílus: Early 80's dance movie
Fíling: OMG - ez már majdnem olyan jó mint a Fleshdance!

Leírás:

Néha jól elfelejtem, hogy ez mégis csak egy könnyedebbnek szánt retroblog. Ilyenkor jól pofon kell csapnom magam, és máris visszatérek a helyes útra... :)

Jöjjön hát vmi, az eddigieknél lényegesen lazulósabb téma!

Mit szóltok pl. ahhoz, ha azt mondom, van egy film, amit Sylvester Stalone rendezett és John Travolta a főszereplője?

Na, ez már érdekesen hangzik ugye!

És, ha azt mondom, hogy ez a mozi ráadásul még egy erősen Flashdance-es fílingű táncfilm is,   akkor néztek csak sztem igazán nagyot. 

Igen, igen, ez a Staying Alive - és a cím sem véletlen, hiszen Travolta a film végén a Bee Gees opuszra rázza a seggét a new york-i utcákon pávázva + jellegzetes frizura + fejpánt + feszülős farmernaci.



OMG - Igen, ez a nyolcvanas évek!

A film ugyanis 1983-as.



Ahogyan ez a Bravo-címlap is. 

És álljunk meg itt egy szóra, mert emellett nem lehet szó nélkül nem lehet elmenni...

Ezen a címoldalon ugyanis a nyolcvanas évek első felének legnagyobb sztárjai  és legnyálasabb előadói adnak randevút egymásnak.

Itt van mindenekelőtt Jeniffer Beals, aki most is és akkor is fantasztikusan nézett ki (a kettő között csak némi orrplasztikai műtét a különbség) - a  már említett Flashdance c., szintén dance movie főszereplője, ami kötelező, különösen, hogy a Staying Alive, és majdan a Dirty Dancing is ennek az Adrian Lynne-opusznak a hullámait meglovagolva lesz sikeres. És itt van Nena is, a nyolcvanas évek német női pop-csillaga (általában a német poptörténet - ami, mint írtuk, igen kevéssé jelentős - legjobb előadója).

Plusz Travolta.

Na igen, ők voltak a királyok - a többiek ugyanis egytől egyig übergázosak: a Wham pl. a huszadik század kilencedik évtizedének nyálas szintipop-csapata volt (és ők már tényleg nincsenek messze ebben a tekintetben a legborzasztóbb popduójától: a Modern Talking-tól), Boy George-nak erről a korszakáról inkább ne is beszéljünk, mert rettenetes (mind zeneileg, mind "stílisztikai"értelemben), és akkor még a brit szólóelőadóról, Limahl-ról nem is mondtunk semmit, aki stílusban igazi "ős-emós" volt, a zenéje pedig a leghallgathatatlanabb trash, amit csak el tudtok képzelni.


Na, de vissza a filmhez.

A sztorira nem érdemes túl sok szót vesztegetni: mindössze annyiról van szó, hogy Travolta és táncos csapata mindenkit lesöpör a színpadról. Ezenközben persze van szerelmi történet, nehézségek a próbákon stb; szóval minden, ami egy táncfilm szerves része kell, hogy legyen.

A mozinak nem is ez a legnagyobb erénye, hanem a stílus, a zenék és a tánc.



A stílus a nyolcvanas évek elejének sportos stílusa: feszülő férfibicepszek és jellegzetes aerobic-tornadresszben kirajzolódó női idomok - az 1982-1985 közti időszak abszolút tipikus, egymáshoz igencsak hasonlító férfi és női frizurái, fekete műszál-övek, fejpántok, tánc és megbúvó, vagy már-már kifejezetten kidomboruló erotika minden mennyiségben.

A zenék, túlzás nélkül mondhatom, fantasztikusak.



A Bee Gees-nek a címadó dalon kívül több száma is hallható a Staying alive-ban, de Sylvester Stalone testvére, Frank Stallone is írt és énekelt egy fantasztikus, pörgős track-et és egy érzelmes duettet Cynthia Rhodes-szal, a film eyecandy-faktorát igencsak megemelő szőke, vadóc női főszereplőjével.




És természetesen a tánc is bámulatos. Hogy is lehetne más egy nyolcvanas évekbeli dance-movie-ban: fantasztikus koreográfiák, lenyűgözően megvágott, pörgős táncjelenetek, amelyek a Flshdance minőségét idézik.



Amúgy nem véletlenül idézgetem ennyit azt a mozit, ugyanis az egy nagyon jó film, míg teszem azt a Dirty Dancing... :)


+
A Staying Alive tehát egy pörgős, hangulatos, stílusos, zenés, táncos, eyecandy-s mozi + Stalone nem csak rendezte, de meg is jelenik benne egy vicces jelenet erejéig:





-
A film cselekménye viszont rettentően buta, és ha ebből a szempontból nézzük, nagyon gyenge, sablonos alkotás... 


A dance movie a nyolcvanas évek egy olyan retrospektív műfaja, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, és nem is szabad.

És persze mondanom sem kell, a továbbiakban sem fogunk, mert még nem merítettük ki a témát... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése