Témakör: Reklám
Idő: 1961; 1972
Stílus: Archaikus reklámkincsek a Kádári szocializmus kezdeti periódusából
Fíling: Bezzeg ők tényleg celebek voltak!
Leírás:
Azaz csak lehettek volna, mert mostanában már durván lejáratták ezt a szót.
A celeb ugyanis egy latin szó rövidítése - "celebritas" - azaz ünnepelt, köztiszteletnek örvendő személyiség.
Csakhogy, míg anno, jobb időkben azokra vonatkozott ez a megnevezés akik valamilyen kivételes teljesítménnyel vagy bármi mással, ami kivételes (pl. szépséggel - és ez nagyon nem csak csinos pofikát jelent) elérték, hogy nevüket megjegyezzék.
Ma viszont celebnek lenni nem ennyit kóstál.
Vagy legalábbis nálunk biztos, hogy nem.
A hatvanas évek ünnepelt személyiségei még futballisták, színésznők, színészek voltak, akiknek nem feltétlenül a szemrevaló fizimiskájuk volt a legnagyobb erényük (na nem, mintha a magyar celebek között csak ez számítana :), hanem sokkal inkább az amit elértek, ahogyan elérték és ahogy viszonyultak ahhoz, amit elértek.
Nemrégiben bemutattuk egy ilyen közismert korabeli személyiséggel, Gobbi Hilda színésznővel készült reklámot, annak bizonyítására, hogy lám, már akkor is tudták, hogy ismert vagy ismeretlen termékről legyen szó, mindegy, semmiképpen sem árt, ha közismert emberek reklámozzák azt.
Most két újabb hirdetés és két újabb korabeli "közszereplő" van terítéken - de, hogy érzékeltessem a különbséget saját koromhoz képest, ők biza nem bögyös macák, hanem egy középkorú illetve egy idősebb úriember: Alfonzó és Siménfalvy Lajos
Vagy legalábbis nálunk biztos, hogy nem.
A hatvanas évek ünnepelt személyiségei még futballisták, színésznők, színészek voltak, akiknek nem feltétlenül a szemrevaló fizimiskájuk volt a legnagyobb erényük (na nem, mintha a magyar celebek között csak ez számítana :), hanem sokkal inkább az amit elértek, ahogyan elérték és ahogy viszonyultak ahhoz, amit elértek.
Nemrégiben bemutattuk egy ilyen közismert korabeli személyiséggel, Gobbi Hilda színésznővel készült reklámot, annak bizonyítására, hogy lám, már akkor is tudták, hogy ismert vagy ismeretlen termékről legyen szó, mindegy, semmiképpen sem árt, ha közismert emberek reklámozzák azt.
Most két újabb hirdetés és két újabb korabeli "közszereplő" van terítéken - de, hogy érzékeltessem a különbséget saját koromhoz képest, ők biza nem bögyös macák, hanem egy középkorú illetve egy idősebb úriember: Alfonzó és Siménfalvy Lajos
VIT - sorsjegy reklám Alfonzóval - 1961
Alfonzó neve nem először szerepel ezen a blogon.
Néhány héttel ezelőtt már felbukkant - akkor három Gusztáv-reklámfilmet prezentáltam és csak úgy mellesleg megemlítettem, hogy a bennük szereplő hangok tulajdonosa nem más, mint egy bizonyos Alfonzó (polgári nevén Markos József) humorista, színész, a híres-neves Markos-Nádas duó egyik felének apukája.
Alfonzó, a humor nagyágyúja ezúttal nem tisztálkodó- és szépségápolószereket reklámoz, mint ott, hanem az ún. VIT sorsjegyet.
Miről is van szó?
Nos: először is kezdjük magával a reklámmal, ugyanis nem mindennap lát az ember az 1960-as évek elején készült reklámfilmet - ezek túlnyomó többsége ugyanis elveszett, ami megmarad, az pedig már azáltal is csemegének számít, hogy egy advertising szempontjából ilyen kevéssé exponált időszakból származik.
Ha ez a megállapítás eljutott agyunkig, akkor azt is hozzátehetjük az eddigiekhez, hogy igazi ritkaságról van szó. S pláne így, hogy Alfonzó is szerepel benne...
De mit is reklámoz voltaképpen?
Nos, az ún. VIT egy elfeledett kor elfeledett fesztiválja volt, amelyet az ún. Demokratikus Ifjúsági Világszövetség rendezett 1947-től kezdve mindig más nagyvárosban, s ezen többnyire általában jelentékeny magyar küldöttség is részt vett. A VIT egyébként alapvetően egy baloldali értékrendet képviselő pártok által szervezett, nagyszabású rendezvény (azért írom ezt jelenidőben, mert manapság is rendszeresen megrendezik, csak sokkal kevésbé jelentős), amelyen a részvétel (mivel ugye akkor nem volt olyan könnyű a keleti tömbből utazgatni ide-oda a világban, mint manapság) igazi presztizskérdést jelentett.
Ennek a sorsjegynek azonban nem sok köze van magához a találkozóhoz, mivel csupán az 1962-es helsinki rendezvény alkalmából adta ki a Magyar Népköztársaság illetékes szerve. Hogy jobban megvilágítsam, miről is van szó: olyan ez, mint mikor pl. xy sörgyár népszerűsíti a Szigetet, csak éppen szocialista keretek között... :)
Alfonzó aztán tényleg bedobta magát a történetbe, maximális átéléssel adja elő magát:
"Főnyeremény egy sorsjeggyel - családi ház, garázs, Moszkvics."
Azért az tényleg GIGALOL, hogy ilyesmit, azaz komplett szovjet érdekszférabeli álom-vagyont sorsjegyen lehetett nyerni. Azt hiszem, ez sok mindent elmagyaráz arról, hogy micsoda elérhetetlen álom volt ez a három dolog akkoriban, amikor mindenki társ- vagy albérletekben tengődött, ekkor még alig volt lehetséges három éven belül gépkocsihoz jutnia és a garázs ezekhez képest már tényleg csak a hab volt a tortán.
Az meg már tényleg Klapka Gyuri bácsi reklámjainak legendás direkt marketingjét juttatja eszembe, mikor Alfonzó odaszól a dolgozó tömegeknek, mintha a kocsmában agitálna:
"Idefigyeljenek, emberek! Én idejében szóltam - 3.50-ért VIT sorsjegy". - és mutatja is, hogy itt van, nesztek, vegyétek (látszik, hogy a Vasfüggönyön túl még nem a Mad Men marketingstratégiái dívtak).
És, míg családi ház, garázs, Moszkvics akkoriban óriási dolog volt, 3 forint 50 fillér gyakorlatilag semmi.
Szóval, azt hiszem a reklám akkor nézőjének nagyon bele se kellett gondolnia a két összeg közti gigantikus különbségbe, már rohant is VIT sorsjegyet vásárolni. :)
Csillagos ötös Alfonzónak, mert ezzel az alakításával kőkeményen bűntet minden az elmúlt tíz évben készült Lottó-reklámot!
Társadalmi célú hirdetés az irányítószám bevezetéséről Siménfalvy Sándor főszereplésével - 1972
Nagy kár azért, hogy Siménfalvy bácsit olyan kevesen ismerik.
Pedig nagyon jó színész volt abban a tekintetben, hogy karakter- és mellékszerepeket kiválóan tudott alakítani filmen. (Sokan emlékezhetünk például a Koppányi aga testamentumának öreg szolgájára vagy Görgey uram mindenesére a Fekete városból.)
Siménfalvy Sándor ezúttal öreg postás bácsit alakít, aki elmagyarázza, hogy miért is jó, hogy végre bevezették Magyarországon az irányítószámot.
Hogy mikor került erre sor?
1973-ban, hogy egészen pontos legyek.
Ekkor ugyanis, a postaforgalom megkönnyítése érdekében, a postacímek könnyebb nyilvántartása és a levelek könnyebb kézbesítése érdekében, bevezette az erre épülő adminisztrációs rendszert.
Hej, milyen kackiás bajszú, szimpatikus öreg postásmester mondta el mindezt annak idején!
Ma természetesen már vidám, fiatalos, könnyed reklámfilmmel kommunikálnák le az ilyesmit, éppen ezért jó nézni, hogy volt idő, mkor egy szexi női mosoly és dekoltázs-villantás helyett úgy gondolták a reklámkészítők, hogy egy öreg, kedves postás bácsi sokkal alkalmasabb az ilyesmi lekommunikálására.
Boldog idők, boldog emberek!
Búcsúzóul jöjjön még itt egy bélyeg, amelyet ebből az alkalomból bocsátottak ki:
(Egyébként ugye nem csak nekem dobban meg a szívem, mikor meglátom a régi, jóféle hollós-lepecsételt leveles postaemblémát...)
Folyt. köv. - a hatvanas évek további celebritásai, további reklámfilmekben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése