Témakör: Klip
Idő: 1989
Stílus: Late 80s french pop
Fíling: Vanessa's cute, the cat's cute, the clip's cute - so perhaps this is one of the cutest thing of all times... :)
Szöveg (franciául tudók előnyben - 1. én sem tudok franciául, 2; a francia nyelvvizsga nem feltétele az élmény befogadásának és 3; a lényeg benne van a klipben):
L'amour plus fort que la mort
C'est dans les livres
ça fait fort, c'est max!
C'est comme dans les petits reflets d'or
Dans mes miroirs o¨' s'endort
Max!...
ô... maxou, maxou, maxou, maxou!
J'ai des tiroirs à trésors
O¨' je me cache quand je dors
L'amour plus fort que la mort
Je le connais, ça fait fort
C'est max
C'est des images découpées
Que je colle dans mes cahiers
Blancs...
Maxou, maxou, maxou, maxou!
Il habite à l'est d'eden
Il a une vie sans problèmes
Un tout petit maximun
Un tout petit maximun
Un tout petit maximun
Bien plus grand que la vie
Szöveg (franciául tudók előnyben - 1. én sem tudok franciául, 2; a francia nyelvvizsga nem feltétele az élmény befogadásának és 3; a lényeg benne van a klipben):
L'amour plus fort que la mort
C'est dans les livres
ça fait fort, c'est max!
C'est comme dans les petits reflets d'or
Dans mes miroirs o¨' s'endort
Max!...
ô... maxou, maxou, maxou, maxou!
J'ai des tiroirs à trésors
O¨' je me cache quand je dors
L'amour plus fort que la mort
Je le connais, ça fait fort
C'est max
C'est des images découpées
Que je colle dans mes cahiers
Blancs...
Maxou, maxou, maxou, maxou!
Il habite à l'est d'eden
Il a une vie sans problèmes
Un tout petit maximun
Un tout petit maximun
Un tout petit maximun
Bien plus grand que la vie
Un tout petit maximun
Un tout petit maximun
Un tout petit maximun
Bien plus grand que la vie
Dites pas qu'il n'existe pas
Maxou, il est bien à moi
Il m'aime
Il habite à l'est d'eden
Il sait bien que je l'aime
Max!
Maxou, maxou, maxou, maxou!
J'ai des tiroirs à trésors
O¨' je me cache quand je dors
Un tout petit maximun
Un tout petit maximun
Un tout petit maximun
Bien plus grand que la vie
Un tout petit maximun
Un tout petit maximun
Un tout petit maximun
Bien plus grand que la vie
Leírás:
Van egy saját, külön-bejáratú elméletem arra nézve, hogy hogyan kell értékelni a francia és a német kultúra legújabbkori zenei termékeit.
Nos, az sztem világos, hogy a francia alapvetően inkább nőies, a német alapvetően inkább férfias nyelv. Ez alapján nem nehéz azt mondani, hogy a németet többnyire csak férfiak, a franciát többnyire csak nők beszélhetik úgy, hogy az igazán cool legyen.
Nos: ebből következik, hogy a franciáknál a nőket, a németeknél a férfiakat szeretjük inkább hallgatni akkor is, ha énekelnek.
És itt jön a lényeg: a francia zenében inkább a pop, a nők és a szólóelőadók dominálnak, a németeknél pedig inkább a rock, a férfiak és az együttesek.
Persze vannak átfedések, meg minden, de az tény, hogy ha most nagyon elgondolkozol, csak akkor tudsz német pop vagy francia rock előadót mondani, ha nagyon benne vagy a témában.
A németek esetében óriási rocktörténeti (és ez alatt most a punkot, a deutsche neue-welle-t és a metált is értem) örökségről beszélünk, melynek olyan állomásai vannak, mint az Eiszeit, az Asta Kask, a Spliff, a The Warlock, Udo Dirckschneider és csapata, a City, a Rasta Knast, a Müllstation, a Deutsche Americanische Freudschaft, az FSK vagy az újabbak közül az Eisbrecher vagy a legismertebb, ami mindenkinek beugrik, ha a "német rock" szókapcsolatot használom: a Rammstein.
E zenekarok többsége gyakran politizáló hangú számokat ír, szövegeik nem idealizálnak, nem ritkán a szókimondóbbnál is szókimondóbbak, a mindenféle hierarchia ellen való lázadás pedig annyira evidens körükben, hogy maga a "lázadás"-szó már nem is szerepel a szótárukban. Ráadásul a számok mondanivalóját csak felerősíti a német nyelv hangzásvilága, amely kőkemény és ellentmondást nem tűrő.
Igen, persze, ezek közül ami retrospektívnek számít, főleg a nyolcvanas évek NDK-NSZK zenéje (de persze korábbi nagyságok is, pl. a német pol-beat atyja, Wolf Biermann) jönnek majd a blogra sorjában.
A francia zene teljesen más.
A francia férfielőadók közül csak néhány igazán kiemelkedő van, s mind a klasszikus, a 20-astól a 60-as évek végéig terjedő időszakból (Chévalier, Bécaud, Vian, Montand, Gainsburg stb.), rajtuk kívül igazából szinte csak nők és csak szólóelőadók alkottak kiemelkedőt. Elsőként persze Piaf, majd France Gall, Francoise Hardy, Syliva Vartan, Eli, Joëlle Mogensen, Jill Caplan, Myléne Farmer, Vanessa Paradis, Patricia Kaas az újabbak közül pedig Olivia Ruiz, Cécillia Cara, Alizée, Camille vagy Emma Daumas.
Ez a zene természetesen abszolút ellentéte a németnek. Nemhogy nem politizál, de a témáit tekintve a leghétköznapibb pop, a hangszerelés, a dallamok és az énekhangok viszont egytől egyig kiemelkedőek (legalábbis a fentebb említettek esetében).
A témái azért kimeríthetetlenek, mert minden egyes dal a szerelem egy-egy arcáról mesél, az erotikustól az emocionálisig terjedő széles palettán.
A Maxou például a dolog leginkább "cute" részéről.
Na persze, miről is énekelhetne másról a tizenhat (!) éves Vanessa Paradis.
Na ne, ha most azt mondod, hogy nem tudod, hogy ki az a Vanessa Paradis, itt helyben megőrülök, merthogy még idén is jelent meg lemeze (tehát abszolút aktív előadó), plusz Johnny Depp barátnője volt anno.
Igaz, hogy a kilencvenes években, de ha azt mondod, hogy Johnny-t a Karib-tenger kalózaiban láttad először, akkor már tényleg csak annyit tudok mondani, hogy te menthetetlen vagy popkultúrából... :)
S akkor arról meg végképp nem hallottál, hogy Vanessa a sokoldalú tehetségét a modellkedés terén és nem jelentéktelen énekesnői karrier során is kamatoztatta (egyébként az ilyesmi nem ritka - ld. Sade, akiről majd szintén írni fogunk, mert lenyűgöző művész).
Na igen, szóval ez Vanessa Paradis, aki az első lemezére, az M&J-re énekelte fel ezt a dalt.
Az ő klipjeivel (Lanny Krawitz is rendezett neki 1992-ben pl.) azért is fogunk majd még foglalkozni, mert ahhoz képest, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években készültek, némelyik akár mai is lehetne.
Ez azonban nem igaz erre a cuccra: az utóbbi egy-két évben nem igazán láttam ehhez hasonlóan egyszerű, mégis tökéletes klipet. Nem tudom, mennyibe kerülhetett ez a kis anyag, de a tippem az, hogy elég olcsó lehetett, hiszen szinte semmire nem volt hozzá szűkség, - és mégis: mégis menthetetlenül cuki lett.
Az egész klipen eláradó cute-ság meleg hullámai igazán kivételes élménnyé teszik ezt a kis rokkokó-csecsebecsét, és az a cica alighanem a legaranyosabb valami amit életemben láttam, főleg azzal a cuki kis kendővel a nyakában (na jó, kivéve talán Vanessa-t ebben a cuccban, plusz azzal a fűszállal a szájában - wow)...
Btw: hölgyeim, sztem "Vanessa's choice" a ruhák terén ma is 100 %-ban megállná a helyét - állati dögös ez a szerelés, plusz mikor divat ez a stílusú kalap, ha nem éppen manapság... :)
Nagyon hiányolom a mai klipekből ezt a pure cute-ságot (plusz sztem ezeket még sokkal olcsóbb volt elkészíteni) - ez a fíling nekem sokkal többet jelent, mint Gaga 400 ezer dolláros ruhakreációi... :P
+
Ha keresetlen bájra és egyszerűségre, no meg egy kis cuteness-re vágyom, bőven elég megnéznem ezt a klipet és máris megkaptam.
Imádom!
-
Ugyan, mi rosszat lehetne ideírni?
(Pop)kulturális referenciák
A franciáknál nagy kultusza van a gyerekelőadóknak. Nem véletlen, hogy a híres énekesnők viszonylag fiatalon kezdik a pályájukat (vagyis min. 13-17 évesen).
Talán belőle is ünnepelt díva lesz egyszer? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése