Október 23 - A Tageschau a magyar köztársaság kikiáltásáról 1989. október 23.

Témakör: Híradórészlet 

Idő: 1989

Fíling: Igen, mindez mégis megérte!

Leírás:

Hogyne érte volna meg, hiszen ma szabadon kimondhatjuk amit gondolunk, nem kell tartanunk semmilyen retorziótól vagy következménytől, ha nem értünk egyet valamiféle hivatalos állásponttal, amit mindenkinek kötelessége valamilyen szinten elfogadni.

Persze tudom, ebből a szempontból nem (sem?) a Kádár-rendszer Magyarországa volt a legrosszabb a világon (sőt!), de akkor is fordulópontot jelentett ez a nap, hiszen, ami 1949. nyarán az államszocialista rendszer uralomra jutásával megszakadt, ekkor állt helyre újra.

Azaz, hogy nem: közben volt tizenhárom nap, amely, amellett, hogy megteremtette a demokratikus legitimáció lehetőségét az ekkor hatalomra kerülő erőknek, nem mellesleg megrengette a világot is. 

Ugye október 23-án nem nehéz rájönni, hogy 1956-ra gondoltam...

A legtöbb blog legfeljebb a legfontosabb ünnepekre koncentrál (Karácsony, Húsvét stb.), de nálunk, és ezt megláthatjátok majd, figyelni fogunk arra, hogy az éppen aktuális nemzeti ünnepekhez, vagy emléknapokhoz kapcsolódóan is kerüljenek fel anyagok. 

Ma például a nyugatnémet közszolgálati televízió 1989. október 23-i híradójának részletével készültem. A Tageschau, ahogy az ARD 1 hírműsorát évtizedek óta nevezték, a pártatlan és tárgyilagos közszolgáltatás egyik fontos európai bástyája volt ebben az időben. 

A tudósítás azzal a híres képpel indul, amelyen Szűrös Mátyás, a Parlament ideiglenes elnöke látható, aki e nap délelőttjén az épület erkélyéről hatalmas ünneplő tömeg előtt kikiáltotta a III. magyar köztársaságot (az első kettőre 1918-ban, ill. 1946-ban került sor). Szűrös, aki diplomatai minőségében több mint két évtizede az MSZMP egyik prominense volt, ennek ellenére a pártatlanságot jelképezte személyével, mivel többé-kevésbé apolitikus gondolkodású reálpolitikusként ismerték a pártban.

Természetesen a dátum sem véletlen: hogy mindez október 23-án történt, arra elsősorban azért volt szűkség, hogy az állam mielőbb elhatárolódjék mindenfajta korábbi "56-os ellenforradalomra" vonatkozó megnyilatkozásától és ezáltal is hangsúlyozza e forradalom és szabadságharc fontosságát, fejlődőképes és követendő jellegét az ország népe felé. 56 demokratikus öröksége újjászületett ezen a napon, s ezzel az állam máris törlesztett egy keveset a harcok és a megtorlások áldozatai felé is.

Ezért van az, hogy október 23-a sokunk, sokak véleménye szerint nem csak 1956; de 1989. ünnepe is. Ekkor nem csak a csodálatos tizenhárom napot, hanem annak alkotmányos betetőzését, az "Annus Mirabilis"-t ("Csodák Éve"), 1989-et is ünnepeljük, amikor újjászületett az a demokratikus Magyarország, amelynek keretei között szerencsére mind a mai napig élnünk adatott. 

A felvételen láthatjuk, hogy e pillanatok nagyságát az eseményeken résztvevők is érzékelik - erre utalnak például a zokogó öregekről készült megrendítő felvételek. Érdemes néhány pillantást vetnie a felvételre még annak is, aki nem tud németül (sőt!), mert a képek önmagukért beszélnek, a riporter pedig legfeljebb még néhány érdekes részletet tehet hozzá ahhoz, amit én itt most leírtam - semmi többet. 

Befejezésül következzék még egy gondolatébresztő idézet Hubay Miklós írótól "Duzzogó magyar" c. kortárs naplóbejegyzéséből: "Gyakran mondják nekem külföldön, gratulálva, vagy némi gyanúpörrel - Mily gyors változások, lám, már Magyarországon is... - és a többi - Ötvenhatban még gyorsabbak voltak a változások nálunk - felelem. 

Hazugnak, néha csak egyszerűen primitívnek érzem azt az elképzelést, mely szerint a demokrácia valamiféle nyolcosztályos iskola, ahova most beiratkozunk, amit aztán szorgalmasan kijárunk, s aztán majd meglátjuk, ki hogyan vizsgázik. De még ennél is jobban ingerel az a másik elképzelés, amely szerint 'Európa' valamiféle jobb társaság, elit-klub, úrikaszinó, ahová a felvételt nekünk és a románoknak és az erdélyieknek és a lengyeleknek (a cseheknek nem, mert nekik volt garantált demokrata Benesük, s most van Haveljük), egyéb gyanús kelet-európaiaknak még ki kell érdemelnünk..."

56-ban tizenhárom nap bőségesen elegendő volt, hogy kijárjuk a demokrácia iskoláját, szóval köszönjük kedves népjobbító demokratáink, eléggé demokraták volnánk mink anélkül is... 


Tisztelet 56 áldozatainak és 89 kiharcolóinak!

Éljen október 23-a!