Idő: 1960-as évek vége - 1970-es évek eleje
Stílus: komikus-animációs
Fíling: WTF! És meg is szólalt...
Leírás: Semminek sem lehet olyan igazán, kiemelkedően awesome retro-fílingje, mint egy jópofa, klasszikus reklámfilmnek.
Különösen akkor örül zsákmányának a jófajta retro-bolond, ha eleddig nem látott, kevéssé ismert vakítóan fénylő kincseket talál. Manapság hol máshol kutathatna ezek után, mint a youtube-on (és egyéb videómegosztókon), ahol a régi anyagok minden eddiginél nagyobb mennyiségben lelhetők fel.
A régi magyar reklámfilmek nekem pl. az egyik kiemelkedően kedvelt ilyen terület.
Az ezekkel való ismerkedést anno Sas István (ő maga is reklámfilmrendező volt anno) "Nem lehet megunni" c; a Filmmúzeum nevű csatornán a kétezres esztendők elején futó sorozata segítségével kezdtem meg. A nagyszerű válogatást nyújtó dokuműsor, melyben csak úgy sorjáztak a fílingesebbnél fílingesebb reklám-kreációk a 60-as, 70-es és 80-as esztendők Magyarországának világából, felnyitotta a szememet ezek kivételes dizájnjára, hangulatára, utolérhetetlen, ártatlan bájára - utóbbi ma nagyon hiányzik a Verbung-spotokból.
Gusztáv, gondolom nincs meg.
Pótolhattok a youtube-on, vagy sorozat-letöltőoldalakon bőven - a Mézga Család alkotóinak és egyéb tehetséges rajzfilmeseknek a 60-as és 70-es esztendőkben készült, rengeteg részes humoros kis animációs sorozata ugyanis felülmúlhatatlan élmény, jókat lehet rajta röhögni, plusz a retro-együtthatója is igen magas.
Na most, talán Gusztávot ismerték páran, de azt biztosan nem tudja senki, hogy reklámfilmekben is szerepelt.
Még pedig nem is egyben, de mindjárt háromban!
Három különböző kozmetikai termékében.
És álljunk itt meg egy szóra.
Mit is jelent a reklám a szocializmusban?
Hiszen ez a társadalmi berendezkedés éppen arról szól, hogy minden iparág terén csak egyetlen, monopol helyzetben lévő cég van - nincsen verseny tehát a különböző cégek között, mert nincsen konkurencia. Így aztán nincs igazán tétje a dolognak. (az már más kérdés, hogy a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években megjelennek az ellentétek egyazon piacon belül: pl. a Skála és Centrum a bevásárlóközpontok és a Fabulon kontra Caola a tisztálkodó- és kozmetikai termékek terén.)
De hiszen pont ez az aranyos és megmosolyogni való az egészben!
Ezért olyan ártatlanok és kedvesek ezek a reklámok - mert nem arról szólnak, hogy, na, milyen hatékonyan tudom lenyomni az "ellenséget" marketing tekintetében, hanem csak valami tét nélküli, vidám kis spotról beszélhetünk az esetükben, amely, legalábbis kb. a nyolcvanas évek közepéig többnyire hangulatos és kellemes.
Na, de térjünk vissza Gusztikához. :)
Gusztáv tehát rajzfilmhős, aki a róla szóló sorozat minden epizódjában valamilyen kalamajkába kerül. De, mindezt úgy teszi, és ez ad igazi pluszt a dolog hangulatához, hogy sohasem beszél. Ahogy általában a rajzfilm szereplői sem. Ügyes mimikával, mozdulatokkal, zenével és nagyon ötletes vizualitással "magyarázzák" itt el nekünk, hogy éppen pont mi történik.
És ez igaz ezekre a reklámokra is, kivéve azt, ami a rajzfilmekben sosem történik meg: mindegyiknek a legvégén megszólal Gusztáv, még pedig a kor egyik közkedvelt színésze, Alfonzó - vagyis Bagaméri, aki a fagylaltját maga méri - hangján...
Egyébként Alfonzót irtózatosan bírom, vele kapcsolatban is jönnek majd anyagok később...
Mindhárom videó óriási, és nagyon jól mutatja, hogy miben rejlik a rajzfilmek zsenialitása. Egytől egyig tökéletes darabok, reklámként ma is tökéletesen megállnák a helyüket, legfeljebb Alfonzó szívélyes hangja a végén (Nennekkemmmkössszönjeee!)
De azt is, ahogy ő maga mondaná, immááádom!
Semmi. Tényleg semmi. Mindez így tökéletes, ahogy van
Az ezekkel való ismerkedést anno Sas István (ő maga is reklámfilmrendező volt anno) "Nem lehet megunni" c; a Filmmúzeum nevű csatornán a kétezres esztendők elején futó sorozata segítségével kezdtem meg. A nagyszerű válogatást nyújtó dokuműsor, melyben csak úgy sorjáztak a fílingesebbnél fílingesebb reklám-kreációk a 60-as, 70-es és 80-as esztendők Magyarországának világából, felnyitotta a szememet ezek kivételes dizájnjára, hangulatára, utolérhetetlen, ártatlan bájára - utóbbi ma nagyon hiányzik a Verbung-spotokból.
Gusztáv, gondolom nincs meg.
Pótolhattok a youtube-on, vagy sorozat-letöltőoldalakon bőven - a Mézga Család alkotóinak és egyéb tehetséges rajzfilmeseknek a 60-as és 70-es esztendőkben készült, rengeteg részes humoros kis animációs sorozata ugyanis felülmúlhatatlan élmény, jókat lehet rajta röhögni, plusz a retro-együtthatója is igen magas.
Na most, talán Gusztávot ismerték páran, de azt biztosan nem tudja senki, hogy reklámfilmekben is szerepelt.
Még pedig nem is egyben, de mindjárt háromban!
Három különböző kozmetikai termékében.
És álljunk itt meg egy szóra.
Mit is jelent a reklám a szocializmusban?
Hiszen ez a társadalmi berendezkedés éppen arról szól, hogy minden iparág terén csak egyetlen, monopol helyzetben lévő cég van - nincsen verseny tehát a különböző cégek között, mert nincsen konkurencia. Így aztán nincs igazán tétje a dolognak. (az már más kérdés, hogy a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években megjelennek az ellentétek egyazon piacon belül: pl. a Skála és Centrum a bevásárlóközpontok és a Fabulon kontra Caola a tisztálkodó- és kozmetikai termékek terén.)
De hiszen pont ez az aranyos és megmosolyogni való az egészben!
Ezért olyan ártatlanok és kedvesek ezek a reklámok - mert nem arról szólnak, hogy, na, milyen hatékonyan tudom lenyomni az "ellenséget" marketing tekintetében, hanem csak valami tét nélküli, vidám kis spotról beszélhetünk az esetükben, amely, legalábbis kb. a nyolcvanas évek közepéig többnyire hangulatos és kellemes.
Na, de térjünk vissza Gusztikához. :)
Gusztáv tehát rajzfilmhős, aki a róla szóló sorozat minden epizódjában valamilyen kalamajkába kerül. De, mindezt úgy teszi, és ez ad igazi pluszt a dolog hangulatához, hogy sohasem beszél. Ahogy általában a rajzfilm szereplői sem. Ügyes mimikával, mozdulatokkal, zenével és nagyon ötletes vizualitással "magyarázzák" itt el nekünk, hogy éppen pont mi történik.
És ez igaz ezekre a reklámokra is, kivéve azt, ami a rajzfilmekben sosem történik meg: mindegyiknek a legvégén megszólal Gusztáv, még pedig a kor egyik közkedvelt színésze, Alfonzó - vagyis Bagaméri, aki a fagylaltját maga méri - hangján...
Egyébként Alfonzót irtózatosan bírom, vele kapcsolatban is jönnek majd anyagok később...
+
Mindhárom videó óriási, és nagyon jól mutatja, hogy miben rejlik a rajzfilmek zsenialitása. Egytől egyig tökéletes darabok, reklámként ma is tökéletesen megállnák a helyüket, legfeljebb Alfonzó szívélyes hangja a végén (Nennekkemmmkössszönjeee!)
De azt is, ahogy ő maga mondaná, immááádom!
-
Semmi. Tényleg semmi. Mindez így tökéletes, ahogy van
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése