Témakör: Eszmefutamok
Idő: 1940
Stílus: Pöffeteg
Fíling: Na ja, ha a páter úr úgy mondja, az úgy is van...
Leírás:
Akik rendszeresen olvassák a blogomat (egy jelentős részükről egyáltalán nincs tudomásom, mivel nem jeleznek vissza semmit - csak úgy mellesleg mondom, hogy egy komment vagy egy lájkolás mindig jól esik, és nem kerül sok időbe...), azok tudják, hogy sosem szoktam politikailag állást foglalni, legfeljebb inkorrekt módon (a politikai korrektség minden formáját megvetem :) ).
Ami a vallást illeti, alapjáraton ezt a témát is kerülni szoktam, bár Karácsony előtt egy-két héttel volt egy kis aprócska vitairatom egy Brichta Kálmán nevű, borzasztóan gázos arc 1891-es, szintén meglehetősen cinkes könyvecskéjével kapcsolatban.
Nos, most ismét egy némiképp cinkes, és BK-hoz hasonlóan szintén római katolikus úriemberről lesz szó, méghozzá nem kisebb személyiségről, mint a Societas Jesu egyik megbecsült tagjáról.
Bangha Béla (1880-1940) sokkal műveltebb, lényegesen szélesebb látókörű ember volt, nem is lehet hasonlítani annak a kis kirohanásnak a szerzőjéhez, hiszen a jezsuiták régtől fogva, mint az köztudott, igen magas fokon sajátították el a műveltségbeli javakat, ebben szinte páratlan szintre jutottak el az egyházon belül, mondhatni, e körökben nagyrészt ők teszik ki a szellemi elit krémjét.
Bangha Béla sem volt ez alól kivétel - mégis, ennek ellenére is sikerült jópár meglehetősen pongyola dolgot összedobnia.
Ilyen pl. a múlt héten általam beújított Világnézeti válaszok c, nem sokkal halála előtt megjelent könyve, amely bekerült az egyébként 30 kötetes, 1942-1943-ban megjelent összes műveibe is. Ez a kis munka nem egyszerűen keresztény, hanem egyenesen róm. kath. világnézeti alapon próbál általános igazságokat megfogalmazni.
Hogy mennyi sikerrel, s mennyi sikertelenséggel, annak bizonyítására következzék néhány részlet a könyvből, amely, akárcsak egy katekizmus, kérdés-válasz egyszerű dramaturgiájára épül...
"Ludendorff szerint a modern államok legfőbb ellenségei ezek: Róma, a zsidóság, a jezsuiták és a szabadkőmívesek.
Ez a már első pillantásra egészen bizarr állítás csak kettőt bizonyít; először: hogy az agg generális öreg korára teljesen elveszítette ítélőképességét, s másodszor: hogy milyen veszélyes, ha valaki olyasmihez szól hozzá, amit nem tud és nem tanult. Abból, hogy valaki jó tábornok és hadvezér, még csakugyan nem következik, hogy jó történész és vallásbölcselő.
Rómát és a jezsuitákat a zsidókkal és a szabadkőmívesekkel egy nevezőre hozni elfogultság nélkül nem lehet. Hiszen, amikor még Ludendorffék maguk is a zsidóság és a szabadkőmívesség által kitermelt liberalizmus béklyóiban jártak, éppen csak Róma és a jezsuiták voltak azok, akik a zsidó hitetlenség és erkölcstelenség, valamint a szabadkőmívesség ellen az egész világon küzdöttek. Sokkal helyesebb összetétel volna ez; egyik oldalon kereszténység, Róma, jezsuiták, egészséges antiszemitizmus, védekezés a szabadgondolkodó liberális-szocialista mételyek ellen - s a másik oldalon: zsidó-szabadkőmívesség, szabadgondolkozás, bolsevizmus, liberalizmus, Ludendorff és Rosenbergi újpogányság. Ezek csakugyan tartalmilag lényegesen közös jegyeket viselnek magukon."
A Róm. Kath. Anyaszentegyház a korszakkal foglalkozó prominenseinek a rendszerváltás óta más sem számított inkább, minthogy 100 %-ig tisztára mossák Banghát, elsősorban az antiszemitizmus vádja alól.
Pedig több helyen is, feketén-fehéren találunk nála antiszemita kirohanásokat. Igaz ugyan, hogy a nácizmust, mint az az idézett részletből is kiviláglik, megveti ("újpogányságnak" nevezi) és ostorozza böcsületes jámbor egyházfi módjára, ám ennek ellenére mégiscsak antiszemita, s ezt ne felejtsük el - s főleg annak a tükrében fontos ezt megemlíteni, hogy sosem beszél konkrétan antiszemitizmusáról, mindig csak burkoltan utal rá, alapvető fogalomként kezeli, melyet nem kell magyarázni...
Csakhogy 1940-ben antiszemitának lenni sokkal kevésbé ártatlan dolog, mint akár csak tizenöt vagy huszonöt évvel előbb.
Főleg, ha valaki ennyi ember előtt propagálja is ebbéli nézeteit - Bangha ugyanis a maga korában roppant népszerű volt...
(Ja, és Luddendorf tábornok, akiről beszél, valóban nagyon buta ember volt - a németek több nyílt összecsapást is neki köszönhetően vesztettek el az első világháborúban).
"A vallások megoszlásra vezetnek, felekezeti villongásra, ezért kell őket elsöpörni.
Ha megoszlásra vezetnek, ebben nem az igaz vallás a bűnös, hanem csak az, hogy az emberek elhagyták az egy igaz vallást s megdöntötték a középkorban Európa-szerte szerencsésen elért teljes vallási és keresztény egységet. Ezeket a félrevezetetteket szelíden s lassan az igazságról meggyőzni s szeretettel munkálkodni a vallási egység kívánatos visszaállításán: igen, ez kívánatos és nemes dolog, De azért, mert egyesek tévednek, kisöpörni az isteni igazságot is, annyi lenne, mint; a vízzel együtt a gyermeket is kiönteni a kádból.
A mellett az ilyen „kisöprési” kísérlet csak egyre vezetne: fokozott egyenetlenségre és vallásháborúra. Mert az igaz keresztények inkább százszor meghalnak, minthogy igaz hitűket „kisöpörtetni” engedjék.
Ebben a „kisöprési” mániában találkozik a nyugati újpogányság és az ázsiai bolsevizmus. A különbség a kettő között csak az, hogy az egyik a nemzet nevében, másik a nemzetietlenség nevében akar vallásirtást végezni. Egyik nyílt és véres terrorral dolgozik, a másik hol cifra, hol durva szitkokkal téveszmék tömeges terjesztésével, a hívők megbélyegzésével, az Egyház csendes üldözésével, „hideg terrorral”. Lényeges eltérés azonban a kettő közt nincsen, sem a célban, sem az eszközök kíméletlenségében."
Nyilván, mivel a katolicizmus bizonyos köreiben természetes hozzáállás volt abban az időszakban ez a fajta újjal mutogató mentalitás - hah, mi lenni az egyetlen igaz vallás, mindenki más meg kapni be...
Na jó, azért mégse, mert az egyrészt bűnös és parázna dolog, másrészt meg majd mi szép lassan, szelíden elvezetjük őket es az igazságra.
Mert más igazság nem is létezik, csak ugye a miénk.
Arról meg, hogy a nácizmus miféle terrorral dolgozik (és ebből egy s más már nyilvánvaló volt 1940-ben) - egy szót se, Frater....
Egy szót se!
Silencium!
Pedig én pontosan így gondolom - az embernek magának kell megalkotnia a saját világnézetét - amely nem statikus, hanem lassan kiformálódó valami kell, hogy legyen és a tudás mellett rengeteg empirikus anyagon kell alapulnia.
Akiben nincs transzcendens kötődés, aki nem hisz Istenben és abban, hogy ő alapvetően jó, s ebből következően nem tartja magát bizonyos etikai szabályokhoz, azon valóban nem lehet segíteni - minden más sületlenség.
Főleg, ha egy Bangha Béla írja le azokat - ennyi komprimált, megáldott és felmagasztalt tévképzetet talán utoljára...
Nem, még ott sem...
(A Való Világ 4-re gondoltam...)
Búcsúzóul jöjjön a legnagyobb kedvencem, amin a magam részéről már röhögni sem tudok, mert hiszen emberek voltak kénytelenek ilyen elképesztően gyengeelméjű gondolatokon nevelődni:
" Eszerint mindenki téved és csak a katolikus jár az igaz úton?
Bizony így van! Mert nem lehet egyszerre igaz a katolicizmus is, protestantizmus is, a keleti szakadárság is, a zsidó vallás is és talán még a fétisimádás is. Amint nem lehet egyszerre s egy alapon a kétszerkettő négy is, öt is, hat is, meg tizenkilenc is.
Hát akkor mindenki elkárhozik és csak a katolikusok üdvözülnek?
Ez megint nem következik a fentiekből. Mert más kérdés az, hogy valamely vallás magában igaz és egyedül helyes-e, és más: hogy nem lehetnek-e egyes emberek, akik bár tárgyilag tévednek, mégis a saját hibájukon kívül tévednek s így tévedésük nem esik erkölcsi beszámítás alá. Aki nem hanyagságból, megvetésből, csökönyösségből ragaszkodik a téves valláshoz, hanem jóhiszemű tévedés áldozata, az ezzel még nem követ el bűnt s e miatt még nem kell elkárhoznia.
Szóval hát maradjon mindenki abban a hitben, amelybe született.
Ez megint nem áll és nem folyik a fentiekből. Ellenkezőleg: mindenkinek legszentebb kötelessége, hogy legjobb tudása szerint keresse az igazságot, az Isten kijelentéseit s akaratát, tehát az igaz vallást s ha megtalálta, kövesse is azt, minden akadályon keresztül. De ha a maga hibáján kívül marad meg a tévedésben, nem vétkezik. Viszont, ha felismerte az igazságot s nem követi azt: súlyosan vétkezik s e miatt el is kárhozhatik."
Nahát, hogy nem mindenki katolikus, kérném tisztelettel, mégsem, vajh, miért vagyon az?
Annyira nincs ehhez mit hozzáfűzni, hiszen annyira önmagáért beszél ez az egész...
És ez még csak a kezdet...
Bangha Béla bölcsességei hamarost folytatódnak at Dailyretrospective...
"Ludendorff szerint a modern államok legfőbb ellenségei ezek: Róma, a zsidóság, a jezsuiták és a szabadkőmívesek.Ez a már első pillantásra egészen bizarr állítás csak kettőt bizonyít; először: hogy az agg generális öreg korára teljesen elveszítette ítélőképességét, s másodszor: hogy milyen veszélyes, ha valaki olyasmihez szól hozzá, amit nem tud és nem tanult. Abból, hogy valaki jó tábornok és hadvezér, még csakugyan nem következik, hogy jó történész és vallásbölcselő.
Rómát és a jezsuitákat a zsidókkal és a szabadkőmívesekkel egy nevezőre hozni elfogultság nélkül nem lehet. Hiszen, amikor még Ludendorffék maguk is a zsidóság és a szabadkőmívesség által kitermelt liberalizmus béklyóiban jártak, éppen csak Róma és a jezsuiták voltak azok, akik a zsidó hitetlenség és erkölcstelenség, valamint a szabadkőmívesség ellen az egész világon küzdöttek. Sokkal helyesebb összetétel volna ez; egyik oldalon kereszténység, Róma, jezsuiták, egészséges antiszemitizmus, védekezés a szabadgondolkodó liberális-szocialista mételyek ellen - s a másik oldalon: zsidó-szabadkőmívesség, szabadgondolkozás, bolsevizmus, liberalizmus, Ludendorff és Rosenbergi újpogányság. Ezek csakugyan tartalmilag lényegesen közös jegyeket viselnek magukon."
A Róm. Kath. Anyaszentegyház a korszakkal foglalkozó prominenseinek a rendszerváltás óta más sem számított inkább, minthogy 100 %-ig tisztára mossák Banghát, elsősorban az antiszemitizmus vádja alól.
Pedig több helyen is, feketén-fehéren találunk nála antiszemita kirohanásokat. Igaz ugyan, hogy a nácizmust, mint az az idézett részletből is kiviláglik, megveti ("újpogányságnak" nevezi) és ostorozza böcsületes jámbor egyházfi módjára, ám ennek ellenére mégiscsak antiszemita, s ezt ne felejtsük el - s főleg annak a tükrében fontos ezt megemlíteni, hogy sosem beszél konkrétan antiszemitizmusáról, mindig csak burkoltan utal rá, alapvető fogalomként kezeli, melyet nem kell magyarázni...
Csakhogy 1940-ben antiszemitának lenni sokkal kevésbé ártatlan dolog, mint akár csak tizenöt vagy huszonöt évvel előbb.
Főleg, ha valaki ennyi ember előtt propagálja is ebbéli nézeteit - Bangha ugyanis a maga korában roppant népszerű volt...
(Ja, és Luddendorf tábornok, akiről beszél, valóban nagyon buta ember volt - a németek több nyílt összecsapást is neki köszönhetően vesztettek el az első világháborúban).
"A vallások megoszlásra vezetnek, felekezeti villongásra, ezért kell őket elsöpörni.
Ha megoszlásra vezetnek, ebben nem az igaz vallás a bűnös, hanem csak az, hogy az emberek elhagyták az egy igaz vallást s megdöntötték a középkorban Európa-szerte szerencsésen elért teljes vallási és keresztény egységet. Ezeket a félrevezetetteket szelíden s lassan az igazságról meggyőzni s szeretettel munkálkodni a vallási egység kívánatos visszaállításán: igen, ez kívánatos és nemes dolog, De azért, mert egyesek tévednek, kisöpörni az isteni igazságot is, annyi lenne, mint; a vízzel együtt a gyermeket is kiönteni a kádból.
A mellett az ilyen „kisöprési” kísérlet csak egyre vezetne: fokozott egyenetlenségre és vallásháborúra. Mert az igaz keresztények inkább százszor meghalnak, minthogy igaz hitűket „kisöpörtetni” engedjék.
Ebben a „kisöprési” mániában találkozik a nyugati újpogányság és az ázsiai bolsevizmus. A különbség a kettő között csak az, hogy az egyik a nemzet nevében, másik a nemzetietlenség nevében akar vallásirtást végezni. Egyik nyílt és véres terrorral dolgozik, a másik hol cifra, hol durva szitkokkal téveszmék tömeges terjesztésével, a hívők megbélyegzésével, az Egyház csendes üldözésével, „hideg terrorral”. Lényeges eltérés azonban a kettő közt nincsen, sem a célban, sem az eszközök kíméletlenségében."
Nyilván, mivel a katolicizmus bizonyos köreiben természetes hozzáállás volt abban az időszakban ez a fajta újjal mutogató mentalitás - hah, mi lenni az egyetlen igaz vallás, mindenki más meg kapni be...
Na jó, azért mégse, mert az egyrészt bűnös és parázna dolog, másrészt meg majd mi szép lassan, szelíden elvezetjük őket es az igazságra.
Mert más igazság nem is létezik, csak ugye a miénk.
Arról meg, hogy a nácizmus miféle terrorral dolgozik (és ebből egy s más már nyilvánvaló volt 1940-ben) - egy szót se, Frater....
Egy szót se!
Silencium!
"Művelt ember nem köti magát szolgailag kész vallási formákhoz, dogmákhoz, hanem maga alkotja meg magának a világnézetét.
Ez pontosan ugyanúgy hangzik, mintha valaki azt mondaná: művelt magyar ember nem köti magát szolgailag az állam törvényeihez hanem maga alkot magának törvényeket s azokhoz igazodik. Vagy; művelt ember nem köti magát a tudomány, pl. a fizika vagy a történelem megállapításaihoz, hanem maga keresi össze magának az egyes tudományszakokban azt, ami neki tetszik s amit el akar fogadni. Csakhogy itt nem az egyéni gusztus az irányadó.
Ha arról van szó, hogy milyen ebédet akarsz enni, milyen italokat akarsz fogyasztani, milyen sportot szeretsz, milyen zenével kívánsz szórakozni; akkor csakugyan válogathatsz a magad ízlése és kedve szerint. De ahol tárgyilag adott, biztos és szilárd igazságokról, föles pedig isteni kijelentésekről és isteni rendelésekről van szó, ott komoly ember nem hozakodhatik elő a maga egyéni kedveszottyanásával, mert annak ilyenkor semmiféle illetékessége nincs; hanem ahhoz igazodik, amit a felette álló adottságok, főleg az Isten parancsa és kifejezett akarata, előírnak.
Aki nem így tesz, az nem beszélhet vallásról vagy tárgyilag megokolt világnézetről, hanem legfeljebb önkényes eszmehabarékról, amelyről legfeljebb ő maga hiszi el, hogy ér is valamit."
Akiben nincs transzcendens kötődés, aki nem hisz Istenben és abban, hogy ő alapvetően jó, s ebből következően nem tartja magát bizonyos etikai szabályokhoz, azon valóban nem lehet segíteni - minden más sületlenség.
Főleg, ha egy Bangha Béla írja le azokat - ennyi komprimált, megáldott és felmagasztalt tévképzetet talán utoljára...
Nem, még ott sem...
(A Való Világ 4-re gondoltam...)
Búcsúzóul jöjjön a legnagyobb kedvencem, amin a magam részéről már röhögni sem tudok, mert hiszen emberek voltak kénytelenek ilyen elképesztően gyengeelméjű gondolatokon nevelődni:
" Eszerint mindenki téved és csak a katolikus jár az igaz úton?
Bizony így van! Mert nem lehet egyszerre igaz a katolicizmus is, protestantizmus is, a keleti szakadárság is, a zsidó vallás is és talán még a fétisimádás is. Amint nem lehet egyszerre s egy alapon a kétszerkettő négy is, öt is, hat is, meg tizenkilenc is.
Hát akkor mindenki elkárhozik és csak a katolikusok üdvözülnek?
Ez megint nem következik a fentiekből. Mert más kérdés az, hogy valamely vallás magában igaz és egyedül helyes-e, és más: hogy nem lehetnek-e egyes emberek, akik bár tárgyilag tévednek, mégis a saját hibájukon kívül tévednek s így tévedésük nem esik erkölcsi beszámítás alá. Aki nem hanyagságból, megvetésből, csökönyösségből ragaszkodik a téves valláshoz, hanem jóhiszemű tévedés áldozata, az ezzel még nem követ el bűnt s e miatt még nem kell elkárhoznia.
Szóval hát maradjon mindenki abban a hitben, amelybe született.
Ez megint nem áll és nem folyik a fentiekből. Ellenkezőleg: mindenkinek legszentebb kötelessége, hogy legjobb tudása szerint keresse az igazságot, az Isten kijelentéseit s akaratát, tehát az igaz vallást s ha megtalálta, kövesse is azt, minden akadályon keresztül. De ha a maga hibáján kívül marad meg a tévedésben, nem vétkezik. Viszont, ha felismerte az igazságot s nem követi azt: súlyosan vétkezik s e miatt el is kárhozhatik."
Nahát, hogy nem mindenki katolikus, kérném tisztelettel, mégsem, vajh, miért vagyon az?
Annyira nincs ehhez mit hozzáfűzni, hiszen annyira önmagáért beszél ez az egész...
És ez még csak a kezdet...
Bangha Béla bölcsességei hamarost folytatódnak at Dailyretrospective...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése