2011. január 27., csütörtök

Január 27. - Ifjú szívvel



Témakör: Film
Idő: 1953
Stílus: Classic shit... 
Fíling: "Mer' aki ezt megeszi, az megveszik, mint a veszett kutya..." (by Jeles András: Álombrigád)

Leírás:


"Ugyan néni, mi azt akarjuk, hogy esztergályos legyen a lánya... - Vagy lakatos vagy marós... Ennél szebbet nem is álmodhatna..."


Aztakrrrrrrva!

Az igen...

Nem csoda, hogy Bacsó Péter előbb dramaturg (showrunner, ha úgy tetszik XD), majd rendező olyan megsemmisítő szatírát tudott összedobni az ötvenes évekről, mint a Tanu (és olyan kőkemény drámát - sajnos kevesen ismerik - mint a Tegnapelőtt)...

Ha ilyen filmekben kellett dolgoznia...

Én megkattantam volna a helyében, az biztos...

Hogy nem lehet jobb sorsot elképzelni egy lánynak, minthogy lakatos legyen vagy marós?

És mindez szegény, jobb sorsra érdemes Soós Imre szájából...

Így megvezetni egy nemzedéket, azért nem semmi! - Volt, miért szépíteni 1956-ban!

Na szóval - adott egy Vas- és Fémipari Szakközépiskola ahol a főszereplő srácok tanulnak. Azazhogy nem is tanulnak igazából inkább csak vas- és fémipari munkát végeznek, hogy azzal hajtsanak hasznot népköztársaságunknak, no meg lejárnak vidékre agitálni, hogy jöjjön más is vasasnak - pl. teszem azt lányok (fuck off - ezen nem tudom túltenni magam)...

Ez a keretsztori...

A többi kész termelési operett...


Kezdjük ott, hogy a film színes, ami még igazi ritkaság volt Magyarországon ekkortájt...

Az első színes film ugye az 1948-as Ludas Matyi volt, szintén Soós Imre főszereplésével, de 1956-ig ha összesen készült kb. öt színes produkció kb. összesen - köztük jelen alkotás (A Civil a pályán, Rákóczi hadnagya, a Föltámadott a tenger és a 2x2 néha 5 jut még eszembe így hirtelen... ).

Látszik, hogy színesre, szagosra és szélesvásznúra tervezték, mint A.L. Webber József álomkabátját...

Végül is ez egy erősen ifjúsági tematikájú film, innye a rosszseb egye meg!

Ennek ellenére persze nehezen elviselhető, de ez már más kérdés...

Ami máshol még rásegíthet, az eyecandy faktor nem túl nagy - végülis nálunk nem lehetett romlottkapitalista módjára Doris Day-eket szerepeltetni - Földi Teri helyre parasztmenyecske kategória, but she's not my type...

Ahogy ez a film sem...

Hogy miért mégis?

Mert olyan jó Latabár Kálmán (Matejka bácsi:) mókázását figyelni, vagy nézni, ahogy ugrál Tompa Pufi bácsi bajsza, vagy inni, szemmel, szájjal, még orral is, ahogy még a hiteltelent is megsemmisítő hitelességgel játssza el a felülmúlhatatlan, utánozhatatlan, zseniális, vidáman kacsintós (és ezek fokozatok ;) Pécsi Sándor (ő a kedves papa), meg Fónay Márta, aki alapból mindig olyan aranyosan mérgelődik, meg csipkelődik...

És legalább szerepel benne még a fiatal Bessenyei, Sinkovits is...

És ezért már hálásak lehetünk...

Ezért már hálásnak KELL lennünk...

Nekünk itt már sajnos a részértékeknek is örülnünk kell ebben a meggyötört, kirabolt és kifosztott országban...

Meddig lesz ez még így?

...

"Kicsit sárga, kicsit savanyú, de (legalább) a mienk..."

(És az egész fenn van a tube-on - már ha valakit ezek után még érdekel...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése