Idő: 1981
Stílus: Art Pop
Fíling: Felelősségteljes, tépelődő, világfájtalmas - hipnotikus, mágikus, érzelemhazdag
Tracklist:
B-side
B-side
Still Life in Mobile Homes
Visions of China
Sons of Pioneers
Cantonese boy
Leírás:
Leírás:
Még az Art Pop történetében is igen ritka, hogy egy lemez ennyire egy téma körül forogjon, s az meg már szinte elképzelhetetlen, hogy az a téma a zsarnoki-elnyomó kommunista Kína illetve a kiüresedett, pusztulásra ítélt monopolkapitalizmus legyen, ráadásul, kvázi, egymás ekvivalenseiként megjelenve, egymással megegyező jelentéstartalmú fogalmakként, amelyek már-már felcserélhetők, ha e világrendszerek puszta, leegyszerűsített, lecsupaszított működését szemléljük.
Ez a hallatlanul kritikus társadalomszemlélet mind gyakabban és gyakrabban kerül majd elő Sylvian előadói munkássága során, amelyet a The Japan 1984-es felbomlása után mind a mai napig folytat - sőt, néhány albumán, mondhatni, szinte uralkodóvá válik ez a hangulat.
Azok is kiváló szerzemények, de erős dalok ezek is, egytől egyig, s akinek van hozzá affinitása - márpedig mindnyájunknak kéne, legyen - az érzi, hogy ezek egy valóban nagy művész felelősségérzetének rettentően nehéz terhek cipelése közben született dokumentációi.
It's pure art!
Still Life in Mobile Homes
Szöveg itt.
A B-oldalnak kívánni sem lehetne ennél erősebb felütést, mint ez a kijózanító dal - arról, hogy nincs már hová menekülni a világ elől.
A világ már beszippantott minket, akármerre is futnánk, már a "mobil otthonok" sem védenek meg a közelgő végtől. .
Az 1982-es koncertfelvételen elhangzott dal minden pesszimizmusa ellenére gyönyörűen szól, nem is beszélve az igényes távol-keleti ének és zenei betétektől.
A végeredmény elképesztően erős.
Visions of China
Lyrics here.
Ahogyan ez a klip is.
A The Japan egyik legerőteljesebb klipje, s talán a legművészibb.
Ez is Kínáról szól - azaz legalább annyira a kapitalizmusról is.
A beleélés 100 %-os, szinte halljuk a toborzó erejét visszhangozni mindenütt, hogy gyere és építsd a "párttal" Kína vízióit.
De ez a dal egészen mást állít példaként a kínaiak - kapitalista viszonyok közt élők - az egész világ elé.
A "csináljuk jobban, mint eddig" lehetőségét - We building HER visions of China...
Ez az anyag nem könnyen befogadható, mi több, szerintem szokni kell. Ütős a hangulata, a zenéjét sem könnyű befogadni és a látványvilága is üt...
Viszont, aki megharcolja vele a maga harcát, az elkerülhetetlenül sokat kap tőle - én már megtettem, tudom, miről beszélek..
Sons of Pioneers
"Sons of Pioneers are hungry man" - ennél kifejezőbb sort, mely egyszerre szólhat Kínáról és Amerikáról...
Egyik esetben az úttörők azok, akik átkeltek Mao elvtárssal fél Kínán a "Nagy Menetelés" során, másik esetben pedig az alapító atyák, akik elszörnyednének azon, mivé lett az általuk alapított új világ, azaz az USA...
És ez csak egy sor volt a dal szövegéből,olyan sorok közül, mint például: "something cuts the scars inside tonight"...
Ezek már nem mindennapi dimenziók - hol van már a hetvenes évek végének hotie-cutie glam pop-ja...
Cantonese Boy
Igen, hol van már...
Amikor a Japan ilyen színvonalú dalokat ír...
Ilyen szöveggel!
Azt gondolom, az eddigiek alapján ez a dal már nem szorul magyarázatra...
Önmagáért szól...
"Red Army calls you // Red Army needs you..."
A kör bezárult - a Communist China ismét visszatért önmagába - csak épp közben glam pop-ból előbb post punk, majd cold new wawe, new romantic style végül pure art pop lett..
Amikor egy együttes eljut ilyen elképesztő... - hát, mélységekbe vagy magasságokba, végül is nézőpont kérdése, nem csoda, ha megpihen, újraértékel, újragondol, újraértelmez.
Ezt tette a The Japan is 1981-et követően.
Nem jelentetett meg új lemezt, csupán koncertezett, újra hangszerelt dalokat adott elő, szerepelt angliai és nemzetközi popműsorokban. David már a korábban említett Ryuchi Sakamoto-val való közös munkán gondolkodott, s a többieket is kezdte másfelé húzni az invenciójuk. 1982-től szinte mindenki belekezdett a saját zenei projectjébe - a basszista Karn-nak és Sylvian-nek is jelenik meg ebben az évben szólólemeze, majd a következő évben összeáll a Jansen-Barbieri-féle csapat is, amely a dobosból és a billentyűsből alakult.
Ugyan még megjelenik három-négy kislemez a The Japan neve alatt, de ezek már inkább csak átdolgozásokat tartalmaznak - s végül a hattyúdal: az Oil on Canvas 1983-ból, mert igaz, bár sor kerül még egy újraegyesülésre 1991-ben, de a dolog már többé nem lesz ugyanaz...
A következő három hétben az együttes történetének utolsó fejezeteit tárgyaljuk majd - röviden szólunk e két albumukról, illetve az énekesek további szólókarrierjéről, s hogy aztán, hogy végeztünk, mi következik majd?
Nos, az egyelőre legyen még a jövő zenéje...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése