Témakör: Music
Idő: 1980
Stílus: From the new romantic to the art pop...
Fíling: From the emotional to the artistic...
Tracklist:
"Methods of Dance" – 6:53
"Ain't That Peculiar" (Smokey Robinson/Warren "Pete" Moore/Marvin Tarplin/Robert Rogers; Jobete Music UK Ltd.) – 4:40
"Nightporter" – 6:57
"Taking Islands in Africa" (Ryuichi Sakamoto/Sylvian) – 5:12
"The Width of a Room" - 3:14
Leírás:
A Japan 1980-ban már éppen pont félúton van két markáns irányzat között: az egyik a new romantic, a másik az art pop világa - s mindkettő a new wawe nagy, mindenféle muzsikát összegyűjtő folyamában egyesül...
A Gentlemen take polaroids B-oldala erre a jelenségre tipikus példa - azt mondhatnám, hogy ez az album félig még Second that Emotion, félig viszont már a Tin Drum a maga - egyébként következő alkalommal prezentálandó - Visions of China-jával, meg Still Life in Mobile Homes-jával...
Methods of Dance
Szöveg itt
Furcsa, átmeneti szám ez is...
A hangzásvilág egy az egyben new wawe-es, picit new romantic-os, de sokkal inkább emlékeztet a Quiet life-ra, mint bármi, amit a csapat ezután művelt.
A rézfúvósok különösen meghatározóak ebben a dalban, amely távol-keleties, kicsit indiaias, kicsit thaiföldies hangulatú hangsorokat foglal magába...
Felvételünk már 1982-ben készült (két évvel a lemez megjelenése után - az albumon fellelhető verzió meghallgatható itt) - a zenekart Masami Tchuichya kíséri, aki a korszak egyik népszerű japán gitárosa és énekese (ezúttal mindkét minőségében megnyilvánul)...
Mondanom sem kell, hogy a végeredmény milyen nagyszerű!
Nightporter
Szöveg itt
Finom, visszafogott, lassú és érzelmes ballada viszont a következő szám: minden ízében újromantikus...
Nincs dobkísérete, csupán a szintetizátor, a zongora és egy oboa hűvös hangja szól, miközben Sylvian halkan (néha-néha, kiemelt helyeken picit hangosabban) elénekli ezt a dalt.
Gyönyörű, nárcisztikus, kétségbeesett, melankolikus, erotikus - egyszerre...
A Japan egyik leggyönyörűbb balladisztikus, lassú szerzeménye ez (persze kérdés: melyik nem gyönyörű ezek közül?)
Gyönyörű, nárcisztikus, kétségbeesett, melankolikus, erotikus - egyszerre...
A Japan egyik leggyönyörűbb balladisztikus, lassú szerzeménye ez (persze kérdés: melyik nem gyönyörű ezek közül?)
Taking Island to Africa
S ha már a Tin Drum-ot emlegettem fentebb, a következő albumukat, akkor következzék egy olyan szám, amely már szinte tökéletesen illeszkedne annak a hangzásvilágába is...
Bemutatom az art pop-ot, hölgyeim uraim, s e dal képében még a könnyebben befogadható zenei formavilágát - nem tudom mennyire réteg ez a mjúzik és mennyire nem, de azt igen, hogy számomra nem egyszerűen hallgatható, hanem kifejezetten izgalmas és fordulatos.
A dal instrumentális alapját nem kisebb személyiség, mint a híres-neves japán Ryuichi Sakamoto virtuóz szintetizátorjátéka adja - Sakamoto többször működött együtt a Japan-nel ilyen-olyan közös projectekben (a leghíresebb ezek közül talán a Happy Christmas Mr. Lawrence c. film hamarosan prezentálandó zenéje)...
Mint mondtam, nem tudom, mennyire könnyű és mennyire nem ez a muzsika - ám tény, hogy vitathatatlanul zseniális...
S a szöveg sem kevésbé...
S ha már a Tin Drum-ot emlegettem fentebb, a következő albumukat, akkor következzék egy olyan szám, amely már szinte tökéletesen illeszkedne annak a hangzásvilágába is...
Bemutatom az art pop-ot, hölgyeim uraim, s e dal képében még a könnyebben befogadható zenei formavilágát - nem tudom mennyire réteg ez a mjúzik és mennyire nem, de azt igen, hogy számomra nem egyszerűen hallgatható, hanem kifejezetten izgalmas és fordulatos.
A dal instrumentális alapját nem kisebb személyiség, mint a híres-neves japán Ryuichi Sakamoto virtuóz szintetizátorjátéka adja - Sakamoto többször működött együtt a Japan-nel ilyen-olyan közös projectekben (a leghíresebb ezek közül talán a Happy Christmas Mr. Lawrence c. film hamarosan prezentálandó zenéje)...
Mint mondtam, nem tudom, mennyire könnyű és mennyire nem ez a muzsika - ám tény, hogy vitathatatlanul zseniális...
S a szöveg sem kevésbé...
The Width of a Room
Szövegről nem is beszélhetünk viszont a mai utolsó szerzemény esetében - csupán egy szörnyen nyomasztó dallamról...
Ez a kompozíció valóban nyomasztó, különösen hideg, sötét, esős őszi-téli éjeken-estéken az, ennek ellenére mégsem lehet abbahagyni a hallgatását...
Valahogy fogvatart - félelmetes, de el is varázsol egyszerre...
Hogy lehet ezt néhány akkorddal elérni?
Okvetlenül David Sylvian-nek kell lenni hozzá?
Szövegről nem is beszélhetünk viszont a mai utolsó szerzemény esetében - csupán egy szörnyen nyomasztó dallamról...
Ez a kompozíció valóban nyomasztó, különösen hideg, sötét, esős őszi-téli éjeken-estéken az, ennek ellenére mégsem lehet abbahagyni a hallgatását...
Valahogy fogvatart - félelmetes, de el is varázsol egyszerre...
Hogy lehet ezt néhány akkorddal elérni?
Okvetlenül David Sylvian-nek kell lenni hozzá?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése