Idő: 2000
Hiába, ahogy a Mátrix már-már pimaszul közhelyes harmadik részében az Orákulum megmondta a megfellebbezhetetlen frankót: "Minden, aminek kezdete van, véget is ér egyszer..."
Így van ez a "The Great Week"-es kis akciómmal is: méghozzá a mai napon, amikor is kivégezzük a 2000-es évet, de persze nem véglegesen, hiszen, mint arról már többször esett szó, 2011. utolsó hetében érkezik a "THE 2nd GREAT 2000 WEEK" a kimaradt eseményekkel (majd pedig a 2012-es év első hetében folytatjuk a projektet 2001-gyel)
Márpedig sok minden maradt ki.
Pl. teszem azt a Sidney olimpia, az EB eseményei, a Golden Globe, az EMI, az Oscar átadása, a Cannes-i filmfesztivál, no meg a Kossuth- és Széchenyi díjak, nem is beszélve a csecsen háború 2000-es eseményeiről vagy Britney Spears második, a Coldplay-nek és a REM-nek meg a sokadik albumáról, és igen, a 2000-es Szilveszterről sem (pedig valójában sokan akkor ünnepelték az ezredfordulót) ...
De az év vége még nagyon messze van, úgyhogy koncentráljunk a jelenre: holnaptól tehát visszatérünk a rendes kerékvágásba.
Holnap érkezik a The Japan történetének legújabb része, majd az IKJ (tényleg utoljára: Igazságos Kádár János) támad egy vadonatúj fejezettel, s keddtől jönnek ismét a random retróságok: naponta egy eszmefutam, történet, híradórészlet, music, klip, film, könyv, pénz, paripa, fegyver, meg minden, mi a valamirevaló retrojunkie szemének, szájának, fülének ingere...
And now: for Something Copletely Different...
NOVEMBER
A hónap végén - megjelent a Tekintetes úr zenekar "Seregesen senkik jönnek" c. albuma - Bizonyára sokan nem fognak egyetérteni velem ebben, de azt kell, hogy mondjam Pozsonyi Ádám a mi nemzeti kincsünk. Nem, Pozsonyi Ádám nem egyszerűen egy primitív szélsőjobboldali figura - az ő szélsőjobboldalisága igazi hungarikum. Míg a nyominger Fankadelit, vagy a fahangú énekessel megáldott Kárpátiát und Romatikus Erőszakot bárhol le lehetne utánozni, PÁ sehol máshol nem lenne elképzelhető, csak a Kárpátok ölelő karjain bévül...
A hónap folyamán - megjelent a Ghymes "Smaragdváros" c. albuma - A Pozsonyi Ádám-féle kedély-felkavarás után evezzünk nyugodtabb és artisztikusabb vizekre.
A Ghymes, minden idők egyértelműen legjobb magyar világzenei együttese (a Besh a második, de persze lehet vitatkozni velem, csak nem érdemes, mert ez szilárd megyőződésem) egy valóban kiemelkedő, mi több, tökéletes albumot jelentetett meg ebben az évben Smaragdváros címmel.
A felvidéki Szarka Tamásék 1987-ben alakult egyedi és utánozhatatlan muzsikát szolgáltató, úgy vélem, alulértékelt formációja pazar és rendkívül sokszínű anyaggal köszöntötte az új évezredet...
Ahogy akkurátusan emlékszem a tegnap említett Hybrid Theory című Linkin Park lemezzel való első találkozásomra, ugyanúgy ennek az albumnak a felfedezésére is, amelyre pontosan 2000. december 31-én, méghozzá nem sokkal éjfél előtt került sor.
Elképesztően magával ragadó a zene tempója és hangulata, s hogy mennyire is sokszínű valójában a Smaragdváros, azt jól bizonyítja, hogy található rajta például egy finom, lírai szerzemény - Duna partján -, egy pesszimista-embergyűlölő, sötét tónusú zúgolódás - A pénz szaga -, egy, az együttes egyik legismertebb dalaként aposztrofálható pogány őshimnusz - Tüzet viszek, illetve egy elképesztően erőteljes, két szaxofon briliáns együttműködésére épülő, egyszerre vadsztyeppi vágtatást és nagyvárosi kavargást idéző darab - Két szaxis.
És ez csupán ízelítő volt - mert higgyétek el, legalábbis a korai (1987-2002) Ghymesnek minden száma egy külön világ...
DECEMBER
4. - Megjelenik a Within Temptation "Mother Earth" c. albuma - Hát igen, ez most valahogy ilyen zene-bonás napra sikeredett...
Újabb elképesztően jó kompakt lemez, újabb zenei műfaj - és most nem is Magyarország.
A holland Sharon den Adel gyönyörű énekhangját először 1996-ban hallhatta meg Hollandia, majd 1997-ben az egész világ. Az énekesnő Within Temptation nevű együttese a hivatalos skatulyák alapján talán leginkább szimfonikus metálnak nevezhető zenét mível, s azóta is töretlenül népszerű (nekem magamnak kétszer is volt szerencsém látni őket - egyszer Prágában, ill. egyszer Szegeden, a SZIN-en), és megint csak azt, kell, hogy mondjam, nem méltatlanul, hiszen valamit nagyon eltaláltak a dalaik.
A mindig tragikus és emelkedett hangulatú albumaik éppen ellentétei a Ghymeséinek (az összehasonlítás furcsának tűnhet, de most épp pont kapóra jön): míg azok nagyon is sokféle zenét tartalmaznak, addig a WT muzsikája mindig egy és ugyanaz, de az viszont nagyon-nagyon-nagyon.
Talán furcsának tűnhet, hogy a 2000-es Mother Earth c. harmadik albumuk annak ellenére vált retrová, hogy, mint írtam volt, tizenöt éve ugyanazt a típusú zenét hallhatjuk tőlük, ám tessék csak megnézi a linkelt klipeket, ha nekem nem tetszik hinni: azért látszik, hogy már nem tegnap, hanem sokkal inkább tegnapelőtt készültek.
Az album ezúttal a címadó dallal és az Ice Queen c. opusszal képviselteti magát.
Ha csak nem vagy minimáltechno-mán, akkor szerintem tetszeni fognak...
13. - Nancy Meyers "Mi kell a nőnek" c. filmjének bemutatója - Lazítsunk egy még nagyobbat...
2000. egyik legjobb vígjátéka bestsellerből készült, és nagy közönségkedvenc lett. Történetünk főkaraktere, Nick Marshall egy olyan férfi, akit tapasztalatlanabb kollégái bizonyára irigyelnének, de a tapasztaltabbak már lehet, hogy nem annyira - egy banális véletlen folytán ugyanis egyszerre csak el kezdi hallani a gondolatokat. De nem akárkiét, csupán a nőnemű egyedekét.
A dolog egyszerre válik áldássá és átokká, s hogy a végén milyen süti is sül ki belőle, krémes, pite vagy piskóta, azt hadd ne kotyogjam el (bár azért egy virgonc romkom esetében az ilyesmit nem olyan nehéz kitalálni)...
A Mel Gibsonos, Helen Huntos vidámkodás ezúttal az ajánlójával támad, no meg a soundtrack-je mára már legendássá vált egyik darabjával, Meredith Brooks a témába vágó Bitch c. számával...
22. - A "Számkivetett" c. film bemutatója - Robert Zemeckis a Vissza a jövőbe-trilógia és a Forrest Gump rendezője nem lustálkodott az ezredforduló környékén.
Egyfelől az év elején jött ki a - tőle szokatlan műfajú, ellenben kiválóra sikeredett - Temetetlen múlt c. htrillere, az év végén pedig az egyik legmonumentálisabb projectje, több filmjéhez hasonlóan szintén Tom Hanks-szel a főszerepben.
A modern környezetbe ágyazott Robinson-szerű sztori hosszát tekintve is lehengerlő, majdnem két és fél órás alkotás, amelyből egyedül kevesebb, mint másfél órát tesz ki a főkarakter (Fed Ex-es sztármenedzser, egyébként) történetének bevezetése és lezárása, vagyis mindaz, ami nem a szigeten játszódik, ahol négy évig kell élnie egy repülőszerencsétlenség egyetlen túlélőjeként.
A filmben Tom Hanks-en kívül (aki egyébként remekül hozza a karaktert abban a majd másfél órában is, mikor, néhány állatot leszámítva, ő az egyedüli élőlény a vásznon), szerepel még a What Women Want kapcsán már említett (és itt is nagyot alakító) Helen Hunt és persze ne felejtsük ki azt a labdát sem, amellyel Tom Hanks beszélget a szigeten, megkattanás közeli állapotban.
Trailer itt.
Nos tehát: this is the ending of the "THE 1st GREAT 2000 WEEK" (and our 100th post)...
Folytatás: december utolsó hetében...
NOVEMBER
A hónap végén - megjelent a Tekintetes úr zenekar "Seregesen senkik jönnek" c. albuma - Bizonyára sokan nem fognak egyetérteni velem ebben, de azt kell, hogy mondjam Pozsonyi Ádám a mi nemzeti kincsünk. Nem, Pozsonyi Ádám nem egyszerűen egy primitív szélsőjobboldali figura - az ő szélsőjobboldalisága igazi hungarikum. Míg a nyominger Fankadelit, vagy a fahangú énekessel megáldott Kárpátiát und Romatikus Erőszakot bárhol le lehetne utánozni, PÁ sehol máshol nem lenne elképzelhető, csak a Kárpátok ölelő karjain bévül...Az ő gondolkodása - és ez az, ami igazán durva - egy döbbenetesen eltorzult, beteges hozzáállás következménye, amely a korábbi (nyolcvanas évekbeli) zenei múltjához való viszonyulásából fakad: "ami új, az mind rossz - ami meg reégi az meg mind jaó" (ld, a lentebb linkelt zenéket). És mindezt, úgy tűnik, ő a lehető legnagyobb mértékben komolyan is gondolja - ami azért nem semmi.
Még zenei munkásságát is erre alapozta a 90-es évek közepétől kezdve, mikor is életre hívta a Tekintetes Úr (ezek után mondanom sem kell, hogy a névválasztás sem random történt) zenekart. Az alapvetően punkzenét toló urak alighanem a legszélesebb körben ismertté vált albumával állunk most szemben.
Méltán vált híressé, hiszen ez a zene punk-mércével mérve abszolút kiemelkedő (de objektíve sem elhanyagolandó), s akad rajta néhány a szokottnál is jobban sikerült szerzemény is.
A Seregesen senkik jönnek egy Ady-vers kőkemény feldolgozása, a Beszéljük meg a Kádár-kor paternalista kenyerén évtizedekig éldegélő, s legnagyobb sajnálatunkra még mindig itt ragadt nyugger őskövület-típus megsemmisítő, és száz százalékig találó kritikája (a linkelt videó pedig gyakorlatilag tökéletes lett), végül: a Rendet a már emlegetett PÁ-féle leutánozhatatlan és hamisítatlan világfelfogás egyik meghatározó kordokumentuma ("Zsandárt közterektre / Kalodát és Bitót / Botozással teremtünk majd / Européer nivaót...").
No comment...
No comment...
A Ghymes, minden idők egyértelműen legjobb magyar világzenei együttese (a Besh a második, de persze lehet vitatkozni velem, csak nem érdemes, mert ez szilárd megyőződésem) egy valóban kiemelkedő, mi több, tökéletes albumot jelentetett meg ebben az évben Smaragdváros címmel.
A felvidéki Szarka Tamásék 1987-ben alakult egyedi és utánozhatatlan muzsikát szolgáltató, úgy vélem, alulértékelt formációja pazar és rendkívül sokszínű anyaggal köszöntötte az új évezredet...
Ahogy akkurátusan emlékszem a tegnap említett Hybrid Theory című Linkin Park lemezzel való első találkozásomra, ugyanúgy ennek az albumnak a felfedezésére is, amelyre pontosan 2000. december 31-én, méghozzá nem sokkal éjfél előtt került sor.
Elképesztően magával ragadó a zene tempója és hangulata, s hogy mennyire is sokszínű valójában a Smaragdváros, azt jól bizonyítja, hogy található rajta például egy finom, lírai szerzemény - Duna partján -, egy pesszimista-embergyűlölő, sötét tónusú zúgolódás - A pénz szaga -, egy, az együttes egyik legismertebb dalaként aposztrofálható pogány őshimnusz - Tüzet viszek, illetve egy elképesztően erőteljes, két szaxofon briliáns együttműködésére épülő, egyszerre vadsztyeppi vágtatást és nagyvárosi kavargást idéző darab - Két szaxis.
És ez csupán ízelítő volt - mert higgyétek el, legalábbis a korai (1987-2002) Ghymesnek minden száma egy külön világ...
DECEMBER
4. - Megjelenik a Within Temptation "Mother Earth" c. albuma - Hát igen, ez most valahogy ilyen zene-bonás napra sikeredett...
Újabb elképesztően jó kompakt lemez, újabb zenei műfaj - és most nem is Magyarország.A holland Sharon den Adel gyönyörű énekhangját először 1996-ban hallhatta meg Hollandia, majd 1997-ben az egész világ. Az énekesnő Within Temptation nevű együttese a hivatalos skatulyák alapján talán leginkább szimfonikus metálnak nevezhető zenét mível, s azóta is töretlenül népszerű (nekem magamnak kétszer is volt szerencsém látni őket - egyszer Prágában, ill. egyszer Szegeden, a SZIN-en), és megint csak azt, kell, hogy mondjam, nem méltatlanul, hiszen valamit nagyon eltaláltak a dalaik.
A mindig tragikus és emelkedett hangulatú albumaik éppen ellentétei a Ghymeséinek (az összehasonlítás furcsának tűnhet, de most épp pont kapóra jön): míg azok nagyon is sokféle zenét tartalmaznak, addig a WT muzsikája mindig egy és ugyanaz, de az viszont nagyon-nagyon-nagyon.
Talán furcsának tűnhet, hogy a 2000-es Mother Earth c. harmadik albumuk annak ellenére vált retrová, hogy, mint írtam volt, tizenöt éve ugyanazt a típusú zenét hallhatjuk tőlük, ám tessék csak megnézi a linkelt klipeket, ha nekem nem tetszik hinni: azért látszik, hogy már nem tegnap, hanem sokkal inkább tegnapelőtt készültek.
Az album ezúttal a címadó dallal és az Ice Queen c. opusszal képviselteti magát.
Ha csak nem vagy minimáltechno-mán, akkor szerintem tetszeni fognak...
13. - Nancy Meyers "Mi kell a nőnek" c. filmjének bemutatója - Lazítsunk egy még nagyobbat...2000. egyik legjobb vígjátéka bestsellerből készült, és nagy közönségkedvenc lett. Történetünk főkaraktere, Nick Marshall egy olyan férfi, akit tapasztalatlanabb kollégái bizonyára irigyelnének, de a tapasztaltabbak már lehet, hogy nem annyira - egy banális véletlen folytán ugyanis egyszerre csak el kezdi hallani a gondolatokat. De nem akárkiét, csupán a nőnemű egyedekét.
A dolog egyszerre válik áldássá és átokká, s hogy a végén milyen süti is sül ki belőle, krémes, pite vagy piskóta, azt hadd ne kotyogjam el (bár azért egy virgonc romkom esetében az ilyesmit nem olyan nehéz kitalálni)...
A Mel Gibsonos, Helen Huntos vidámkodás ezúttal az ajánlójával támad, no meg a soundtrack-je mára már legendássá vált egyik darabjával, Meredith Brooks a témába vágó Bitch c. számával...
22. - A "Számkivetett" c. film bemutatója - Robert Zemeckis a Vissza a jövőbe-trilógia és a Forrest Gump rendezője nem lustálkodott az ezredforduló környékén.Egyfelől az év elején jött ki a - tőle szokatlan műfajú, ellenben kiválóra sikeredett - Temetetlen múlt c. htrillere, az év végén pedig az egyik legmonumentálisabb projectje, több filmjéhez hasonlóan szintén Tom Hanks-szel a főszerepben.
A modern környezetbe ágyazott Robinson-szerű sztori hosszát tekintve is lehengerlő, majdnem két és fél órás alkotás, amelyből egyedül kevesebb, mint másfél órát tesz ki a főkarakter (Fed Ex-es sztármenedzser, egyébként) történetének bevezetése és lezárása, vagyis mindaz, ami nem a szigeten játszódik, ahol négy évig kell élnie egy repülőszerencsétlenség egyetlen túlélőjeként.
A filmben Tom Hanks-en kívül (aki egyébként remekül hozza a karaktert abban a majd másfél órában is, mikor, néhány állatot leszámítva, ő az egyedüli élőlény a vásznon), szerepel még a What Women Want kapcsán már említett (és itt is nagyot alakító) Helen Hunt és persze ne felejtsük ki azt a labdát sem, amellyel Tom Hanks beszélget a szigeten, megkattanás közeli állapotban.
Trailer itt.
Nos tehát: this is the ending of the "THE 1st GREAT 2000 WEEK" (and our 100th post)...
Folytatás: december utolsó hetében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése