2011. január 28., péntek

Január 28. - Fényes Tamás fotográfiái az 1950-es évekből

Témakör: Képek
Idő: 50-es évek
Stílus:Fényes Tamás ©
Fíling: Képről képre változik, de mindenképpen figyelemreméltó



Leírás:

Mert Fényes Tamás jelentős fotóművész volt...

Nem csak nagy felbontásban dokumentálta az eseményeket, de még a beállított jelenetekbe is rengeteg életet, érzelmet tudott belecsempészni, ilyenkor egyszerű megvilágításbéli trükkökkel és azzal, hogy ő maga is, szinte mindig szeretett beszélgetni az "alanyaival", megteremtette azt a közvetlenséget, amelyet aztán fel tudott használni egy-egy figura megvilágításánál, adott esetben beállításánál, hogy végül a kész kép az emberben az otthonosság, adott esetben a meghittség érzését keltse...

Persze jó volt ő a váratan, ellesett pillanatok dokumentálásában is - amikor hirtelen kellett kapni a gépet, és hirtelen kellett ellőni azt a helyet a filmen - hiszen nem véletlenül volt az MTI külföldi fotósa és 30 évig rovatvezetője.

Persze itthon is készített képeket ezalatt, mi több, a Kádár-korszak egyik legjelentősebb fotós dokumentátorát köszönthetjük a személyében (milyen érdekes, hogy szinte azzal egy időben hunyt el - 1990-ben).

Fényes Tamás pályáját a 40-es években kezdte, de sajátos stílusát, amely alapján igazából a "művész"-kategóriába sorolhatjuk őt, az 50-es években kísérletezte ki, számtalan kis "ujjgyakorlaton" keresztül. Ilyen ujjgyakorlatnak tekinthető az 1954-es képe is, mely a pécsi cukorgyárban készült (1. kép).

Fényes által elkapott jellegzetes életkép látható a 2. fotográfián: a felvétel szintén 1954-es és az Uránia mozi előterében készült.

1956-os Fényes jelentős képe Bertold Brecht-ről (3. kép), amelyen az idős mestert saját otthonában kapta lencsevégre a művész.

Hasonlóképp ebből az évből való 4. felvételünk, amelyen egy motorautó látható - ez a típusú közlekedési jármű lassanként kikopott a divatból, már csak azért is, mert nem volt sem praktikusabb, sem gyorsabb az autónál, a motorokkal pedig nem bírt versenyre kelni.

Az 5. kép az előzőhöz képest egyáltalán nem bagatell: Bilicsi Tivadar és családja látható rajta. A kép 1956 decemberében készült, egyértelműen beállított jelenetet láthatunk. egy ismeretlen úriember az épp készülődő művésznek felesége levelét nyújtja át, amelyben kéri, hogy ne hagyja el az országot...

Bizony, vannak ilyen szomorú kordokumentumok is a művész életében... 

Következő fotónk immár a konszolidálódó Kádár-korszak hangulatát idézi - 1958-as a felvétel és egy újságárusnő látható rajta - Népszabadság, ÉS, Szabad Élet, Shirley Maclaine mosoly a címlapról... - Igen, ez már az az időszak, ami még azoknak is mond valamit, akik nem éltek benne... (6. kép).

A 7. felvételben igazából nincsen semmi különös - régi lakótelep, régi panelházakkal, régi vendéglő régi kerthelyiségével. S a pincérek és a vendégek is régiek már - ahogy maga a Kádár-korszak kezdeti periódusa is igencsak annak számít...

Az utolsó szépséges jelenet (8. kép) egy illatszerboltban játszódik, immár 1959. telén. A fotón ugyan beállított az idill, de Fényes Tamás a már említett eszközökkel szelíddé, belsőségessé tudta varázsolni. A képet szerencsére meglehetősen nagy felbontásban sikerült megtalálnom, így ti is teljes pompájában élvezhetitek annak szépségét - ártatlan, "békebeli" hangulatát...

S a többi felvételét is, a tovább mögött...








1 megjegyzés: