Idő: 1980
Stílus: New romantic - new wawe
Fíling: Emotional, British and a little bit "Dorian Grayish"...
I Second That Emotion EP
Szöveg:
But only for one night with no repeat
Maybe you'll go away and never call
And a taste of honey is worse than none at all
Oh little girl
In that case I don't want no part
I do believe that would only break my heart
So if you feel like loving me
If you've got that notion
I second that emotion
So if you feel like giving me
A life-time of devotion
I second that emotion
Maybe you think that love will tie you down
And you don't seem to like to hang around
Or maybe you think that love was made for fools
So it makes you wise to break the rules
I second that emotion
I second that emotion
I second that emotion
(Oh little girl)
Leírás:
Nem tudom elképzelni, hogy kinek támadt először az az őrült ötlete, hogy a The Japan-nek feltétlenül össze kell dobni egy-két new romantic-os anyagot is.
Sőt, sokkal jobbat mondok: nem tudom, kinek jutott eszébe, hogy a Japan-nek fel kell találnia a new romantic-stílust...
Na jó, ez így talán durva túlzásnak tűnik, ám az bizony tény, hogy a hetvenes évek végén felemelkedő zenei irányzat születésénél nem csak ott bábáskodott a The Japan, de mondhatni, a gyerek világrasegítésében oroszlánrésze is volt, mondjuk olyan zenekarok mellett, mint a Visage vagy a The Japan stílusát egészen gátlástalanul másoló és lopkodó Duran Duran.
Ángilus bandánk történetében ugyanis a glam rock-os és post punk-os, majd cold new wawe-es időszak után a következő állomás egyértelműen az 1980-as év némiképp korrigált stílusváltása az előzőekhez képest és elmozdulás a rockosabb felől a még inkább poposabb irányba, az új hullámos sztájl felől pedig egy kissé emocionálisabb hangulat felé.
A Quiet life még igencsak járta hódító útját, mikor Sylvianék már elkezdtek ebbe az irányba tájékozódni, s 1980. elején már meg is jelent az első e stílus jegyében fogant kislemezük.
A "Second that emotion" a csapat egyik legnagyobb szabású szemfényvesztése: először is, a kilp rendkívül erős vizualitással bír (pedig nem igényelt sok pénzt). Az öltözékek és a frizurák, a sminkekről nem is beszélve, több, mint meghökkentően hathattak még az ilyen szempontból igencsak vad nyolcvanas évek elején is.
Másodszor: Sylvian stílusa ezúttal minden eddiginél látványosabban pózernek tűnik. Még egyszer mondom: tűnik. Ez a spleen-től áthatott, melankolikus hangulatvilág ugyanis sokkal inkább karikatúra, mintsem, hogy valami elképesztően hiú exhibicionizmusból fakadna.
A Japan ebben a klipben egyértelműen kiparodizálja kicsit (persze nagyon finoman) korábbi (az első két albumra gondolok) önmagát, kicsit pedig magát a new romanticism-et is- ami azért érdekes, mert ritka az, hogy valaki tudatosan műveljen ilyesmit egy olyan stílussal, melyet ő maga talált ki.
Harmadszor: a téma sem tűnik túl magasröptűnek. A kis lied alapja az, hogy egy fiú elmondja egy lánynak, hogy a kapcsolatuk jó dolog, de nem szerelem és ilyesmit ne is várjon tőle - persze ennek ellenére nem kevés nem is látens szexualitást sugározva teszi mindezt (ami megint csak némiképp ellentmondásos üzenet).
Plusz tény, hogy ez a kislemez és klip valóban nem illett a The Japan elmúlt egy-két évének csapásirányába, de Sylvian nem lett volna önmaga, ha időnként nem tenne kirándulást a modern művészet, a disszonancia vagy éppen a kommersz felé.
Így kell hallgatni ezt az egyébként kellemes kis számot is - különben még túlságosan komolyan vennénk, akkor pedig nem mondhatnék mást, csak azt, hogy "I second that emotion"...
Gentlemen Take Polaroids SIDE A
Tracklist:
"Gentlemen Take Polaroids" – 7:08
"Swing" – 6:23
"Burning Bridges" – 5:23
"My New Career" – 3:52
Gentlemen Take Polaroids
Szöveg:
A "Second that emotion" a csapat egyik legnagyobb szabású szemfényvesztése: először is, a kilp rendkívül erős vizualitással bír (pedig nem igényelt sok pénzt). Az öltözékek és a frizurák, a sminkekről nem is beszélve, több, mint meghökkentően hathattak még az ilyen szempontból igencsak vad nyolcvanas évek elején is.
Másodszor: Sylvian stílusa ezúttal minden eddiginél látványosabban pózernek tűnik. Még egyszer mondom: tűnik. Ez a spleen-től áthatott, melankolikus hangulatvilág ugyanis sokkal inkább karikatúra, mintsem, hogy valami elképesztően hiú exhibicionizmusból fakadna.
A Japan ebben a klipben egyértelműen kiparodizálja kicsit (persze nagyon finoman) korábbi (az első két albumra gondolok) önmagát, kicsit pedig magát a new romanticism-et is- ami azért érdekes, mert ritka az, hogy valaki tudatosan műveljen ilyesmit egy olyan stílussal, melyet ő maga talált ki.
Harmadszor: a téma sem tűnik túl magasröptűnek. A kis lied alapja az, hogy egy fiú elmondja egy lánynak, hogy a kapcsolatuk jó dolog, de nem szerelem és ilyesmit ne is várjon tőle - persze ennek ellenére nem kevés nem is látens szexualitást sugározva teszi mindezt (ami megint csak némiképp ellentmondásos üzenet).
Plusz tény, hogy ez a kislemez és klip valóban nem illett a The Japan elmúlt egy-két évének csapásirányába, de Sylvian nem lett volna önmaga, ha időnként nem tenne kirándulást a modern művészet, a disszonancia vagy éppen a kommersz felé.
Így kell hallgatni ezt az egyébként kellemes kis számot is - különben még túlságosan komolyan vennénk, akkor pedig nem mondhatnék mást, csak azt, hogy "I second that emotion"...Gentlemen Take Polaroids SIDE A
Tracklist:
"Gentlemen Take Polaroids" – 7:08
"Swing" – 6:23
"Burning Bridges" – 5:23
"My New Career" – 3:52
Gentlemen Take Polaroids
Szöveg:
I'd like to slip away with you
And if you said you love me how could I mind?
Is there another side to everything you do?
Take in the country air
You'll never win
Gentlemen take polaroids
They fall in love they fall in love
Gentlemen take polaroids
They fall in love they fall in love
Breathe life into me
Spin me round
And I'll just sit and wonder why
Just a foreign town with a foreign mind
Why is everything so cut and dried?
The taste of country air you'll never know
Gentlemen take polaroids
They fall in love they fall in love
Gentlemen take polaroids
They fall in love they fall in love
Take in the country, ah you'll never win
Gentlemen take polaroids
They fall in love they fall in love
Gentlemen take polaroids
They fall in love they fall in love
Leírás:
Íme - a new romantic egyik himnusza és egyben a Japan egyik legjobb "popper-szerzeménye" (by Lovasi András).
És nem mellesleg a "glam"-et sem megvető csapat egyik legelegánsabb klipje. (Ezután mondja valaki, hogy David Sylvian nem az egyik legszebb férfi (sic!), akit valaha látott.)
Amúgy pedig a dal úgy tökéletes, ahogy van, sőt, csak, hogy érzékeltessem, hogy milyen dimenziórenszerről beszélünk: a Gentlemen Take Polaroids kb. olyan újromantikus remekművekkel emlegethető simán egy sorban, mint a Visage-tól a Fade to Grey vagy az Ultravoxtól a Dancing With Tears In My Eyes - esetleg az Alphaville-től a Bikicsunáj eredetije... XD
Persze az már más kérdés, hogy az évszámok beszédesek:: 1982, 1984, 1985.
Ez a szám 1980-as...
Ennyi...
Swing
Szöveg:
Tell me when the work is done
Tell me when the day is through
And I'll drive safely inside my car
Taking islands in Africa
Shout if someone gets too near
I'll know just what I ought to do
I'll arrive safely in my car
Taking islands in Africa
Now you're feet are back on the ground again
She'll say the weather's dim but relax my love
Relax and swing
Things you say are not too clear
I'm someone you'll neither know again
But I sit here and watch from afar
Taking islands in Africa
Whisper in the wind
Leírás:
Sokkal inkább illeszkedik a Japan eddigi munkáinak hangulatvilágába ez a szám. Egyenes folytatása a cold new wawe-es időszakuknak, ugyanakkor mindenestül újromantikus.
Szép dal és a felvétel se piskóta, amit találtam hozzá...
(Megint csak azt tudom mondani, hogy Sylvian elképesztőeh hot - ebben a napszemüvegben meg különösen XD)
Burning bridges
Szöveg:
It's all behind me know
The work is done
We'll pull away from the rivers
The light of a distant fire burns
Again
Leírás:
Azért tartottam fontosnak kiemelni ezt a számot, mert a Japan ismét új stílus-váltását előlegezi meg...
Az együttes következő albuma ugyanis már minden tekintetben az art-pop jegyében született. Arról, hogy ez mit is jelent, majd a maga helyén és idejében (vagyis két hét múlva) fogok beszélni, de az kétségtelenül érezhető, hogy míg egyik részről valóban rendkívül erős a szám emocionális töltetete, itt már bizony kőkeményen disszonáns hangok és rendhagyó ritmikus váltások is belejátszanak a történetbe, nem is beszélve arról, hogy van egy több mint másfél perces intrója, amely már szinte minimáltechno-s benyomást kelt az emberben - ezek pedig mind-mind art pop jellegzetességek.
Szóval, lényeg, ami a lényeg: ebből is látszik, hogy a Japan már ekkor kikacsingat a new romantic világából - ők máris továbbléptek, míg a Duran Duran csak ekkor lendül bele igazán, az Alphavile énekese még csupán egy nyugat-német falusi suttyó, az Utltravox pedig valami hallgathatatlan new wawe borzalmat játszik, amely elviselhetetlen még a VHK-n és Bizottságon nevelkedett fülnek is...
És ilyenkor mondanám el, még egyszer nyomatékosabban, amivel ezt az egész rovatot indítottam: igenis, a Japan találta ki a nyolcvanas éveket! (igen, persze, csak a popzenében és abban is csak az évtized első felében volt mindennek az atyja - node akkor is!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése