Január 25. - Becsület és dicsőség

Témakör: Film

Idő: 1951

Stílus: Termelésssi (by Eszteházy Péter) film

Fíling: E két fogalom nem járt kézenfogva az 50-es évek Magyarországán...

Leírás: 

"A munka becsület és dicsőség dolga" - hangzott egy időben mindenfelől a borzasztóan nagy államszocialista bölcsesség Magyarországon, amit illett kiírni gyárak kapuja fölé, falára, üzemcsarnokaiba - mindenhova, szinte, csak a mellék-, meg étkezőhelyiségekbe nem. Ez körülbelül akkor volt, mikor az iskolákban, gyárakban és üzemekben mindenhol kifüggesztették a József Attila idézetet. "Dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes..."

Ez mind szép és jó, csak elfelejtették mellé írni az ezt megelőző két sort - "Ne légy szeles, / bár a munkádon más keres" - és itt kezdődik a "Dolgozni pontosan, szépen..." - Sőt - enélkül nincs is "Dolgozni pontosan szépen..."

De ezt a pártaparácsnyik elvtársaknak nem szabadott ám propagálni, mert hát talán az emberek még belegondoltak volna, hogy a munkájukon ugyanúgy más keres, mint az  akkorban oly sokat ócsárolt Horthy-korszakban, csak éppen más, kicsit rafináltabb...

Mert a Rákosi-korszak Magyarországán vagyunk, ahol a kevesek, akik nem csináltak semmit, piedesztálra emelték a munkát, mint mindennek az alfáját és omegáját - s e mögé rejtették el égbekiáltó semmittevésüket... 

S e rendkívül lebutított demagógia nevében még filmeket is gyártottak - termelési filmeket, amelyek arról szóltak, hogy milyen szép dolog is a magyar népkoztársaság államgazdasága és, hogy milyen jó dolog termelni - illetve hogy milyen gazemberek, akik e fejlődés töretlenségére törnek (vagyis szabotálják a munkát)... 

A Becsület és dicsőség azonban nem csak erről szól... 

Az 1951-es filmnek alapul szolgáló könyvet mégiscsak Örkény István írta, így aztán igen örömteli ha egy kicsi az eredeti műből - persze lebutított formában - mégiscsak átkerült a végleges, bemutatott verzióba. 

Ez azt jelenti, hogy ez a film már nem olyan egysíkú, mint az ilyen műfajbesorolású alkotások 90 %-a úgy általában. Elsősorban azért nem, mert, bár vékonyka arcéllel, de mégis vannak karakterei. 

Például főszereplője, Lugosi mozdonygyári segédmunkás. Lugosi elvtárs nehezen viseli, hogy a felesége, az asszony, aki jobb időkben még főzött, mosott, padlót vixelt, most nem csak, hogy jobb helyen dolgozik nála, de még ráadásul többet is keres a traktorgyár élmunkásaként (!). Arról nem is beszélve, hogy Lugosiné, Eszter, most egy új találmánnyal is jelentkezik a placcon, ami felkelti a gyáregység vezetőinek érdeklődését is - így az asszonyt, amúgy szocialista módra felfedezik és elhatározzák, hogy találmányát bemutatják Bikow elvtársnak is (Molnár Tibor imponáló alakítása), aki a  szomszédos Csehszlovákiából érkezett a gyáregység meglátogatására és a traktorokkal kapcsolatos mechanikus ismeretek nagy tudora. 

A dolgok ott kezdenek igazán kellemetlenné válni, amikor a Lugosi szaktárs besokkall, s elhatározza, hogy otthagyja az asszonyt és majd ő megmutassa, hogy ő egyedül is megcsinálja a maga szerencséjit! 

Gertler Viktor filmje azért számít különlegesnek, mert a háború utáni magyar filmgyártás történetében elsőként esik szó benne a női egyenjogúság, a férfi és női szerepek kérdéséről. Na ne tessék megijedni, nem annyira mélyen nyúlnak bele a méhkasba az "alkotók", csak úgy tudomásul veszik, hogy ilyen is van, plusz a végén az asszony győzedelmeskedik ura felett, aki letér a szocializmus helyes útjáról (csak mondom: ez általában fordítva szokott lenni)...

Kb. ennyiben tud többet ez a film, mint bármelyik másik termelési film. Minden másban ugyanaz: nagy, hangzatos, semmitmondó féligazságoktól hangos, időnként még semmitmondóbb tömegjelenetek bontakoznak ki benne és a karakterek olyan egysíkúak, mint a zsírpapír... 

Kár...

Mert mindezt elsőrendű színészeknek kell eljátszania - szokás szerint, ahogy általában ezekben az alkotásokban.

Görbe János (Emberek a havason, Föltámadott a tenger!, Ház a sziklák alatt, Szegénylegények) Lugosi alakítója meg amúgy is az a fajta aktor, aki, hogy ha jó a film, ő is remekül működik benne, mi több az ő kitartása, szakmai tudása és beleérzése nélkül nem lenne ugyanaz a végeredmény, viszont ha a mozi szar, ő sem tud mit kezdeni magával - és erre ez az egyik legtipikusabb példa...

Sulyok Mária (Ördöglovas, Egy pikoló világos, Rangon alul, Szeressétek Ódor Emilliát!), a női főszereplő, szintén nem ezzel a filmmel írta be nevét a magyar filmtörténetbe. Megbízható, jó alakítást hoz, de ez a karakter neki sem ad helyzetet kibontakozásra - márpedig Sulyok Mária akkor lubickolhatott igazán, ha olyan szerepet kapott, amit a Rákosi-érában leginkább polgári-dekadensnek hívtak és elképzelhetetlen volt, hogy ekkoriban ilyen nőkaraktert alakítson.

A mellékkarakterek közül Gobbi Hilda, a kedves mama és a már említett Molnár Tibor kiemelendő, a filmmel kapcsolatban pedig végezetül még az, hogy nincs annál undorítóbb időszak, amikor a nő aképp tarthatja meg becsületét és szerezhet dicsőséget, ha traktorgyári élmunkásként vagy vasgyári maratóként dolgozik...

Összességében a Becsület és dicsőség egy termelési film, s bár igaz, hogy az erősebb alkotások közé tartozik, de,  mivel  magában a műfajban sincs valami túl sok kraft és eredetiség, ezért nem volt nagy dicsőség elkészíteni...

Még ha egy Örkény István írta a forgatókönyvet, akkor sem...