Január 7. - "THE 1st GREAT 2000 WEEK" - 6. október

Témakör: The great week

Idő: 2000

OKTÓBER

2. - A Radiohead "Kid A" c. albumának megjelenése - Thom Yorke-ék, több más zenekarhoz hasonlóan 1999-ben kicsit elvonultak pihenni, hogy azután az új évezredet egy fényévekkel ragyogóbb zenei anyaggal köszöntsék, mint az azt megelőzők.

A Kid A a Radiohead egyik fő műve, merem mondani, a banda történetének egyik csúcspontja. Ezután jön majd a 2002-2005 környéki kissé tanácstalanabb zenei periódusuk, amit egy megújulás és egy még sirályosabb albumok fémjelezte reneszánsz követ majd, egészen napjainkig.

Az eddigiekhez képest is jóval inkább elektronikus zenei megoldásokkal operáló számok összességében egészen elképesztőek, a lebegés-élmény, amit így, ebben a formában csak ők tudnak elérni, (legalább is nálam - persze kinek mi kell a lebegéshez... :) ) száz százalékosan megvalósul.

Személyes kedvencem az albumról: Everything in It's Right Place - Idioteque - Optimistic szentháromság, de gyakorlatilag bármelyik számot linkelhettem volna...

A többiről a tovább mögött...

3. - A Sötét angyal című sorozat első epizódjának vetítése - OMG! - Talán erre az infóra egyáltalán nem voltatok kíváncsiak, de Jessica Alba a Dark Angel-ben... Szóval... Szexuális érésem egyik mérföldköve volt ez a sorozat...

A James Cameron agyából kipattant, a 2019-ben játszódó sci-fi-akció-széria a Menticore-nevezetű humanoid-hadsereg kiképzőtáborából elmenekült Max-ről és az ő barátairól szól, akik felveszik a harcot a posztapokaliptikus Seattle urai ellen (a sorozat ugyanis ott játszódik, világa pedig azért postap-fílingű, mert 2009-ben a sztori szerint összeomlott a világgazdaság, az áramellátás, meg még néhány hasonló, a civilizált állapotok fenntartásához szűkséges dolog).

A főszereplő Jessica Alba, aki egyszerűen leírhatatlanul hot a feszes bőrrucikban (és a szövegei sem akármilyen cool-ak, legalábbis az első évadban), de felbukkan benne Michael Weatherly (az NCIS Dinoso-ja), Jensen Ackles (a második évadtól főkarakter - a Supernatural Dean Winchester-je) vagy a híres James Savage is (Lydecker - az első évad főgonosza).

A Dark Angel tobzódik ezen kívül még az akciókban, a folyamatos férfi-nő szópárbajokban és a remek beköpésekben. Legalábbis az első évad, amelyik gyakorlatilag tökéletesnek tekinthető...

A másodikról egyelőre ne beszéljünk - következzék inkább az első rész egyik trailere... 

6. - A "Rekviem egy álomért" c. Daren Aronofsky film bemutatója - A Memento mellett az év másik legdurvább mozija a Pí (betüvel vagyok kénytelen kiírni, mert másként nem tudok görög írásjeleket benyomni ide) rendezőjének második nagyjátékfilmje is egyben.

Elképesztően nehezen emészthető anyag, annak ellenére is, hogy nagyon pörgős és lendületes a tempója, mert hát fő tematikája a drog, mint olyan (és az pedig felpörgeti az embert), mint az életet behálózó és végérvényesen dugába döntő valami. A film gyakorlatilag egy tökéletesen felépített, okosan megkonstruált történetet mond el, durván erős vizualitással és persze a legendás soundtrack-kel mespékelve.

Aronosfsky korai opuszai általában fokozottan nyomasztóak és kilátástalan fílingűek, úgyhogy kell egy hangulat a meglesésükhöz, azt előre is leszögezném, de nagy élmény lesz, még annak ellenére is, hogy itt-ott, néha picit hatásvadász, erőltetett vagy didaktikus (igen, még egy ilyen remek film is!).

Trailer itt.

24. - A Linkin Park "Hybrid Theory" c. albumának megjelenése - Igen, mint már annyiszor ismételgettem: System, Offspring, Linkin Park és ehhez hasonlók - a zenekarok, amelyeknek a zenéjéből a mi generációnk tanulta a rockzenét hallgatni, szeretni és - ne adj Isten - játsszani...

Most éppen az utóbbi egyik albumáról lesz szó, méghozzá egy egészen kiválóról és híres nevesről.

A Hybrid Theory ugyanis a Linkin egyik legjobb anyaga és túlzás nélkül állíthatom, hogy a mi generációnkra nézve egyik legmeghatározóbb lemeze is egyben. Még mlékszem a napra, 2001 telén, amikor először hallottam ezt az albumot - a hatása leírhatatlan volt. .

De nem csak akkoriban taglózott le elég rendesen: most is azt tudom mondani, hogy ez nagyon zsirályos zene, s ha nem is korszakalkotó (mint volt az számunkra), azért még jelentős. Annyira pl. mindenképpen, hogy egy ilyen anyagban ott legyen a helye.

Tök önkényesen - mert bármelyik számot linkelhettem volna - most következzék a lemezről a Papercut - az  In the End, és a Pushing Me Away...

27. - Giuseppe Tornatore Malena c. filmjének bemutatója - Tornatore, aki alapjáraton azért mégis a horrorfilmek terén nyújtott kiemelkedőt, ezúttal valami egészen másfajta mozit dobott össze, mint általában.

A Malena nagyon sok mindenről szól egyszerre - Dél-Olaszország leírhatatlan hangulatáról a történelmi időkről, amelyekben játszódik, a férfivá érés lépéseiről és egyebekről - talán azt mondhatnám rá, hogy ez a Faun labirintusa fiú-párja, azzal a kiegészítéssel, hogy ebben a filmben egészen másfajta és jóval kevésbé "félelmetes" fantáziák kapnak helyet, mint a két éves spanyol alkotásban.

Ez a pikcsör ráadásul nem minden érdem híján söpört be egypár nemzetközi díjat - pl. a  Golden Globe-ot Enrico Morricone zenéje ürügyén. -  ill. Koltai Lajos, a film magyar operatőre Oscar-jelölését....

A koronát az egész produkcióra pedig Monica Bellucci (vagyis a címszereplő) teszi fel élete talán legjobb alakításával (és legvirgoncabb (sic!) kosztümjeiben)...