Január 15. - Tessék jegyet váltani!

Témakör: Film

Idő: 1941

Stílus: BSZKRT, nem BKV

Fíling: Hát nem államszocialista, az biztos... 

Leírás: 

Mert hát: 

1. A BSzKRT, azaz BeSZKaRT, még pontosabban Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság, a BKV "jogelődje", még egy más világ szerves része volt, mint amelyet mi ismerünk vagy el tudunk képzelni Magyarországon... 

Itt a kalauz még nem "kommunista, nyilas geci" (ahogy a Bauxit tolja a Belga klasszikusában - .érdekes, pedig akkor épp mindkettő szélsőség igencsak markánsan jelen volt az országban), hanem az utazás természetes velejárója - ahogy a villamosokon fürtökben lógó emberek - amint azt annyi költőnk, írónk, rendezőnk prezentálta... 

2. A linkelt filmrészlet feltöltőjének, ne fírtassuk miért, sikerült kisütni, hogy ez a mozi abban az átkosban készült, amelyet már az igazi átkosban is átkoztak, vagyis az ötvenes években. 

Pedig nem, mert a "Tessék jegyet váltani!" 1941-es, vagyis még nagyon is Horthy-korszakbéli...

Turay Ida és Kiss Manyi kettőse végigénekli és "komikálja" (by Szép Ernő: Lila ákác) az egész alkotást, elejétől végéig, még pedig a maguk szokásos roppant kedves modorában, aranyosan, bájosan.

Turay Ida még nem sejti, hogy a háború utáni színház és film világában már korántsem lesz annyira ünnepelt személyiség, éppen az azt megelőző számtalan szereplése, emblematikusan naív színjátéka miatt (amelyet a szocialista-realista kritikus kispolgárinak minősít és undorodva fordul majd el tőle) - Kiss Manyi pedig úgy szintén vidáman dalolgat itt, pedig, bár, igaz, ő közkedveltebb az 50-es és 60-as esztendőkben is, de azért a gond, az öregség, a bajok őt sem kerülik majd el... 

De mit számít háború, nélkülözés, nyilas- és komcsiterror még ezen a szép, tiszta tavaszi délelőttön, ezen az üde, friss, boldog budapesti napon, ezeken a szép, középperonos szerelvényeken...

Minden hibája, esetlensége és bohósága ellenére csipázom ezt a kedves kis jelenetet, ahogy az egész filmet is - amely egyébként nem sokkal hosszabb ennél.

Nem nagyjátékfilm ugyanis, csupán egy a kevéske korabeli amolyan ismeretterjesztő, vagy inkább úgy mondanám, "társadalmi célok népszerűsítéséből kifolyólag hirdető" opuszok közül - ez éppen a közlekedési jegy megvásárlása előnyei mellett emel szót egy könnyed kis történet kereti között.

Rendezője és szereplői nevét még őrzik az archívumok és a nagyon-nagyon öregek emléke, de minden mást már régen elfújt a forgószél...

A Hauszmann Alajos tervei alapján épült, a mainál sokkalta impozánsabb és méltóságteljesebb budai királyi palotát, a mainál zenit-nadír távolságnál káprázatosabb és pompázatosabb régi Erzsébet híd kőívét, de ami talán még ezeknél is sokkal fájóbb, ezeket a Budapest székesfővárosi szikrázó délelőttöket, amelyek Szép Ernőket és Márai Sándorokat, Tersánszky Józsi Jenőket és Kosztolányi Dezsőket ihlettek Lila ákác, Válás Budán, Kakukk Marci és Pesti mesék-kaliberű művek megírására...

Szippantsunk hát ebből a friss, mégis ózamatú levegőből egy jó tüdőre valót, aztán induljunk tovább a 7-es busz irányába, ahol már vár minket a kedvenc "kommunista, nyilas geci" ellenőrünk, no és persze a "sofőr meg egy nagy bambuszfejű faszkalap geci"...


Na, hát ez a különbség a BKV és a BSzKRT között kérem tisztelettel - jóval több, mint az a pár bötű, kérném alássan, no, és persze: egyebekben pedig. ahogy boldogabb korokban mondották volt búcsúzásképpen - ajánlom magamat, kérném tisztelettel...