Témakör: Humor
Idő: 1980-as évek
Stílus: Szatirikus regény
Fíling: Mert a Kádár János is meghalt egyszer...
Leírás:
A páratlan szatirikus regény fejezetei megannyi kellemes pillanatot szerezhettek azok számára, akik tudják értékelni az iróniát, akik nem elvakult hívei ennek az időszaknak, akik tudják, hogy röhögés nélkül soha nem lehet továbblépni...
Az utolsó részben Fehér Lajos elvtárs hazatér Mongóliából, mert szűkség van rá.
Szűkség van rá, mert az öreg reformista szakértelmét ismét igényli a Párt. Mert a Párt, a pártállam állampártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt már nem tekinget olyan ferde szemmel nyugat felé, mint régen s amikor Fekete János elvtárs, a Nemzeti Bank elnöke kerek perec közli Kádár János elvtárssal, hogy vagy kölcsönt veszünk föl a kapitalistáktól, vagy bajok lesznek, végül még az első titkár is rááll a nyitásra...
És ezzel végleg aláírja a saját rendszere halálos ítéletét...
Mert, igaz, eleinte a nép kezd jobban élni mint valaha, de elszabadítja az anyagiasság szellemét a palackból, s már a nyugatról jövő áradatot sem lehet többé megállítani...
Még csak nem is áll szándékában mindig igazat mondani. Mi több, ha egy kis túlzásra adódik alkalma, Csaplárt nem kell félteni.
De pont ezektől a zseniális túlzásoktól lesz a végeredmény olyan, amilyen: egy igazi, urban legend-ekből és megtörtént eseményekből egybefűzött anekdotafüzér.
Nem volt több, s nem is kevesebb ez a szellemes, hiánypótló regény, s ez pont elég volt arra, hogy néhány mondatos jellemzésekkel helyrerakjon embereket, s hogy őrültségein keresztül végül mégiscsak tiszta tükröt tartson a kádári államszocialista apparátus ragyás és tokás arca elé...
S ez már éppen elég ahhoz, hogy ne lehessen olyan könnyen elfelejteni...
Szűkség van rá, mert az öreg reformista szakértelmét ismét igényli a Párt. Mert a Párt, a pártállam állampártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt már nem tekinget olyan ferde szemmel nyugat felé, mint régen s amikor Fekete János elvtárs, a Nemzeti Bank elnöke kerek perec közli Kádár János elvtárssal, hogy vagy kölcsönt veszünk föl a kapitalistáktól, vagy bajok lesznek, végül még az első titkár is rááll a nyitásra...
És ezzel végleg aláírja a saját rendszere halálos ítéletét...
Mert, igaz, eleinte a nép kezd jobban élni mint valaha, de elszabadítja az anyagiasság szellemét a palackból, s már a nyugatról jövő áradatot sem lehet többé megállítani...
*
Az utolsó fejezet méltóképpen zárja le a történetet - nem a Kádár-korszakot, hiszen e kis könyv nem annak jellemzéseként íródott.Még csak nem is áll szándékában mindig igazat mondani. Mi több, ha egy kis túlzásra adódik alkalma, Csaplárt nem kell félteni.
De pont ezektől a zseniális túlzásoktól lesz a végeredmény olyan, amilyen: egy igazi, urban legend-ekből és megtörtént eseményekből egybefűzött anekdotafüzér.
Nem volt több, s nem is kevesebb ez a szellemes, hiánypótló regény, s ez pont elég volt arra, hogy néhány mondatos jellemzésekkel helyrerakjon embereket, s hogy őrültségein keresztül végül mégiscsak tiszta tükröt tartson a kádári államszocialista apparátus ragyás és tokás arca elé...
S ez már éppen elég ahhoz, hogy ne lehessen olyan könnyen elfelejteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése