Január 20. - 1 famous + 2 not enough famous opus from the Breakfeast Club OST

Témakör: Zene+klip

Idő: 1985

Stílus: A pop nem, de a film teen

Fíling: És megint nem értem... - de most nem fogok prédikálni... 

Leírás:

A Breakfast Club-nál a Skins-ig nem készült sok sokszínűbb teen-tematikájú  mozgókép (klipeket is beleértve), erről mindenkit biztosíthatok - és ez nem csak amolyan szófordulat, ezt évek, hosszú évek tapasztalta mondatja velem (még akkor is, ha az újszerűség érzése ebből az ajánlóból nem fog azonnal lejönni)... 

Tetszeni fog, most megmondom, hogy állatira tetszeni fog az öt gimnazista  karakter szombati teremfogságának története, különben csak az lehetséges, hogy túl régen voltál tini (vagy soha nem is voltál XD)...

Ez a hangulat elképesztően erős, hullámvasút-szerű és egyik pillanatban felkavaró, másik pillanatban őrült, harmadik pillanatban meg ledöbbensz, hogy ilyet hogy, és hogy ebben a műfajban, meg egy amcsi filmben, meg különben is.... 

De most még sem a Breakfeast Club c. filmről lesz szó, hanem "csupán" csak ennek a filmnek a sountrack-jéről. Sőt, még csak nem is az egészről, csupán tetszőlegesen, random kiválasztott három számról.

Illetve nem is tetszőlegesen random kiválasztott három számról, hanem egy híresről és kettő nem elég híresről...

Mármint az ilyesmi nálam mindig elsősorban magyar viszonylatban értendő...

Na, ezt jól megmagyarázatam!  :)

Simple Minds - Don't You (Foreget about Me)



Ez itt a leghírösebb a három közül, mert hát a Simple Minds az mégiscsak a Simple Minds...

"Egyszerű elmékről" pedig képmutatás volna sokat okoskodni...

(CLASSIC)


Keith Fossey - Love theme




Ez meg itt a Keith Fossey - ő sem egy teljesen ismeretlen figura ezen a piacon...

Sok film zenéjét írta már, pl. a blogon korábban már szerepelt Foxes-ét is...

Meg hát ezt is szeressük - biztos közhelyes, meg zeneileg sem nehéz kitermelni, de nekem tetszik, a fene vigyen el, a nyálas kis ízlésemmel együtt...


Carla DeVito - We are not alone

Viszont aki szerint ez nem cool, azt legszívesebben visszaküldeném 1985-be - ez lenne neki a méltó bűntetés... :)

Abbahagyhatatlan, óriási és hogy mennyire illik a film világába a hangulata, arról ti is meggyőződhettek, ha KLIKKELTEK...