Április 30. - Ritkaságok a Kontroll csoport történetéből 2. - Egy 1983-as demó

Témakör: Music

Idő: 1983

Stílus: "Ez az ami éppen kell, / Repülök a gyógyszerrel..."

Fíling: "Ez az adag éppen jó, / Ez az anyag éppen jó..."

Leírás:

A KCS 1983-ra egészen bizarr magasságokig jutott el. 

Míg 1981-ben establishment-gyilkos dühvel indult neki a karhatalomnak, a pártnak, meg a népnek, akiknek ugye "egy a szavuk", akárcsak a "Dunának, Oltnak a hangja" - hogy egy mondatban parafrazeáljak egy József Attila verset és egy kommunista indulót - két év múlva már sokat változott.

Magasabbról, egyetemesebb nézőpontból szemlélték az eseményeket. Nagyobb rálátással a korszellemre, meg amit művelt Magyarországon akkoriban. És persze magukra is, akik a kisszámú renitensek, a rendszert nemtörődömségükkel, tohonyaságukkal nem legitimáló kisebbség tagjai voltak.

Akik nem alkutdtak meg, akik nem váltak Nirvánia részévé és akik képesek voltak egybegyűjteni a hozzájuk hasonló gyarapodó tömegeket. Ezért van az, hogy az 1983-as demó, amelyről a most következő felvételeket apportírozzuk majd mélyen tisztelt műértő közönségünk számára,  sokkal egyetemlegesebb és valahol sokkal időtlenebb zenét foglal magába, ami valószínűleg nagyobb értéket is képvisel az Ős-Kontroll két évvel korábbi próbálkozásainál.

De én nem is mondok semmi mást - inkább döntsétek el ti magatok, hogy igazam van-e?

A lényeg az, hogy erről a bizonyos - egyébként a maga idejében ócsak minőségű hangkazettákon terjedő , ám mégis korszakalkotó felvételről - következik öt - ismét csak ritkaságnak számító - dal. 

Április 29. - Mátyásföldi Trabant-demó

Témakör: Music

Idő: 1982-1984 között

Stílus: Trabant (C)

Fíling: Sic! Ilyen egyszerűen! 

Leírás:

A napokban láttam egy interjút Méhes Mariettával, a nyolcvanas évek túlzás nélkül állíthatóan világszinten is rendkívülinek tekinthető underground room-music-ot szolgáltató, a magyar zenei porondon akkor is, és, mondhatni, most is (bár ma már korántsem annyira) hiánypótló Trabant zenekar énekesnőjével (meglepne, ha sok olvasóm számára lenne ismeretlen az együttes neve). "Mostanában hallgattam a régi dalokat újból, mert nem szeretem visszanézni magamat túl sűrűn - aztán meg meglepődtem, mert... hogy ezek a zenék mennyire jók, tudod?" - mondta. 

Szinte minden más előadótól az önteltség biztos jelének vélném az ilyen megnyilatkozásokat, de Marietta úgy tud rácsodálkozni mindenre, mintha most látná először. A saját zenéjére is, ha épp arról van szó.

Talán benne is csak mostanában tudatosult igazán, hogy, amit a Trabant csinált annak idején, az valóban művészet volt, mégpedig a javából. Értéke elsősorban abban kereshető, hogy soha nem használtak egyetlen egy establishment-ellenes sort sem, ami pedig a kortárs környezet underground zenét művelőinek túlnyomó többsége esetében egyáltalán nem volt így.

Az ő életművük viszont nem erről szólt - nagyon nem erről. A Trabant elvont, szürreális, néha nehezen értelmezhető képekben sem szegény, ám legtöbbször mégis nagyon könnyen befogadható versszakokba szedte az élet nagyobb és apróbb dolgait. De nem kell nagy horderejű dolgokra számítani: otthonos, természetes, hétköznapi muzsika ezt. Ezért olyan különleges a hatás, amit ez a zene kelt, meg talán még Méhes Marietta éppen képzetlensége miatt figyelmet érdemlő egyszerű énekhangja okán is.

A magyar kultúra unikumai ezek a jelenségek: éppen azért vagyok baromi vidám, ugyanis olyasmit oszthatok meg ma is veletek a műveik közül (és osztott meg e muzsikák formájában youtube-os csatornám úgy egy hónapja), amit eddig nem sokan hallhattak. A Trabant egy - nem tudni, pontosan mikor, de vmikor a grúp 1982 és 1984 közötti rövid fennállása idején keletkezett - mátyásföldi demójáról következik egy - két dalt és egy különleges instrumentális kompozíciót magába foglaló - részlet.

A hangminőség lehetne talán kicsit jobb is, de a hangulat mágikusan egyszerű és abszolút organikus. Mert ami igazán egyszerű, az mágikus csak igazán.

És nekem úgy tűnik, hogy a Marietta is tudja ezt. Talán pont ezen lepődött meg az idézett interjúban is.

Április 28. - Mi nem érteni new wawe zene, ezért nem tudni, mi lenni ez Piramis album "Plusz"?

Témakör: Music

Idő: 1982

Stílus: New wawe

Fíling: Nem kellett a korabeli magyar közönségnek, de lehet, hogy inkább csak nem érdemelték meg?

Leírás: 

1. "...ez a produktum saját zsánerén belül is karcsú! Nem a régi Piramishoz viszonyítva, hanem önmagában szar. Rossz szöveg ("Frisco és Angyalföld" pff - nettó szánalom), közhelyes zene. Maguk a tagok is elismerték, hogy ez a kínos végjáték a pénzről szólt. Révész pedig egyéni stílusú, jó énekes, hát nicsen neked hallásod?"

2. "Ez valami rettenetes. Szegény Som. Sokadszor olvasva a "Piramis-Vádirat"-ot, tökéletesen megértelek..."

3. "Sanyika (ti. Révész) sztrájkolt..?"

4. "mi ez a szar tingli-tangli (sic????) ???? Ez nem piramis..."

5. "Ezt a vérciki korszakukat borítsa a felejtés jótékony homálya. Nagyon megzakkantak, amikor Révész kiszállt."

6. "Amúgy normális körülmények között nem szoktam fikázni előadókat, mert attól még lehet valami szinvonalas, hogy nekem nem tetszik, de ez valami eszméletlen, kritikán aluli "produkció". A szar felháborodottan kikérné magának, ha vele hasonlítanák össze ezt a ... valamit. Viszont mégis jó, hogy feletted, mert ez is része örökségünknek, és a többinek is nagyon örülök."

7. "Nem is értem, ezt hogyan gondolták akkoriban a Závodi Janóék?! Mit akarhattak vajon ezzel a hallgathatatlan, szar zenével? Ez tényleg borzasztó!!!" 

Ilyen és ehhez hasonlóan becsmérlő hsz-eket olvasgathatunk a Piramis zenekar utolsó, 1982-es albuma, a Plusz húzószámának szánt "Kobraember" korabeli videója alatt a youtube-on.

Mi az oka ennek a példátlan indulatnak, amellyel a vele találkozó Piramis-kedvelők többsége a saját korában is és ma is olyan haraggal sújt le erre a zenei anyagra.

Na, akkor elmondok egy ezerszer elmesélt sztorit.

(A tovább mögött méltatlanul elfeledett és sárba döngölt zenék (szám szerint három dal) következnek némely keresett és keresetlen szavak kíséretében.)

Április 27. - Ömlesztett korai KFT

Témakör: Music

Idő: 1982

Stílus: "Elmúltak az ünnepek, fába szorultak a férgek..."

Fíling: "Már a vak tyúk sem talál szemet, elmúltak az ünnepek!..."

Leírás:

Mégiscsak elgondolkodtató dolog az, hogy az emberek többsége ma, Magyarországon még mindig nem a KFT kritikusabb, az irónia látszata alatt azért odamondogatós számait ismeri, hanem a Balatoni nyárt, az Afrikát, meg a Siker, pénz, csillogást... 

Illetve fenéket elgondolkodtató - éppenséggel teljességgel érthető. 

Hiszen az igazán new wawe-es, radikális KFT számai időnként nehezen értelmezhetőek, de legalábbis furcsák a szélesebb közönség számára. A hatást kb. úgy tudnám leírni, mint, ahogy Bornai Tibor az együttes billentyűse, és a - csak azért sem fogom bemutatni, hiszen egy országnak kéne őt nagyon jól ismernie - Laár András mellett másik énekese mesélte néhány éve egy tévéinterjúban: amikor kijött a Bábu vagy c. számuk klipje és nagyon népszerű lett a szélesebb társadalmi rétegek körében, már csak a zseniális robot dancing miatt is, a kisunokák pedig elrángatták a nagymamákat, hogy megmutassák nekik, hogy lám, ilyen is van, a nagymamák majd szívrohamot kaptak attól, amit láttak - mert annak nem sok köze volt a táncdalfesztivál-sztájlhoz. 

A KFT - ha ez eddig nem lett volna világos - társadalomkritikus zenekar, amely szerencsére volt annyira eredeti és tudott annyira egyedi stílust hozni, hogy a popzenéje befutottá, elismertté vált. Jobbat mondok, a KFT az egyik legjobb európai new wawe-csapat és méltán lehetünk rá büszkék, mert nekünk nem sok igazán radikálisan pure new wawe produkció jutott az említett időszakban, ha pedig még is (ld. a Piramis holnapra tervezzett, kevéssé ismert 1982-es időszakáról szóló posztomat), azt kíméletlenül nem hallgatta a közönség. (Így hirtelen Laárékon kívül még két szerencsés kivétel jut eszembe: a Napóleon Boulevard és a Z'zi Labor.) 

Április 26. - Ritkaságok a Kontroll csoport történetéből 1. - Ős-Kontroll

Témakör: Music

Idő: 1981

Stílus: "Nem akarom elvenni a kedvedet, de a rock and roll a mi zenénk nem lehet!"

Fíling: "...Megváltozhat mégis ez az állapot, ha mindannyian kinyitjuk a gázcsapot!"

Leírás: 

"Nukleáris béke / Erotikus háború..." - énekelte a Kontroll Csoport 1983-ban. Meg azt is, hogy: "Egy hang a rádióból felolvassa a híreket / Egy hang a rádióból elhallgatja a tényeket..." A dal tehát, amelyben ezek az egyébként rendkívül kemény mondatok elhangzottak, 1983-as keltezésű, s éppen ezért érdekes, hogy szinte szóról szóra érvényes minden mondata a három évvel későbbi csernobili atomenergia-katasztrófa szovjet szférabeli sajtóvisszhangjára. Mint ismeretes, a tragikus horderejű világesemény utóhatásaira egy svéd atomerőműben figyeltek fel először, mert a szovjetek elhallgatták a - mind a mai napig nem tudjuk egyébként, mennyire - súlyos ökológiai kataklizma tényeit. 

"Egy hang a rádióból elhallgatja a tényeket..." - 2011-ben, Fukusima ügyében is, hiszen hetekkel később derül ki, hogy még Csernobilnál is súlyosabb eseményről van szó. Csernobil a létező államszocializmusok bukását hozta magával Európában. Vajon Fukusima mire lesz képes?

Annál is inkább időszerűek ezek a nyugtalanító gondolatok, mert ma, azaz 2011. április 26-án emlékezünk arra, hogy 25 éve egy atomreaktor meghibásodása elindította azt a bizonyos lavinát. Így talán már érthető, hogy miért ezzel az okfejtéssel kezdtem a Kontroll Csoport, a rendkívüli első vonalbeli magyar underground-zenekar ritkaságait felvonultató, egyébiránt két részes válogatásunk első fejezetét.

A KCS-t a nyolcvanas évek elejének hazai underground-aranykora hívta életre, vagyis egy olyan időszak, amikor, és ez bátran állítható, a világ élvonalát képviseltük a kultúrában, mégpedig ezen a bizonyos vonalon. A punk-, az avantgarde, a new wawe és egyéb irányzatok jegyében fejüket felütő zenekarok nem csak, hogy világszínvonalon csinálták, amit csináltak, de még teljesen egyedit is alkottak. Olyan zenét műveltek, olyan hangulattal, szövegvilággal és látásmóddal, amilyet azelőtt sehol.

Igaz volt ez ugyan még két másik keleti tömbbéli államra, az NDK-ra és Jugoszláviára is, ám egyik országban sem tudtak olyan mennyiségben és minőségben egyedi dolgokat összehozni, mint idehaza.

Na, ennek a stílusnak az első vonalát jellemzi jól többek között a Kontroll Csoport neve, amely frontembereinek, Bárdos Deák Ágnesnek, Müller Péternek és Menyhárt Jenőnek ez jelentette azt a zenei és szellemi alapot, amelyet később a saját zenekaraikban még továbbvittek. BDÁ ugye a Kampec Doloresben, majd az Ági és a Fiúk nevezetű formációban, Müller az URH-ban, majd a Sziámiban, Menyhárt pedig az Európai Kiadóban.

Április 25. - 80'S + Magyarország + Az underground feneketlen mélységei

Témakör: Hétindító

Idő: 80's

Leírás:

Meglehetősen röviden fogom letudni az eheti hédindítónk jelentette kötelességeimet, annál is inkább, mert ezúttal nem szolgálhatok hírekkel és up-to-date infókkal (ha ilyesmiről lenne szó, legfeljebb ismételném magam, hiszen a múlt heti irányelvek nyomán fejlesztgetem a cimkéket és bővitgetem a youtube-os videóink számát). 

Egyebekben, talán nem is egy olvasóm találta már ki pusztán a fejléc alapján, ismét a nyolcvanas évek hazai underground-jával fogunk foglalatoskodni, csak amúgy mellékesen jegyezném meg, hogy ezúttal inkább az első, mint a második vonallal. A fejléckép felső sorában az Invázió 1984-es, a KFT és a Rolls frakció 1981-es felállása látható, míg az alsó képen Méhes Marietta és Víg Mihály a Trabant zenekar két meghatározó egyénisége ismerhető fel - végül pedig Kontroll Csoport, előlről, szinte premier plánban. 

Na, szóval ez az eheti programunk - a csapásvonalunk pedig elsősorban az lesz, hogy néhány ritka, tube-csatornánk által újonnan megosztott ritkaságot prezentálunk néhány meglepő poszttal keretezve a történetet. 

Ennyit mára, és most búcsúzom is, mert rohannom kell... 

Április 24. - The Top 10 hottest blondies of the 80's - 5. France Gall

Témakör: Best of

Idő: 80's

Stílus: French pop

Fíling: Erre már nincsenek szavak... 

Leírás: 

Az eddigiekben mindig olyan hölgyekkel találkoztunk vasárnapi állandó rovatunkban, akik a nyolcvanas években váltak igazi ikonná, hiszen maguk is ahhoz a korosztályhoz tartoztak, amely ekkor volt feltörekvőben - azaz az ötvenes, de inkább a hatvanas években vagy hetvenesek első éveiben született lányokról volt szó. 

Most azonban olyasvalakiről szeretnék - nem első ízben - beszélni, aki sokkal korábban lett híressé, s ebből következően ekkor már nem volt éppenséggel "lánynak" tekinthető. Egészen pontosan 1980-tól (azaz a 80's első évétől) vissza kell számolnunk tizenhét esztendőt, hogy első albumáig visszajussunk az időben. Egy 1947-es születésű francia énekesnőről van szó ugyanis, aki már a 60's idején olyan jelentőssé vált, hogy nagyon gyenge produkciót kellett volna nyújtania ahhoz a következő évtizedekben, hogy a közönség megfeledkezzék róla. 

De szó sem volt nagyon gyenge produkcióról! 

Mert France Gall ezt követően is igazi ikon maradt...

(A tovább mögött szöveggel, képáradattal és három klippel folytatom...)

Április 23. - Pumukli és a húsvét

(A tovább mögött folytatom...)

Április 22. - Will Vinton & Bob Gardiner: Closed Mondays

Témakör: Rajz és animáció

Idő: 1973-1974

Stílus: Amikor a kisember találkozik a psichedelyc-kel  

Fíling: "Ah! Whtat the hell?! What was that guy thinkin'? Pah!"

Leírás:

Na most, ezzel a kis munkával - tökéletesen tisztában vagyok vele - picikét kifutok a hét elején megállapított időkeretből, hiszen 1973-74-et, mikor a film készült és bemutatásra került, már jóindulattal is kevéssé lehetne a hatvanas és hetvenes évek fordulójához sorolni. 

Ellenben az élmény psychedelic és tisztán az említett időszak világában gyökerezik. Mondhatni megkoronázza a kor hangulatát. 

A psychedelic életérzés köthető tisztán a valósághoz, de tisztán a fikcióhoz is - mindkettő téren komoly mélységekig hatolt le. Utóbbi állításunk igazolására kiváltképp alkalmas, tisztán a fikció világához köthető alkotás kerül ma terítékre. Fikciós, hiszen Will Vinton (a baloldali képen) és Bob Gardiner munkája animációs mozi. 

A Closed Mondays egy kifejezetten hangulatos claymotion - vagyis gyurmafilm - projekt, amely egy részeg múzeumi alkalmazott viszontagságait mutatja be egy hűvös amerikai hétfő reggelen, amikor is barátunk igencsak elázott állapotban belép az épületbe.

Április 21. - No Blade of Grass

Témakör: Trash
Idő:1970
Stílus: Action-sci-fi
Fíling: Vagy inkább az szeretne lenni... 


Leírás:

Bődületesen régen nem írtam trash-ről a blogon, így épp itt az ideje, hogy kicsit törlesszek az adósságomból a műfaj iránt. Ennek jegyében következik most egy igazi remeke a műfajnak, az elkövetkező hetek valamelyikén pedig egy leendő 80's trash-week.

Előbbi esetében egy amerikai, 1970-es, legjobb tudomásom szerint idehaza soha meg nem jelent, le sem szinkronizált filmről van szó, amely megdöbbentően trash, még akkor is, ha látszólag több, mint komoly a tematikája. A No Blade of Grass action sci-fi, ahogy általában a trash-moviek többségével ez lenni szokott. Mi több, posztapokaliptikus action sci-fi, amire a cím is utal, hiszen a film egy olyan világban játszódik, ahol már nincs egy fűszál sem.

A cím már rávilágít a film egyetlen különösségére: ara, hogy bár abszolút trash movie, mégis próbál nagyon filiozofikus lenni. Jó, jobban megvilágítom, miről beszélek: ez a mozi úgy csinál, mintha egyáltalán nem lenne tisztában a saját trash-státuszával, mert miközben a műfaj összes létező kliséjét használja, időnként filozofikus monológokba meg unalmasan semmitmondó, mégis nagyzolóan álmélyre írt párbeszédekkel tömködték tele. A "mű" falán jókora üresjáratok kormos lyukai tátonganak, amelyeket az írók szándékának rosszul célzott ütegei okoztak (hogy egy gigantikus képzavar-eleggyel éljek).

Április 20. - Rosemary gyermeke

Témakör: Film

Idő: 1968

Stílus: Kultuszhorrorként szokták emlegetni...

Fíling: ...pedig sokkal komplexebb film

Leírás: 

Kultuszhorrorként szokták emlegetni, pedig sokkal több  annál és lényegesen komplexebb film Roman Polansky Rosemary gyermeke c. 1968-as alkotása. Egy egész képmutató társadalomról szól, ahol nem mondanak el senkinek semmit, ahol egy fiatal lány, pláne, ha anya, s pláne szülés előtt, amikor a legkiszolgáltatottabb, tökéletesen egyedül van és abszolúte csak magára hagyatkozhat minden döntésében. 

Aki olvasta Ira Levin könyvét, az még jobban vágja, hiszen ott sokkal inkább egyes szám első személyben találkozunk a főkarakter, Rosemary történetével, hogy erről van itt szó elsősorban. Merthogy a történet a következő: Rosemary, a címszereplő és férje, Guy új lakásba költöznek. A helyről ugyan csak rosszat és baljós legendákat hallani, a fiatal párt még sem érdekli a dolog. Beköltöznek és megkezdik a közös dolgaik tervezgetését.

Aggodalomra egyelőre semmi sem adhat okot. Két  középkorú szomszédjuk jó arcnak tűnik. De aztán előbb arra lesznek figyelmesek, hogy furcsa hangok szűrődnek át a szomszédból, majd pedig Guy mind gyakrabban marad el náluk.

Április 19. - Pánik a Tű parkban

Témakör: Film

Idő: 1971

Stílus: Drogfilm

Fíling: Készült pár jobb (és frissebb) mozi is a témában, de azért adj neki egy esélyt

Leírás:

Jerry Schartzberg rendező nevét valahogy nem szokás ismerni.

Nem kell megijedni, JS nem a legjelentősebb rendezők közül való a világon, nem is gyártott túlságosan korszakalkotó filmeket, viszont a témáit mindig az életből vette és nagyon-nagyon egyszerű történeteket is nagyon hatásosan tudott elmesélni, úgy, hogy az embert könnyedén megfogja a filmjei hangulata.

Második filmjének, a mind közül legkiemelkedőbb "Pánik a Tű Parkban"-nak nem ok nélkül tulajdonítottak nagy jelentősséget a kortársak. Először is ez volt az egyik első olyan pic, ami nagyon-nagyon elmélyülten és nem túlzóan didaktikusan, hanem nagyon is egyszerű szemüveggel szemlélte a drogosok világát.

Ezt a furcsa szubkultúrát azóta számtalan mozgókép feldolgozta már, és léteznek bizony sokkal jobb megközelítései is (pl. Christianne F (1981), Trainspotting (1996), Az utolsó belövés (1997), Requiem egy álomért (1999), Felhő a gangesz felett (2001), A por (2002) stb.), azonban az is tény, hogy ez az egyik első, és ebben a tekintetben az érdemei egyszerűen elvitathatatlanok.

Április 18. - 60-as és 70-es évek fordulója, az egész világ, filmek és muzsika + DR 200.

Témakör: Hétindító

Idő: 60's, 70's

Leírás:

Amikor, úgy nagyjából-egészében véve tavaly szeptember végén eszembe jutott a blog ötlete, még nem is sejtettem, hogy ilyen gyorsan kinövi majd magát. Az egész kezdetén mindössze arról volt szó, hogy valami laza kis bejegyzésekből álló cucc lesz az egész. Aztán valami mégis megváltozott...

Először is: komolyabb és kevésbé komoly témákkal egyaránt tűzdelt lett az oldal. Míg korábban - ahogy az első bejegyzéseken ez látszik is - elsősorban a retro tematikájában gondolkodtam és elsődlegesen retroblogot akartam írni, ám a dolog később kinőtte magát és mindenféle, legalábbis szerintem, érdekesnél érdekesebb témával telítődött.

Így született retroblogból valami egészen más. A témák bővültek, s végül jöttek a mára már megszokott tematikus heti blokkok. November végétől hétről hétre következtek az újabbnál újabb témák és - saját újítás - minden héten ennek megfelelően változott a hátterünk.

Időközben feltűntünk a Facebookon is - nem mellesleg lett több mint 400 ismerősünk, s emellett eleddig közel 6000 látogatónk és beindult, mi több, fel is futott blogunk youtube-os csatornája - immár van 10 ezres nézettség felett teljesítő videónk is!.

Határozottan fejlődtünk.

Nos, mindezt azért írom le, mert a mai a 200. bejegyzésünk. Más blogok életében fél, akár egy vagy másfél-két éven belül következik be általában ez a pillanat, de mi felesküdtünk rá, hogy naponta szállítjuk a retroságokat, így bő félév alatt sikerült elérnünk ezt a mennyiséget.

Szerencsés véletlen ez, hiszen a jubileum épp egy hétindító bejegyzéssel esett egybe. A következő hat napunk a hatvanas évek jegyében telik majd. Látványunkban és hangulatunkban kicsit visszatértünk az egyszer már preferált psychedelic dizájnhoz - fejlécképünkön ezúttal két 1967-es Frank Zappa koncertplakát figyel, megelőlegezve az elkövetkező posztok hangulatát.

Április 17. - The Top 10 hottest blondies of the 80's / 4. Kim Wilde

Témakör: Best of

Idő: 80's

Stílus: All kind of 80's pops

Fíling: Not "Just a feeling"

Leírás: 

Doro a perfect blonde metal lady, Stacey Smith a tini és az érett fiatal lány egy személyben, Patsy Kensit pedig a női eszköztár eszményien tökéletes művésze - akkor hát micsoda Kim Wilde? 

Kim Wilde minden, amit a 80-as években a nők által előadott popzene jelenthetett. Míg Doro és Patsy a nyolcvanas évek közepén, Stacey pedig az utolsó harmadában tűnt fel, addig Kim 1981-ben kezdte és nem csak a nyolcvanas, de a kilencvenes éveket is végigénekelte előadóként, sőt, ma, azaz úgy nagyjából 2006. óta, ismét aktív. 

Kim Wilde a végképp ikonná nemesült női popelőadó egyik legtökéletesebb példája és egyben a huszadik század kilencedik évtizedének egyik jelképe: nagyjából úgy Michael Jackson-nal, Bonnie Tyler-rel, Cindy Laupher-rel vagy Prince-szel kell egy sorban emlegetnünk. Igen, ők azok, akiket mindenki csuklóból vág és reflexből elismer, ha a nyolcvanas évekről van szó - pedig azért néha nem ártana jobban ismernünk a zenéiket, mint csak úgy rábólintani a közvélekedés nyomán hozott ítéletre. 

Kim Wilde esetében is így van ez - hiszen , bár a "Kids in America", "Chequered Love", a "Cambodia", a "Take me tonight" vagy "Keep me hanging on" világslágerek, azért nem árt tudni, hogy mennyi fantasztikus számot is írt még ezeken kívül. Hét rendkívül erős nagylemez és több, mint két tucat kislemez az évtized termése az ő esetében...

                                                                                        

És ezek a lemezek - ezt nyugodtan elhihetjük - nagyon nem homogén zenével vannak telepakolva. A new wawe-től a raggae-ig, az italo disco-tól a rockabilly-ig mindenféle hatást magukon viselnek Kim dalai (amelyekből nem keveset ő maga írt), de a műfaj mindig pop marad és mindig belengi a track-eket az a megmagyarázhatatlan, ám nagyon kellemes érzés, amit Kim hangja, előadásmódja, stílusa az emberben kelt. Nem is beszélve arról, hogy részben ő maga is formálta, de általában nagyon jól követte az évtized trendváltozásait a külső megjelenésben is - ami éppenséggel a popzene esetében nem rossz pont.

(A tovább mögött képáradattal és három fantasztikus klippel folytatom...)

Április 16. - Kései Syrius-darabok

Témakör: Music

Idő: 1976

Stílus: Hungarian Jazzrock

Fíling: A Syrius (immár) negyedszer!

Leírás:

Azon tűnődöm éppen, hogy vajon létezik-e olyasmi, hogy youtube függőség?

Ha igen - márpedig valószínűleg minden ember-kreálta dologtól, mi több, gyakorlatilag bármitől lehet függeni - akkor azt hiszem, kezdek az lenni. Bizonyítja, hogy három hét alatt mintegy nyolcvan videót lőttem fel a legnagyobb videómegosztóra, mindinkább növekvő lelkesedéssel. Meg az is, hogy a blogon is állandóan olyan dolgokat posztolok, amelyekben a saját tube csatornám által a világon először (vagy először tisztességes, hallgatható minőségben) megosztott, többnyire zenei videókról írogathatok. 

Talán az eddigiek alapján könnyedén megállapítható, hogy most is ilyen tematikájú poszt következ.

Április 15. - Pepsi Generation? - 2. Egyéb meglepetések

Témakör: Reklám

Idő: 70's

Stílus: 'Unete el Ambiente Pepsi!"

Fíling: "Idd ki hát, idd ki hát, idd ki hát!"

Leírás:

Azért persze a hetvenes években még tudták, hogy nem csak angolszász nyelveken beszélő világ létezik. Szomorú és igencsak nyugtalanító jelenség, hogy lassan ezt ma már idehaza is kezdik elfelejteni - igaz, az emberek csak magyarul beszélnek, mert hiszen mást nem tehetnek - kifejezetten lusták megtanulni angolul, ellenben szeretik dícsérni a nájmódit (értsd: külföldit) és leszólni a hazait, amely magatartásformát egyébként már annyit kárhoztattunk.

Azonban akárhogy is van - és most vitatkozhatunk, hogy melyik él melyiknek az árnyékában - az angolszász világ mellett van pl. egy másik jelentős is, amely területi kiterjedését tekintve nagyobb is annál - főleg, hogy ma már pl. az USA-ban az számít második anyanyelvnek is, amelyet itt beszélnek: ez a spanyol. A Pepsi gyártói természetesen pontosan tudták, hogy ezt a piacot úgy aknázhatják ki leginkább, ha a spanyolokat saját hirdetésekkel és az ő életérzésüknek megfelelő reklám-spotokkal látják el.

S bár a hetvenes évek az ún. világpolitikai enyhülés kora (azaz a hidegháború egy, mondhatni, lájtosabb szakaszáról beszélhetünk ez esetben), azért a Pepsi elég korán elkezdett komolyan kacsingatni a vasfüggönyön túli, befogadóbb piacok felé is...

Megint Pepsi reklámokról van tehát szó, de ezúttal egy szót sem hallunk majd angolul - különleges csemegék következnek, s ehhez mérten szemléljük majd őket...

Április 14 .- Pepsi generation? 1. - US and UK

Témakör: Reklám

Idő: 70's

Stílus: Gyanúsan életvidám

Fíling: Brrr... Multikulti... 

Leírás:

Nem, nem fizetnek semmit. 

Tényleg.

Egy fityinget se - csak azért írok erről, mert most random ez jutott eszembe - meg mert ezek a reklámok kitűnő alkalmat adnak egy kis "fogyasztói társadalom-kritikára", ami egy másik figyelemreméltó cáfolata annak az alaptalan rágalomnak, hogy engem a Pepsi lefizetett volna, hogy most az ő hirdetéseikről írjak. :)

Amúgy is, néha elképzelem, hogy az ilyen italok, mint mondjuk a Pepsi, amelyekkel tele van a világ, tartalmaznak olyan összetevőket, amelyekkel egyes kevesek manipulálni szeretnék a tömegeket, jobb esetben a fogyasztásra, rosszabb esetben viszont akár arra a "nagy ingerültségre" is, amely általában a nagy világháborúkhoz vezetni szokott (ugye, így egészen másról szól már ennek az egyébként kifejezetten cool, retro szempontból meg paradicsomnak tekinthető hirdetésnek a mondanivalója).

Nade mielőtt még vakmerő feltételezésekbe bocsátkoznánk, tegyük hozzá, hogy a Pepsi és társai legalább annyira természetes velejárói a mai globalizált struktúráknak, mint a marhahús a marhagulyásnak.

Ízfokozóstul, x-vegyszerestül (az előbb említett manipulatív flúdiumot szoktam így nevezni), 1890-es alapításostul (egyébként néhány évvel a Coca-Cola után dobták piacra) már csak egy gyökeresen új világrend kialakulása teheti tönkre.

Szóval fölösleges drámázni felette...

Főleg, hogy a következő hirdetések egyáltalán nem drámaiak, mi több, nagyon is kellemesek. A hetvenes években járunk ugyanis, a néha túlságosan is hiperpozitív évtizedben, amikor aztán minden fiatal, kellemes, kedves és családias (minta az Abba zenéje vagy a Farm ahol élünk világa), így aztán minden nagyon happy, feelgood, meg királyságos.

A jövő még a szívárvány színeiben pompázik, az emberek pedig mindig a szabadban piknikeznek és hódolnak a laza élet nyújtotta lezser örömöknek - ha a kor reklámjaiban élnénk (ami persze elképzelhetetlen), valahogy így nézne ki az életünk.

A multikulti boldogságot kínáló könnyed üdítőfogyasztás kultusza, majd meglátjuk, szinte ijesztően elterjedt a világon a huszadik század hetedik dekádjára. Hetvenes évekbeli utazásunk során ugyanis bejárjuk az egész világot keresztül kasul, Pepsi advertek után kutatva.

Ma kezdünk, folyt. köv. holnap...

Április 13. - Victims: Television addict (demotape)

Témakör: Music

Idő: 1977

Stílus: Very early australian punk-rock

Fíling: Eközben Ausztráliában...

Leírás: 

Többször, több irányból próbáltuk már megközelíteni a korai punk rock-ot itt, a blogon.

Ami ezekben a megközelítésekben szinte mindig közös volt, az az, hogy nem a kályhától, azaz az angliai (vagy akár az amerikai elméleti) alapokból indultunk ki, hanem sokkal periférikusabb irányokból szemléltük ezt a műfaji szcénát.

A hetvenes évek vége felé, egészen pontosan 1976. és 1977. fordulóján kialakult zenei stílus az addigiak közül semmihez sem hasonlítható furcsa világába most ismét egy félig-meddig periférikus nézőpontból nyerünk betekintést - a különbség ezúttal legfeljebb annyi lesz, hogy angolszász nyelvterületről van szó, így jóval közelebb kerülünk az egész lényegéhez, alapjaihoz, mint az eddigiekben. 

Április 12. - Autentikus életöröm in the style of Illés együttes

Témakör: Music

Idő: 1977-1978

Stílus: Illés (C)

Fíling: Egyszerű, ám nagyszerű

Leírás: 

Időnként - kronológiai logika gyaníthatóan nem fedezhető fel ebben a folyamatban - az emberiség megifjodik. No nem az egész emberiség, csak a - hogy is mondjam csak - kultúrája, művelődése, vagy nevezzük, aminek csak akarjuk. 

A huszadik század pedig az emberiség megöregedéséről szólt. A teljes és tökéletes megvénülésről, amiről két háború és seregnyi egyéb sorscsapás gondoskodott. Ezért is olyan lenyűgöző ahogyan az 1950-es, 60-as és 70-es esztendőkben szinte főnixként támadt fel újra, hogy kikövetelje magának mindazt a kényelmet, élvezetet és fogyasztói jogokat, melyekkel kapcsolatban, már csak a korábbi viszonyokból következően is, úgy érezte, hogy neki maximálisan kijárnak. 

Az egész csúcspontja a hetvenes évek volt - mikor még a legelvontabb, legbonyolultabb zene is életigenléssel és élvezni akarással telítődött, mikor minden csak erről szólt.

Ez volt az utópiák kora, amikor még elhittük, hogy minden jobb és szebb lesz, hogy a tudomány és az emberi elme felépíti majd a szép új világot, mi több, hogy tulajdonképpen mi már majdnem ebben a szép új világban élünk. 

Ma, ebben az igazán kilátástalannak tűnő és sokszor meglehetősen nyomasztó korban már korántsem vagyunk képesek ebben ilyen őszintén hinni. Ezek az idők elmúltak - az emberiségnek számot kell vetnie a túlfogyasztása következményeivel és mindazzal, amit elrontott - talán épp ebben az új fiatalkorában (csak megemlíteném érdekes adalékként, hogy 1981-ben léptük túl a túlfogyasztás még megengedhető mértékét)... 

"Hinni kell, hogy mindig lesz itt élet / S míg ember él, úgy lesz még szerelem / Ezért én most arra kérlek téged / Hidd el, hogy ez te vagy énnekem" - ilyen egyszerű minden, legalábbis az Illés együttes 1978-as Boldog város c. albuma szerint biztosan.

Április 11. - 70-es évek a világban - film, színház, muzsika...

Témakör: Hétindító

Idő: 70's 

Leírás: 

Ugye ma van a költészet napja - ne felejtsük el, bár itt, a Daily Retro(spective)-n nem posztolunk ebből az alkalomból, de azért szerintünk is szép dolog, hogy az egyik legnagyobb költőnk születésnapján ünnepeljük a költészetet, amelyet persze a társadalom már kiszorított az életéből - Weöres Sándorral szólva: "...Azután a költőt (ti. kergették el - kiemelés by DR), minek számlálja ujjait gagyogva! / Tódulnak helyébe a kívánalmak célszerű dalnokai megbízás szerint..." - ami részben persze érthető, hiszen az igazi költészet sehogy sem paszírozható bele a fogyasztói társadalom struktúrájába.

Persze az már más kérdés, hogy az igazi költészet végtelen, míg a fogyasztói társadalom nagyon is véges...

E némiképp megnyugtató gondolat örömére és az ünnep alkalmából következzék tehát Weöres Sándor említett költeménye, a költő előadásában: 

E felvételnek a költészet napja mellett az is aktualitást ad, hogy az 1970-es évek közepén készült s ezért éppen illik eheti profilunkba.

Témánk ugyanis a 70-es évek, mégpedig, mondhatni, random módon történő beleválogatás a hetvenes évek sokszínű kultúrtermékének sűrűjébe - mint címünk is mutatja, elsősorban a film, színház és muzsika tematikában. 

Fejlécünk is abszolút random módon lett kiválasztva: a képen egy korabeli felvétel látható, egy koncertről (sajnos nem tudtam megállapítani, hogy mely együttesről van szó) a korabeli népszerű pesti (azazhogy éppen budai) szórakozóhelyről, az Ifjúsági Parkból. valamikor a hetvenes évek közepéről. 

Április 10. - The top 10 hottest blondies of the 80's / 3. - Patsy Kensit

Témakör: Best of

Idő: 80's

Stílus: "Use me Baby..."

Fíling: She's not an "absolute beginner"...

Leírás:

Vannak olyan nők, akik az alap női eszköztárnál is többet kaptak a sorstól. Akiknek szinte veleszületett képességük, hogy olyan tökélyre fejlesszék a nő gesztusrendszerét, arcmimikáját, mozgását - vagyis mindazt, amivel hódít - ahogy arra senki sem képes,. mégis, olyan természetességgel, hogy az ember szinte el sem hiszi, hogy mindezt az illető találta ki. Pedig ez az ő esetükben igaz.

Patsy Kensit volt a 80-as években az az ideáltípus (többek között), aki ezt megvalósította. Bársonyosan, finoman búgó, izgatóan vékony szoprán-énekhangja, meglehetősen egyértelmű színpadi mozgása, a tekintet és mimika tökéletes uralása kiemelkedően jó tulajdonságok lehettek volna a színészi pályán is - sőt lettek is, hiszen jópár filmben játszott - ám ő mégis legeslegelsősorban énekesnő volt. A színpad volt az ő igazi világa és a harcmodora, ahogy előlépett hosszú, fehér lábain, a nyolcvanas évek divatos ruháiban - avagy éppen nagyon egyszerű, hétköznapi cuccokban - s háta mögött zenekarával, az Eighth Wonder-rel, előadott egy lendületes, izgalmas, szexi pop song-ot, úgy, ahogy csak ő tudta.

De miért is beszélünk múlt időben, hiszen Patsy mind a mai napig fel-felbukkan itt-ott mint előadó, vagy csak mint nő - vagyis az a jelenség, amelyet olyan ügyetlenül próbáltam körülírni fentebb. És még mindig ő a late 80's pop music egyik definíciója. A jelenség és az izgalom, amit megjelenése keltett és kelt, kézzel tapintható, mégis körülírhatatlan.

Kicsit furcsa, de pont addig, hogy az még beleférjen a konvencionális kategóriájába, kicsit klisés, de pont annyira, hogy még eredeti maradjon és kicsit kurvás, de pont annyira, hogy az még menő és cool legyen...

Ez Patsy Kensit hölgyeim és uraim!

Nem több és nem kevesebb.

Április 9. - Igazi soundtrack-ritkaságok a magyar foxtrot aranykorából 2.

Témakör: Music

Idő: 30's

Stílus: "Ha szól a jazz, imádom ezt..."

Fíling: "Hallod te ló, hogy búsulni nem jó / Hát akármilyen zabos vagy is, ne búsulj te ló" 


Leírás:

Na, akkor itt a beígért folytatás... - Mármint a keddi bejegyzésünk folytatása, amely ugye rendkívüli különlegességekkel: a mi blogunk youtube-os csatornája által először megosztott jazz-ritkaságokkal foglalkozik, melyek egy-egy 1930-as évekbeli népszerű film zenéjét - és egy egész kor talpalávalóját is - szolgáltatták. 

Őrült vagy finoman melodikus ritmusuk emberek millióinak életét befolyásolta úgy, ahogy ma azt jóformán el sem bírnánk képzelni ilyen egyszerű dalokról. A Havi 200 (pengő) fix egy évtizedig jelentett alapmegélhetést biztosító fizetést, a Meseautó pedig nagyjából ugyanabban a dekádban fejezte ki több százezer kulimunkás minden álmát az édes életre vonatkozólag...

Talán azért is volt ez, mert minden állandóbb, minden hosszabb életű volt, mint manapság, ahol a zenék egy jelentős része is - sajnos, teszem hozzá - egyszer-használatos. Na, ezek a dalok nem ilyenek voltak - még azok is, amelyek ilyeneknek tűnnek (pl. egy egyszerű reklámzene), nagyobb karriert futottak be, mint azt gondolnánk.

Így, ebben a szellemben tessék tehát hallgatni a következő szám szerint 8 db. felvételt.

Április 8. - Péntek Rézi

Témakör: Film

Idő: 1938

Stílus: A magyar Lolita a harmincas évekből?

Fíling: Supergeil

Leírás:

Ha már péntek, akkor Rézi - mondhatnám tréfásan, ha épp tréfás kedvemben lennék. De azért annyira nem vagyok.

Még akkor sem, hogy ha egy kifejezetten vidám filmről beszélünk. Márpedig az árvaházba kerülésének napjáról random elnevezett kis hölgy története igazán vidám kis filmecske. Nem, nyilván semmi köze a Lolitához, mármint Nabokov regényéhez vagy Kubrick filmjéhez, sőt, még a Jeremy Irons-os verzióhoz sem kell hasonlítani.

Valójában még szexuálisan sem annyira felbujtó jellegű, mint említett alkotások, mi több, kifejezetten lájtos a cucc. Mindössze arról van szó, hogy egy tapasztalt harmincas leányárvaházi orvosfelügyelő összejön benne egy - hát, nem merem megsaccolni, hány éves, de tizennyolcnál mindenképpen kevesebb esztendős - árvaleánnyal, aki ez a bizonyos Péntek Rézi.

Ugye, most néztetek egy nagyot!

Na ne aggódjatok, szex nem történik (1930-as évek, Magyarország - az ördögbe is!), de persze kilátásba van helyezve, hiszen a sztori vége happy end - nem árulok el ám nagy titkot ezzel egy ennyire egyszerű elemekből építkező, a hangos film első évtizedéből való hazai love story-val kapcsolatban.

Mert maga a film is egy olyan könyvből készült, amely egyszerű panelekkel dolgozik - talán ezért lett a második világháború előtti időszak egyik - úgymond - teen - bestsellere kis hazánkban. Török Rezső Péntek Rézije egy vékonyka és igen rövidke könyv lapjain elevenedik meg - egy sort nem olvastam a regényből, de amikor ránéz az ember, az a benyomása támad, hogy valószínűleg még a film script-je is hosszabb lehet.

Április 7. - Magyar feltámadás

Témakör: Film

Idő: 1939

Stílus: Cenzúrázva

Fíling: Legalább hadd lássam, mitől kell úgy félni...

Leírás:

Számomra, mint a - és ezt már megszokhattátok a blogon - államszocialista rendszer erős kritikusa számára - elfogadhatatlan, hogy míg a legsötétebb 1950-es évekbeli Rákosi-diktatúra idején készült termelési filmeket rendszeresen el kell viselnem a televízió képernyőjén, addig ahhoz a pár húdemocskosrohadtnáci- fasisztahorthystaantiszemita háború előtti ún. magyar propaganda anyaghoz egyszerűen nem férhetek hozzá. 

Elismerem, nem a legmegfelelőbb politikai konstelláció fennállása idején feszegetem a kérdést, de azt kell, hogy mondjam: ha közkinccsé tesszük a Dalolva szép az élet...-et, a Kis Katalin házasságát vagy a Selejt bosszúját - ezek egytől egyig az 50-es esztendők divatos termelési filmjei voltak - akkor jöjjenek a háború előtti időszak politikával átitatott filmjei is, a villám csapjon bele mindahányba. 

Vagy ha nem, mert még nem magyaráztuk el eléggé részletesen az utódainknak, hogy miért volt az rossz út, amire az 1930-as évek közepére ráléptünk, akkor okés, de ne kelljen rendszeresen bámulni a televízióban a Becsület és dicsőség-et vagy a Gyarmat a föld alatt-ot sem (azért írok ennyi filmcímet, mert már ezek is önmagukért beszélnek)...

Nem fér a fejembe, hogy miért kell a Horthy-korszakot állandóan az 1944-1945-ben történtek szemüvegén, és kizárólag ezen a szemüvegen keresztül nézni, miért nem lehet objektíve, tárgyilagosan, hibáival, bűneivel, de egyben nagyon nehéz körülményeivel is együtt szemlélni a korszak politikai irányítását, nem is beszélve erényeiről és eredményeiről, amelyek nélkül ma nem létezne ez az ország. 

Ez a rendkívül hibás attitűd nem kedvez az időszak reális megítélésének és jópár filmnek sem.  Márpedig látható, hogy ez szinte egyértelmű közvélekedés, legalábbis az illetékes körökben biztosan, hiszen ezek az alkotások általában nem mennek a televízióban és a neten is sokszor csak kerülőutakon juthat hozzájuk az ember. 

Április 6. - Rozmaring

Témakör: Film

Idő: 1938

Stlus: "Aki autón jár, kislányom, annak dolgozni is kell!"

Fling: "Hazamentem, sírtam / Levelet is írtam / Rozmaring, rozmaring / Levelére..."

Leírás: 

Csak röviden - no, nem twitter-sztájlban, de azért nem túl bőlére eresztve - mert nem óhajtok ma sokat írni. Amúgy is: ha valaki hosszabb írásokra kíváncsi, eheti tematikánkban, annak nagyon tudom ajánlani Balogh Gyöngyi és Király Jenő nagyon vastag és nagyon részletekbe menő kötetét, a "Csak egy nap a világ..." c. gyilkos méretű munkát, amelyben húsz oldal olvasható cirkasaccperkábé még egy kevésbé jelentős filmről is az 1926 és 1936 között készült jóformán minden hazai alkotások közül. 

Hát, az a könyv egyébként azért olyan nagy, mert mindenféle filmeknek a mindenféle társadalmi vetületét részletesen, karakterekre lebontva vizsgálja (egyébként tök olvasmányosan). Na, pont ugyanezt fogjuk mi megtenni, mindössze néhány szóban. 

Április 5. - Igazi soundtrack-ritkaságok a magyar foxtrott aranykorából 1.

Témakör: Music

Idő: 30's

Stílus: Fox, foxtrott, swingfox, showfox - egyszóval jazz

Fíling: "Gyújtó ritmusától még az aggastyán is friss..."

Leírás: 

Aki csak egy 1931 és 1945 között készült magyar filmet, azaz a magyar mozi históriájának első, jellegzetes hangosilm-periódusának időszakából való alkotást is látott már életében, az pontosan tudja, hogy ezekben a filmekben milyen fontos szerepe van a diegetikus zenének. 

Ez a csúnya szó - mármint az, hogy diegetikus - nem jelent mást, mint olyan muzsikát, amely nem a film aláfestő-zenéjeként funkcionál, hanem a film cselekményébe beleágyazottan szólal meg - vagyis nem olyan, mint a Gyűrűk Ura filmzenéje, hanem olyan, mint mondjuk a Macskajajé. 

Ezekben a filmekben gyakran, akárcsak a későbbi musicalekben, az emberek  minden előzmény nélkül csak úgy elkezdenek énekelni, s emellett nem ritkán muzsikálni, hogy így fejezzék ki, (általában túlcsorduló) érzelmeiket. Ez sem újdonság - az akkori magyar filmekben például ezt vagy finom, lágy melodikus dallamokra, vagy táncra ingerlően ritmikus jazz-kompozíciókra teszik.

A következő, ma első, szombaton pedig második részével jelentkező összeállításunk lényegében az utóbbi, azaz inkább ritmikus, mint dallamos zenei szerkesztés jegyében született track-ekben dúskál majd. Szám szerint tizenöt, teljességgel új, eleddig a digitális világban még nem hallott - s a valódiban sem túlságosan ismert - különlegesség következ (ja, ismét egytől egyig saját megosztásokról van szó). 

Filmek - ha úgy tetszik - soundtrack-jeiből való dalok és zenei betétek érkeznek most tehát, a korabeli nívós jazzenészek és többnyire színész-énekesek előadásaiban, a korabeli Pest finom, Gerbaud-ízű eleganciájával és a benne élők oly igen elfeledett és vigasztalanul, örökre elmúlt érzelmességével fűszerezve.

Április 4. - 30-as évek - Magyarország -Film és tömegkultúra

Témakör: Hétindító

Idő: 30's

Leírás:

Nos, hölgyeim és uraim, ezúttal nem április 4-ről fog szólni az ének (azaz nem az ún. felszabadulást fogjuk ünnepelni a mai napon - félreértés ne essék, sztem is jó dolog, hogy a német hadsereg kitakarodott az országból, de ami helyette jött az sem volt éppen sokkal jobb), hanem valami egészen másról. 

Ugyanis nem kis részben annak örömére is, hogy a múlt héten túllépett fél esztendős életkorán a Daily Retro(spective) (ami alapjáraton nem lenne hosszú idő egy blog történetében, de, mivel mi naponta jelentkezünk, ránk ez korántsem igaz - tessék csak megnézni, mennyi témát tárgyaltunk október eleje óta, mikor az egész elkezdődött), kicsit változtattunk eddigi gyakorlatunkon. 

Akik Facebook-on is figyelemmel kísérlik tevékenységemet, azok tudják, hogy ott minden hét elején bejelentem az új hét indulását, témáját és azt, hogy miért is pont ezt a kérdéskört emelem ki az elkövetkező napokban. Nos, a különbség annyi, hogy ezt eddig mindössze a Facebook-on tettem meg - ezen túl viszont a blogon is meg fogom.

Emellett ilyenkor, azaz hétfőn fogok általában írni a bloggal kapcsolatos új infókról, hírekről és fogok up-to-date felnyomni néhány apróságot, ami korábbi posztokhoz kapcsolódik, csak azokból valamilyen oknál fogva kimaradt.

Nos, a fentebb leírtak értelmében tehát: a 30-as évekről lesz szó, mégpedig Magyarországról, a korabeli film és tömegkultúra összefüggésrendszerébe ágyazva, aminek bemutatása, ahogy már megszokhattuk rövid, konkrét alkotásokat érintő írások formájában történik majd. Szó lesz többek között a kor hazai zenei életéről (mármint ami a jazzt és könnyűműfajt illeti), illetve néhány korabeli filmalkotásról is.

Például a Rozmaring c. 1938-as moziról, amelyben Páger Antal, Somlay Artúr és Turay Ida remekel, s amelynek egyik jelenetéből összevágott kollázs az eheti "fejlécképünk" (amelyet ezúttal a bejegyzés elejére is odabiggyesztettem, hogy így ne csak a Facebook-on, hanem mostantól a blogon is archiváljam az aktuális hét fejléceit-háttereit is).

Április 3. - The top 10 hottest blondies of the 80's / 2.- Stacey Smith (from group Bardeux)

Témakör: Best of

Idő: 80's

Stílus: Dance & italo disco

Fíling: Amikor a disco még jelentett valamit...

Leírás:

Nagyon jellemző dolog, hogy a nyolcvanas évek elejének európai pophangulata inkább sötét tónusú - nem kicsit a new wawe jegyében telik és erősen társadalomkritikai jellegű Az évtized második fele viszont csupa szín, élet és élvezet - ez viszont az érzelmes és érzéki italo disco tombolásának (is) az ideje.

Az italo disco egy relatíve korai elektronikus-szintetizátoros és egyéb muzikális elemeket egyaránt keverő műfaj. Szinte azt mondhatnánk, hogy a new wawe és az italo viszonya hasonlít az Alpoktól délre és az Alpoktól északra zajló reneszánsz viszonyához, azzal a különbséggel, hogy míg a XV-XVI. században Itália, addig a 80-as években inkább az északi népek vonatkozó kultúrtermékei váltak jelentősebbekké. 

A műfaj tehát Itáliában született, igaz, gyorsan tovaterjedt egész Európában, majd Amerikában is. Ott viszont már nem teljesen vegytisztán jelent meg, ugyanis a 80-as évek második felének dance-műfajaival keveredve tört be az amcsi köztudatba (olyan előadók képviseletében, mint pl. Stacey Q, vagy maga Madonna). A Los Angeles-i Bardeux nevű lányduó pl. az évtized végén már abszolút dance-es italo disco-t nyomott, a maga egyszerre finoman érzéki és laza stílusában, általában sok színnel és jókedvvel (néha-néha melankóliával) megfűszerezve.

A Bardeux 1987-ben alakult és egészen 1995-ig folyamatosan zenélt, de azóta is időről időre jelentkeznek valamivel a duó tagjai, azaz Stacey Smith és Tarrie B (1991-től Jaz vette át Tariie helyét, s ezzel a csapat zenéje előbb rap-es, majd később jazz-es elemekkel egészült ki). A szép barna Tarrie B-nek is küldeném ezúton hódoló kézcsókomat, de most nem róla lesz szó. 

Április 2. - Szép magyar komédia

Témakör: Film

Idő: 1970

Stílus: Túl sokat akaró

Fíling: Azért persze hatalmas respect Banovich Tamásnak

Leírás:

Nem elég jó film a "Szép Magyar Komédia" - ezért nem is fogok sokat írni róla.

Sztem túl kevés - éppen azért, mert túl sokat akart bevállalni. A 16. és 17. század fordulójának egyetemes, minden részletre kiterjedő magyar korrajzát kívánja adni, társadalmi ellentétestül, általános korszellemestül, mentalitásostul, Balassa Bálintostul.

Igen, ugyanis a film Balassa Bálintról szól: a költőről, a hadvezérről, a korszellemmel dacoló emberről, meg a szeretőről - és még folytathatnám. 

Április 1. - Kobzos Kiss Tamás - Énekelt történelem 2.

Témakör: Music

Idő: 80's

Stílus: Históriás ének

Fíling: Még mindig közel a históriás hagyomány melengető tüzéhez...

Leírás:

Hétfőn azzal kezdtük ezt a hetet, hogy pezentáltunk jónéhány históriás éneket a tizenhatodik-tizenhetedik századból, definiáltuk, mit jelent maga ez a fogalom, hogy mi a magyar históriás hagyomány és hogy miben is rejlik kivételes jelentősége, illetve szóltunk néhány szót a műfaj jelen pillanatban is legjelentősebb életművel rendelkező hazai művelőjétől, Kobzos Kiss Tamásról. 

Akkor már jeleztem, hogy olyan mennyiségű anyagról van szó, amelyet nem lehet egyszerre elővezetni, így úgy döntöttem, két részletben pakolom fel a blogra - és egyébként annak youtube-os csatornájára - ezeket a kivételesen ritka darabokat. Nos, a mai napon elérkezett az idő a folytatásra, azaz a második részre. 

Fogadjátok a most következő kivételes kincseket a nekik kijáró megkülönböztető tisztelettel!