Témakör: Klip
Idő: Late 60's
Stílus: Yé-Yé - na természetesen nem a szó szoros értelmében vett "klipek"
Fíling: Na, France Gall, Végre!
Leírás:
Kb. úgy tavaly év vége felé jutott eszembe, hogy legyen végre egy France Gall-os posztunk is (amúgy french pop-opusz is régen szerepelt már a repertoárunkban ), de az olyan tematikákba, mint a nagy 1999-es vagy 2000-es hét, a nyolcvanas évek magyar punkzenéje vagy a hetvenes évekbeli magyar szatíra hete, hát, nem igazán sikerült alkalmas helyet találnom a számára. Ezért van az, hogy óriási örömömre szolgál, hogy végül csak van egy témánk, amibe ő is maximálisan belefér, így sikerül összedobnom egy vele foglalkozó írást.
France Gall ugyanis lenyűgöző énekesnő volt, és aligha méltatlan más francia előadókra nézve, ha azt mondjuk, hogy ő volt a french pop királynője hiszen 1963-tól 1988-ig (amellett, hogy jóformán évente jelentek meg albumai), mindig tudott újítani valamit és mindig az adott évtized vagy kisebb időszak korszellemének megfelelően - munkái ezért is férnek bele abba a bizonyos, igen ritka, "abszolút retro" kategóriába - és mindig ő volt a legjobb... (Ezért is vagyok annyira morcos, hogy egy bakelitje sincs meg, és Magyarországon amúgy is gyakorlatilag lehetetlen hozzájuk jutni.)
Azt pedig már tényleg csak mellesleg tenném hozzá, hogy ma, 64 évesen ugyanolyan üde és friss, mint 1963-ban, ami egyszerűen hihetetlen - és csakis annak tudható be, hogy a zene, amit előadott, maximálisan pozitív hatással volt rá...
Pozitív személyiség, pozitív zene és ebből következően pozitív életmű tehát France Gall-é - a számai pedig egyértelműen annyira jók, hogy sok mindenki lopott tőle az utóbbi évtizedekben (legutóbb pl. egy borzasztóan túlszolizott, műszőke Kate Ryan nevű belga énekesnő, aki össze is dobott két olyan borzasztóan visszataszító klipet két 1987-es dalából, hogy arra már tényleg nincsenek szavaim).
De ahelyett, hogy keseregnénk, meg kárognánk, inkább következzen az a bizonyos három klip, mégpedig mindegyik az énekesnő 60-as évekbeli időszakából (ami ugyan nem a kedvenc France Gall-korszakon, node azért ez még nem jelenti azt, hogy ne lájkolnám nagyon is az akkori számait)...
Cet air-lá (1965)
KLIKK
Ah, az ártatlan, bűbájos és idilli hatvanas évek, nemde?
Amúgy is rendkívül tavaszváró hangulatban vagyok - s bár igaz, most éppen pont süt a nap, azért nincs túl sok körülmény egyelőre, ami feljogosíthatna arra, hogy ennyire várjam a legszebb évszakot - so éppen ezért egy ilyen dal rendesen ki tud hozni a sodromból.
Mármint pozitív értelemben.
A szám címét leginkább úgy lehetne lefordítani, hogy az "Itteni levegő"...
És, hogy hol van az az itt?
Nos, remélem nemsokára mindenütt...
A tizennyolc éves France Gall ugyanis, még ebben a rettenetes hatvanas évekbeli sminkben is (a videóról beszélek, természetesen) képes elhitetni velem, hogy itt van a küszöbön a simogató napsütés, az enyhe szellő és a bódító érzések időszaka...
S mégis, hozzám hasonlóan, nem érzitek éppen pont száz százalékosnak ennek a számnak a hangzásvilágát, akkor nagyon tudom ajánlani April March feldogozását (a linkelt videóhoz ráadásul még angol felirat is mellékelve van)
April March egy rettentően cool francia énekesnő, aki a gall jazz pop egyik nagy csodája - igaz, ez a száma pont nem jazzy, csak olyan...
szóval...
Na, mindegy is - csak adjátok át magatokat az érzésnek, amit bennetek kelt...
Les Sucettes (1966)
KLIKK
Na, mielőtt még nagyon elbódulnátok az előző dal hatására, mondok egy nevet, ami gyorsan és kijózanítóan fog hatni...
Serge Gainsbourg - ugye ismerős?
Idő: Late 60's
Stílus: Yé-Yé - na természetesen nem a szó szoros értelmében vett "klipek"
Fíling: Na, France Gall, Végre!
Leírás:
Kb. úgy tavaly év vége felé jutott eszembe, hogy legyen végre egy France Gall-os posztunk is (amúgy french pop-opusz is régen szerepelt már a repertoárunkban ), de az olyan tematikákba, mint a nagy 1999-es vagy 2000-es hét, a nyolcvanas évek magyar punkzenéje vagy a hetvenes évekbeli magyar szatíra hete, hát, nem igazán sikerült alkalmas helyet találnom a számára. Ezért van az, hogy óriási örömömre szolgál, hogy végül csak van egy témánk, amibe ő is maximálisan belefér, így sikerül összedobnom egy vele foglalkozó írást.France Gall ugyanis lenyűgöző énekesnő volt, és aligha méltatlan más francia előadókra nézve, ha azt mondjuk, hogy ő volt a french pop királynője hiszen 1963-tól 1988-ig (amellett, hogy jóformán évente jelentek meg albumai), mindig tudott újítani valamit és mindig az adott évtized vagy kisebb időszak korszellemének megfelelően - munkái ezért is férnek bele abba a bizonyos, igen ritka, "abszolút retro" kategóriába - és mindig ő volt a legjobb... (Ezért is vagyok annyira morcos, hogy egy bakelitje sincs meg, és Magyarországon amúgy is gyakorlatilag lehetetlen hozzájuk jutni.)
Azt pedig már tényleg csak mellesleg tenném hozzá, hogy ma, 64 évesen ugyanolyan üde és friss, mint 1963-ban, ami egyszerűen hihetetlen - és csakis annak tudható be, hogy a zene, amit előadott, maximálisan pozitív hatással volt rá...
Pozitív személyiség, pozitív zene és ebből következően pozitív életmű tehát France Gall-é - a számai pedig egyértelműen annyira jók, hogy sok mindenki lopott tőle az utóbbi évtizedekben (legutóbb pl. egy borzasztóan túlszolizott, műszőke Kate Ryan nevű belga énekesnő, aki össze is dobott két olyan borzasztóan visszataszító klipet két 1987-es dalából, hogy arra már tényleg nincsenek szavaim).
De ahelyett, hogy keseregnénk, meg kárognánk, inkább következzen az a bizonyos három klip, mégpedig mindegyik az énekesnő 60-as évekbeli időszakából (ami ugyan nem a kedvenc France Gall-korszakon, node azért ez még nem jelenti azt, hogy ne lájkolnám nagyon is az akkori számait)...
Cet air-lá (1965)KLIKK
Ah, az ártatlan, bűbájos és idilli hatvanas évek, nemde?
Amúgy is rendkívül tavaszváró hangulatban vagyok - s bár igaz, most éppen pont süt a nap, azért nincs túl sok körülmény egyelőre, ami feljogosíthatna arra, hogy ennyire várjam a legszebb évszakot - so éppen ezért egy ilyen dal rendesen ki tud hozni a sodromból.
Mármint pozitív értelemben.
A szám címét leginkább úgy lehetne lefordítani, hogy az "Itteni levegő"...
És, hogy hol van az az itt?
Nos, remélem nemsokára mindenütt...
A tizennyolc éves France Gall ugyanis, még ebben a rettenetes hatvanas évekbeli sminkben is (a videóról beszélek, természetesen) képes elhitetni velem, hogy itt van a küszöbön a simogató napsütés, az enyhe szellő és a bódító érzések időszaka...
S mégis, hozzám hasonlóan, nem érzitek éppen pont száz százalékosnak ennek a számnak a hangzásvilágát, akkor nagyon tudom ajánlani April March feldogozását (a linkelt videóhoz ráadásul még angol felirat is mellékelve van)
April March egy rettentően cool francia énekesnő, aki a gall jazz pop egyik nagy csodája - igaz, ez a száma pont nem jazzy, csak olyan...
szóval...
Na, mindegy is - csak adjátok át magatokat az érzésnek, amit bennetek kelt...
KLIKK
Na, mielőtt még nagyon elbódulnátok az előző dal hatására, mondok egy nevet, ami gyorsan és kijózanítóan fog hatni...
Serge Gainsbourg - ugye ismerős?
Ő az, aki felhívta keringőre Whitney Houston-t egy már általunk oda-vissza kielemzett 1986-os showműsorban...
Na ugye!
Szóval Serge Gainsbourg-ot nem kell bemutatnom a blog olvasóinak - zseniális dalszerző és ötletember, de nem mindig a legfinomabb ember (viszont az első időkben France Gall egyik legfontosabb dalszerzője és szövegírója).
Mert ha megmagyarázom, hogy ugye a klip címe "A nyalókák", majd megnézitek és benne hölgyek láthatók, akik látványosan nagyméretű nyalókákat látványosan mélyre dugnak be a szájukba, majd pedig négy óriási nyalókát látunk hajladozni, miközben France Gall arról énekel, hogy milyen nagyszerű dolog is a nyalóka egy forró nyári napon...
Szóval sztem ez egyszer nem én vagyok a perverz, ugye?
Na igen, viszont van valami, ami mégis megfoghatlan ebben a klipben, főleg a mai ember számára: ezt az elvileg pajzán kis dalocskát egy olyan France Gall énekli teljes beleéléssel, aki valójában nem is tudja, hogy miről énekel.
Így igaz: ezért megismétlem...
France Gall, amikor ezt a dalt előadta, igen, tizenkilenc évesen, még fogalma sem volt arról, hogy miről is dalol valójában olyan vidáman (igen-igen, valaha régen még olyen is volt a világon, hogy valaki 19 évesen még szűz legyen!)...
Ami viszont durva, hogy Serge Gainsbourg ezzel helyette is tökéletesen tisztában volt...
(Egyebekben: retro-potenciál a köbön a frizuráktól a nyalókák formájáig - minden olyan dolog itt, amit az unokáink már biztosan nem fognak látni és már mi is csak videón skubizhatjuk...)
Na ugye!
Szóval Serge Gainsbourg-ot nem kell bemutatnom a blog olvasóinak - zseniális dalszerző és ötletember, de nem mindig a legfinomabb ember (viszont az első időkben France Gall egyik legfontosabb dalszerzője és szövegírója).
Mert ha megmagyarázom, hogy ugye a klip címe "A nyalókák", majd megnézitek és benne hölgyek láthatók, akik látványosan nagyméretű nyalókákat látványosan mélyre dugnak be a szájukba, majd pedig négy óriási nyalókát látunk hajladozni, miközben France Gall arról énekel, hogy milyen nagyszerű dolog is a nyalóka egy forró nyári napon...
Szóval sztem ez egyszer nem én vagyok a perverz, ugye?
Na igen, viszont van valami, ami mégis megfoghatlan ebben a klipben, főleg a mai ember számára: ezt az elvileg pajzán kis dalocskát egy olyan France Gall énekli teljes beleéléssel, aki valójában nem is tudja, hogy miről énekel.
Így igaz: ezért megismétlem...
France Gall, amikor ezt a dalt előadta, igen, tizenkilenc évesen, még fogalma sem volt arról, hogy miről is dalol valójában olyan vidáman (igen-igen, valaha régen még olyen is volt a világon, hogy valaki 19 évesen még szűz legyen!)...
Ami viszont durva, hogy Serge Gainsbourg ezzel helyette is tökéletesen tisztában volt...
(Egyebekben: retro-potenciál a köbön a frizuráktól a nyalókák formájáig - minden olyan dolog itt, amit az unokáink már biztosan nem fognak látni és már mi is csak videón skubizhatjuk...)
24/36 (1969)
Na, ezt a klipet meg azért tettem a végére (és ha valami, ez aztán végképp nem tekintethő igazi klipnek), mert, gondoltam nem fog ártani egy olyan kis semleges track, levezetésképpen a bódulat, majd a döbbenet után.
A 24/36-os képméretbe belefoglalt fénykép nagyszerűségéről énekel ebben a számában az énekesnő - immár a hatvanas évek végén.
Ez már a yé-yé-korszak végéről való dal (az előző két száma ugyanis még ennek jegyében született - ez a műfaj speciálisan francia és lényege a vidámság, kicsit varietés stílusban), egy picikét a húszas évek hangulatát idéző lemezről.
France Gall ezt követően ugyanis hamarosan a hetvenes években érzelmesebb stílusra nyergel majd át - majd jönnek a 70's végének disco-hangulatú opuszai, végül pedig a nyolcvanas években a legfantasztikusabb french pop-mjúzik zárja a sort, amit csak el lehet képzelni...
Ez aztán a gazdag életmű, nem igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése