Március 20. - Szputnyik New York felett (my home-made hangoskönyv) 4. fejezet - A Greenwich Village lakói

Témakör: Eszmefutamok

Idő: 1958-1960

Stílus: Hát, nem beatnik, az biztos...

Fíling: Hát nem beszívott, az biztos...

Leírás: 

Ha meg kéne keresni, hogy vajha, hol volt a világ legeslegcool-abb helye 1960-ban, akkor az első helyre esélyes, rettentően sanszos befutók között szinte biztosan ott lett volna a Village...

A Village, New York művésznegyede, ahol bármi megtörténhetett és ahol bármi meg is történt, lenyűgöző kultúrát szült. Gyakorlatilag ez a mikrovilág ébresztette létre a hatvanas évek forradalmi beat- és pop-kultúráját. Itt lett világhírű Andy Warhol, itt született Ginsberg költészete és egy bizonyos Robert Zimmermann is itt írta először előbb egzaltált, majd mindinkább letisztult folk-dalait, aki később bizonyos Bob Dylan-ként vált világhírűvé...

Ez volt a Village világa - innen indult ki mindaz a forradalmi változás, amely magáévá tette a világot, s amely, ha következményeit tekintve járt negatívumokkal is, alapvetően mégiscsak friss, pozitív és hallatlanul erős új vért öntött a nyugati világ ereibe. 

Poén, méghozzá nem kicsi, hogy ezek után jön egy kispolgár, aki meg akarja mondani a frankót ezekről a beatnik-ekről, savanyúnak és fanyarnak bélyegezve őket és teljesen kilátástalnként feltűntetve avantgarde létküzdelmüket, amelyet pedig "értelmetlen versekként" és "céltalanságként" érzékel. 

Meg Randé ugye azt is leírja, hogy partiján vendéglátója négy a négy cigányzenészből álló zenekart "vonósnégyesként" tűnteti fel, megbotránkozva, hogy hát ilyet meg hogy, de fogalma sincs, hogy talán éppen belőle akart etnikai természetű kis tréfát űzni Harry barátja - aki jó srác lehetett, ezek szerint. 

Úgy érzem, ezzel a sztorival írónk ismét kicsit leszerepel, mert ismét egy olyan jelenséggel találkozik, amely túl messze leledzik az ő konfortzónájától, hogy igazán fel bírja fogni jelentősségét...

S hogy voltaképpen mit is jelentett a Village picit nihilista, picit liberális, picit semmilyen - picit már a szintén e tájékon született hippimozgalmat megelőlegező - hangulata, ahhoz prezentálnék egy kitűnő illusztrációt a Mad Men c. sorozatról, amely ugye szintén New Yorkban játszódik és pontosan ekkortájt - egész pontosan 1959-ben látjuk kibontakozni a következő jelenetet.

Mivel a hosszú, ám e leíráshoz hasznos tanúságokat tartogató részt csak linkelni tudom, ezért íme a link (a sztori ugye annyi, hogy a főkarakterünk, az öltönyös és tökéletesen fésült Don Draper, egy reklámcég kreatív-szakembere új barátnőjével, aki Village-beli elmegy egy ottani estre, felmérni a városnegyed viszonyait)... 

A látottak önmagukért beszélnek majd...

De azért a rövid verzió (vagyis csak maga a dal, amely miatt linkelem ezt a csodálatos videót) is üt annak a számára is, aki nem nézi a szériát:

Ugye mennyivel ütősebb és hitelesebb, meg életszagúbb ez a kép a village-ről?

A végén a dal pedig amazing - tényleg nem találok rá szavakat...

Éljenek soká a beatnikek és vesszen a kispolgári konformizmus! (Hacsak nem párosul konstruktív kritikával...)