Március 17. - A TOP 10 legnagyobb arc a kilencvenes évek első felének magyar játékosai közül 10-6.

Leírás: Best of

Idő: 1990-1995

Stílus: Classic faces

Fíling: Amikor még bekerülhetett volna sörreklámba, hogy "klubfociban mi vagyunk a császárok"...

Leírás:

Nem legkiválóbb csatár, kapus vagy középpályás, hanem egyszerűen csak arc.

Vagyis egyéniség.

Mert akkor még voltak ilyenek...

S hogy mi alapján esett a választásom pont rájuk?

Nos, mint már többször említettem volt, nekem a kilencvenes évek egy nagyon jelentős időszak volt abból a szempontból, hogy ekkor cseperedtem csecsemőből kiskamasszá - gondtalan három évesként kezdtem az évtizedet és a tanulás meg egyebek gondjai terhelte tizenháromévesként fejeztem be.

Szóval ez a dekád fokozottan nagy hatással volt a fejlődésemre. 

Ezért van az, hogy azok a filmek, amiket akkor láttam, azok a könyvek amiket akkor olvastam és a zenék, amiket akkoriban hallgattam, döntő hatással voltak rám. És persze a meccsek valamint a játékosok, a vb-k és eb-k is, amelyeket akkor láttam. 

S éppúgy igaz ez a futballra, mint bármi másra - sőt, még fokozottabban igaz, hiszen mi egy futball centrikus ország vagyunk a 90-es évek pedig egy futballcentrikus évtized voltak idehaza - különösen az első fele. 

Nos ebből az időszakból szedtem össze azt a 10 játékost, akit én - most már nem nehéz kitalálni, hogy ez volt a válogatás szempontja - akkoriban a legjobban favorizáltam - nem feltétlenül mindig tudatos, szakmai szempontok szerint. 

Az azonban kétségtelen, hogy így visszagondolva nem választottam rosszul, hiszen az itt felsoroltak  mind - igaz, ilyen-olyan mértékben - kiválóan teljesítettek az időszak hazai és idegenbeli zöld gyepein.

Még két megjegyzés, mielőtt belefognánk:

Egyrészt szeretném még egyszer kihangsúlyozni a válogatás szubjektív jellegét,  még annak ellenére is, hogy érdeklődésemet bátyám terelte a futball felé, így némely játékosokra az ő nyomán figyeltem fel, másrészt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az itt felbukkanók közül szinte mindegyik játszott a Fradiban pályafutása valamelyik szakaszában - s a legtöbben pontosan ebben az időszakban voltak Fradi-játékosok.

Nos, miután ez volt a klub történetének utolsó nagy aranykora, talán nem kell megindokolnom, miért szerepel ennyi ferencvárosi játékos az összeállításban - és UTE-s, meg MTK-s pályatársaim sem akarják majd ezért leharapni a fejemet...

Remélhetőleg...  :D

10. Petry Zsolt

Bárki bármi rosszat hall róla, ne higgye el.

Még az árnyéka sem vetődhet rá a gyanúnak, hogy "eladta" volna az 1995-ös Törökország-Magyarország EB-selejtezőt a törököknek, mint azt nem is olyan régen még török sajtóorgánumok is "szellőztették".

Maradjunk abban, hogy Petry-nek sok irigye volt és sokan haragudtak rá, hirtelen haragúsága és meglehetősen forrófejű viselkedése miatt, s így nem csoda, ha ilyen illetők megvádolták már ezzel-azzal.

Viszont e tulajdonságai nélkül nem lett volna nagy kapus és nem hajtotta volna semmi, hogy légiósként (már ha van értelme egyáltalán egy olyan világban a szónak, ahol az angol nemzeti tizenegyben egy valamirevaló angolszász vagy skót, vagy kelta - szóval bennszülött - nincs) bejárja a világot.

Petry Zsolt kiváló hálóőr volt, mióta 1984-ben az Ifjúsági VB-n felfedezték, majd játszott az MTK-ban, a Videoton-ban és a Honvédben is (lám, valaki, aki pont nem volt tagja a Fradinak), majd  Törökországban, Belgiumban, a Feyenoord-nál...

És nem mellesleg 38-szor volt nemzeti válogatottunk tagja, kitűnő kapusmérleggel megfejelve a történetet.

A kilencvenes évek Király Gabija (vagy inkább Király Gabi a kétezres évek Petry Zsoltja?) tipikusan elfeledett karaktere a korszaknak - én magam válogatott meccseken fedeztem fel őt, s 1995-1996 környékén a korabeli (azóta megszűnt) Sportissimo c. hetilapból kivágott posztere is kinn lógott a szobámban.

9. Mészáros Ferenc (Bubu) 

Szintén kapus és szintén kakukktojás, méghozzá több szempontból is: ő sem játszott a Fradiban, ráadásul ő az egyetlen aki pont akkor fejezte be játékos-pályafutását mikor történetünk indul, azaz 1990-ben (egyébként 40 esztendősen).

Hogy miért esik szó róla mégis?

Nos, mert ő valóban arc volt, igazi arc méghozzá.

Anno pont ezidőtájt a Nemzeti Sportban mutatta bátyám a fényképét ennek a bajszos úrnak, én meg már akkor jót mosolyogtam rajta.

Igazi, ősmagyar, marcona ábrázat Mészáros Bubué, ahogy csapattársai nevezték az öreget, aki egyébként óriási forma.

1998-ban még MIÉP képviselőjelöltként is indult az országgyűlési választásokon  - mert hát, ha valaki, ő, még ezt is megtehette pironkodás nélkül...

Sokáig éljen Bubu!


8. Ifj. Albert Flórián

Nade az ifjabbik Albertet még akkor is Fradisták képviselőjének kellene tartanunk ebben az illusztris társaságban, ha nem játszott volna a Fradi színeiben, - hiszen apja, az idősebb Albert Flórián a legnagyobbak között van, akiket a klub valaha a világnak adott, s azok között is, akik a legtöbbet tették a zöld-fehérekért.

De Ifj. Albert nem mellesleg az ő nyomdokaiba lépvén, 1987 és 1996 között  középpályásként játszott a csapatban, s ötvenhét gólt szerezvén  283 bajnoki meccsen véve részt, beírta nevét a klub arany krónikájába.

Ifj. Albert ott volt a Fradi utolsó nagy korszakának minden fontos eseményénél, a nemzetközi kupaeredményeket is beleértve, s tett is egyet s mást értük, nem is beszélve 6-szoros válogatottságáról.

Akárhogy is van tehát, Ifj. Albert is nagy arc volt, hiszen, ami nagy szó a nagyon híres emberek gyerekeinél, függetlenedni tudott kicsit az apa nyomasztó árnyékától és be tudta mutatni, hogy azért ő is tud ám egyet s mást a pályán.

Ifj. Albert több Fradi poszteren is kinn függött a szobám falán úgy 1993 és 1997 közt.

(Az itt prezentált kép meg óriási retro-potenciállal bír és durván halálos ez a fej... :) )


Életének legjelentősebb gólja 1995-ből - sajnos borzasztó minőségben:



És igen, aki kommentál, az a Faragó Richárd... :D

Daliás idők... 

7. Szeiler József 

A Fradi persze sosem lett volna olyan naggyá, olyan "dicsőségessé" a kilencvenes években, ha hátul nem őrzik legalább olyan jól a hálót, mint ahogy elől lyuggatták az ellenfélét csatáraik és középpályásaik.


A védelem nehéz feladata pedig nem kis részben a, reméljük, nem legutolsó aranykor meghatározó kapusára, Szeiler Józsefre hárult.


Az 1965-ben született, 1981 és 1997 között hálóőrködő, 1988 és 1997 között pedig a zöld-fehér színekben teljesítő Szeiler alighanem az elmúlt huszonöt esztedő egyik legnagyobb magyar kapusa volt, óriási védésekkel, jelentős eredményekkel.

A szobám falát szintén két-három különböző Fradi poszteren is díszítette markáns alakja.

Szeiler nem mindennapi egyéniség - sok ténykedése mellett DJ-zett is egy időben, meg énekelt. Úgy tűnik nem is rosszul.

Bizonyítsa ezt e "nemes szerzemény", amely 1995-ben készült, a Fradi 25. bajnoki aranyérmének ünneplésére:

6. Fischer Pál

Három kapus és egy középpályás az eddigi mérlegünk - ideje hát rátérni a csatárokra is. 


Fischer Pál pedig kiválóan megfelel erre a célra, mert Fischer Pál kiváló csatár volt (az 1990-1991-es bajnokság gólkirályáról beszélünk az ő esetében), és  zúzta is a gólokat annak rendje és módja szerint.

Az 1984 és 1991 közti időszakban (mert hát ugye a csúcson kell abbahagyni) Fischer ráadásul az FTC játékosa volt - minő véletlen - egy rövid 1989-1990-es Ajaxos (!) kitérőt leszámítva. De ezután is szállította a gólokat a siófokiaknak, a Kispestnek, a Vasasnak is, s játékosként csak 2003-ban vonult vissza.

Fischer-t énmagam a Honvédből ismertem, ugyanis először életemben Honvéd drukker voltam - nem szakmai okokból, hanem hat-hétéves korom dacából következően, mert, szemben bátyám Fradi-drukkerságával én az akkor még nagy rivális mellett döntöttem (életem első, mégpedig 1994-es meccse is egy Honvéd mérkőzés volt, melyet a Bayern Leverkusen ellen nyomtak a fiúk).

(Véleményem 1995 tájékán változott meg, s azóta vagyok kisebb-nagyobb mértékben Fradi szimpatizáns.)

Most már nem drukker, csak inkább szimpatizáns - egyrészt, mert kevesebbet foglalkozom focival, mint akkoriban, másrészt, hát ugye...

Az okokat ismerjük...

Amúgy érdekes módon Fischer magyar góljaiból nincs fenn egy sem, viszont felkerült egy interjú, ahol elég kedvetlenül nyilatkozgat, picikét arcoskodik is.

De egy arc ne is adja alább:



Amúgy ugye azt mondtam, hogy a magyar góljaiból egy sincs fenn.

Ez igaz - viszont fenn van egy gyönyörű Ajax találata (és ez jó ízelítőt nyújthat a hazai porondon nyújtott teljesítményéhez is):





Befejezés holnap következ...