2011. március 27., vasárnap

Március 27. - Randé Jenő: Szputnyik New York felett (my home made hangoskönyv) - 5. fejezet - Más különcök


KÖZSZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!


Mielőtt bármibe belekezdenénk, sajnos kénytelen vagyok bejelenteni, hogy a mai naptól kezdve bizonytalan időre elnapolom a hangoskönyv folytatásának idejét. 

Az okok a következők:

1. Nem tudok olyan apparátussal dolgozni, amellyel valóban méltó körülmények között rakhatnék össze egy ilyen összeállítást, ezért, ameddig legalábbis nem jutok ilyenhez, nem valószínű, hogy folytatnám az egyelőre meglehetősen amatőr minőségű felvételek feltöltögetését. 

2. A következő hónapokban, vagyis nagyjából a nyárig tartó időszakban megszaporodott teendőim okán nem tudok napi másfél-két órát foglalatoskodni az aktuális rész elkészítésével/vágásával/feltöltésével + magyarázó szöveg írásával. 

(3. A jövő héttől heti témáink tehát, a megszokottól eltérően nem öt, hanem hat napig tartanak majd, szombati tematikus összeállításunk pedig ezentúl a vasárnaponként jelentkezik majd.) 

S ehhez kapcsolódik egy másik bejelentésem is, amelyet szintén ez alkalommal tennék meg. 

Szintén a következő két-három hónapra vonatkozóan szeretném közölni, hogy a Daily retro(spective) természetesen továbbra is naponta szállítja majd az anyagokat, csak jóval kisebb mennyiségben és rövidebbeket. 

Ez részint azért lesz így, mert észrevettem, hogy azok a blogok, amelyeknek a posztjaival nem kell sokat vesződni, mert rövidek, népszerűbbek (na jó, ez csak egy buta vicc volt :) ), másrészt a már fentebb említett okokból nem tudok majd annyi időt sertepertélni az egyes bejegyzések körül, mint eddig. 

Megértéseteket köszönöm!

Üdvözlettel:
John Smith 

(A tovább mögött következik a mai bejegyzésem...)




Témakör: Eszmefutamok
Idő: 1959-1960
Stílus: "How kapitalism works?"
Fíling: Ha ez ment ott 1959-ben, akkor ne is merjetek belegondolni, mi mehet idehaza manapság?


Leírás:

Oups! - Ahogy az amcsik mondanák...

Annyira nem semmi, hogy ennek a hangoskönyvnek a készítése közben csak felmegyek a netre, hogy, na, mégis milyen kapcsolódó anyagot lehet találni az éppen aktuális fejezetben elhangzottakhoz, majd nézhetek nagyokat, hogy milyen nagy a termés!

Úgy tűnik, Charles Van Doren története annyira jellegzetesen mesél a nagy amerikai hazugság természetéről, hogy még ma is komoly az érdeklődés irányában. Azon még nem is csodálkoztam, hogy az angol wikipédián kifejezetten terjedelmes szócikket találtam róla, hiszen az amcsik rövidke történetük minden aprócska mozzanatáról nyomnak fel oda igencsak részletező természetű anyagokat.

Viszont a róla készült képek nagy mennyiségén már inkább, nem is beszélve döbbenetemről a témában terjengő youtube-videók láttán. A habot a tortán pedig végeredményben az jelentette, mikor kiderült: 1994-ben még film is készült a történetről, Robert Redford rendezésében, többek között a nagy Ralph Fiennes főszereplésével - négy Oscar-díjra jelölve!

Tekintve, hogy a sztori egészen egyszerűen annyi, hogy Charles Van Doren 1959-ben megnyert egy országos televízió vetélkedőt egy országos tévéadón és sztárrá vált azáltal, hogy minden kérdésre jó választ adott...

Csak aztán kiderült, hogy művelt értelmiségi mivolta ellenére, mégsem mindig saját tudása alapján válaszolt...

A folytatásról a Randé-anyagban olvashatunk - a poén nem lőném le előre...

Ehelyett mindössze három videót linkelnék. Az első az eredeti vetélkedő egy részlete, a második egy dokumentumanyag az eseményekről, a harmadik pedig a már említett 1994-es filmalkotás ajánlója, amelyet ajánlok mindenki szíves figyelmébe leleplező hangulata miatt...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése