Március 30. - A Gábor diák világa

Témakör: Film

Idő:1956

Stílus: Operettfilm

Fíling: Hárem-romantika a török uralta Budán...

Leírás:

Hiba lenne az adott történelmi korra nézve bármiféle relevanciát számon kérni egy históriai időszak légkörébe álmodott operettfeldolgozáson - különösen, ha az említett film 1956-ban készül, s ráadásul még Magyarországon. Ezért van az, hogy ezt nem is tudjuk  megtenni. 

De a tizenhatodik-tizenhetedik századról alkotott hazai képünkhöz éppúgy hozzátartoznak az inkább helytálló prezentációk, mint a kevésbé annak tekinthetők. Esetünkben a 16. század világáról van szó, egészen pontosan arról a negyed évszázadnyi időszakról 1568. után - de 1593-at megelőzően éppen pont békében éltünk az oszmánokkal. 

Ezekben az időkben élt Budán Gül baba, akinek rózsái állítólag párját ritkították a korabeli világon - és ezek a rózsák, pontosabban egy rózsalopás, szolgáltatják  természetesen, operett lévén, némi szerelmi történettel megbolondítva, a sztori alapját. Egyébként érdemes hozzátenni, hogy az operett Huszka Jenő szerzeménye és, hogy már egyszer feldolgozták, mégpedig Jávor Pál főszereplésével, 1941-ben készült belőle egy elfeledett változat. 

Nem szoktam operettfilmeket hasonlítgatni, mert alapból az operettek sem annyira érdekelnek, de az tény, hogy ez a mozi sokkal látványosabb és látszik, mennyivel több munkát fektettek bele - Zenthe Ferenc és Sinkovits Imre párosa meg kifejezetten erős. (Nem is beszélve pl. az időszak ultimate eyecandy-jének, Krencsey Marianne-nak üde Leila alakításáról.)

Persze a mozi semmilyen szinten nem konvergál a korszakkal, hiszen, ha valóban egy kicsit is hiteles szeretne lenni, Budát ütött kopott, nyomorult nyomortelepként ábrázolja és nem hazudik hárem-romantikát a sivár időszak levegőjébe. De az ember már csak romantikus lélek és szereti megszépíteni a dolgokat.

Van ilyen, nincs is ezzel semmi gond. 

Főleg, ha ennyire erős látványvilággal párosul, mint itt. Nem véletlen, hogy ennek a filmnek a jelenetein keresztül oktatták évtizedekig a filmtrükk műfaját a megfelelő stúdiumokon. 

Ja, és Bárdy György rulez - itt ugyan még nem Jumurdzsák, de valószínűleg ekkor figyeltek fel először törökös arcélére az illetékes filmkészítők, mert osztottak rá egy remek török szerepet!