Témakör: Klip
Idő: 1985
Stílus: French pop of 80's
Fíling: "Plus grandir, j´veux plus grandir / Plus grandir pour pas mourir, pas souffrir"
Leírás:
Egy rövid luxemburgi kitérőt leszámítva, eddig csak angliai és amerikai poppal foglalkoztunk a héten, ezért, részben az etnikai térkép színesítése végett is, így zárásképpen most jöjjön egy kis french 80's. Méghozzá ebben a tematikában sem akármi.
Ugyanis minden idők első klipfilmjéről van szó - ez azt jelenti, hogy ez az első olyan videóklip, amely nem csak önmagában, mint ún. "music video" funkcionált, hanem egyenesen moziminőségben (cinemascope) forgatták le (ilyen addig nem volt) és először egy moziban is mutatták be, mint filmet. (Azt meg már csak mellesleg teszem hozzá, hogy e minőségében fesztiválokon is indították)
Az érdem egyébként elsősorban Laurent Bautonnat-é, aki a film forgatókönyvét elkészítette és ő is rendezte azt (ne ijedjetek meg, nem híres a tag - én sem vágom, hogy ki az :D ).
És persze az előadóé, Myléne Farmer-é is...
Igen, Myléne Farmer-t nem kell mindenkinek bemutatnom idehaza, hiszen jópáran ismerik őt - akik picit, mikroszkópikusan is járatosak a french pop-ban, nagy valószínűség szerint már hallották a nevét. Az énekesnő ugyanis mind a mai napig nagyon aktív, folyamatosan ontja az újabbnál újabb albumokat és klipeket (mostanában az éppen leginkább main stream popzene stílusában, de ez már más kérdés).
Hogy manapság a zenéje mennyire működik, azt nem szeretném most elemezgetni - az viszont biztos, hogy azokban az időkben, amiről szó lesz, vagyis a nyolcvanas évek közepe táján, nagyon-nagyon erős volt mindaz, amit ez a törékeny és finom vörös hajú hölgy letett az asztalra. És itt nem csak a zenéjéről van szó, hanem a klipjeiről is.
Mert ezek a videók igazi műalkotások voltak - színes, illatos érzéki élmények, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Mindig kicsit álom-, kicsit meseszerűek, sötét és világos tónusokkal rajzoltak egyszerre és nem hiányzik belőlük a pátoszosság, igaz, némi sick mellékíz sem - tegyük hozzá, ez utóbbi nélkül Myléne esetében egyáltalán nem lenne tökéletes az összkép.
Videókról, több videóról van tehát szó, de mint mondtam, ma mindössze egyet hoztunk kis láboskánkban - alighanem az egyik legjelentősebbről van szó, részben a már fentebb is említett okokból is mondom ezt. A címe: Plus Grandir, ami magyarul nagyjából annyit tesz "Nem adom fel"...
A dal alapgondolata valóban a soha-fel-nem-adás, de a témája mégis a felnőtté válás, az ártatlanság elvesztése, a megöregedés és a halál - igen, mindez egyszerre, egy egész életbe sűrítve, s a sötétté, visszahúzóvá vált tradíció éjhideg világába ágyazva.
Vagyis összességében ez a track egyszerre felemelő és egyszerre éjsötét, egyszerre finoman, mélyen emberi és egyszerre beteg.
Miért, mi, emberek úgy alapból - talán nem ilyenek vagyunk?
A klip szerintem az elmondottak alapján nem igényel sok magyarázatot. Originált-garantált a hangulata, már a temetős indítástól kiráz a hideg - attól speciel jó és rossz értelemben is - aztán valahogy egyre izgalmasabb lesz az egész.
Lenyűgöző, ahogy apróságokkal töltik meg és teszi élettelivé a klipet - pl: apácák, játékbaba stb. És, ami még tetszik, hogy itt aztán cenzúrázatlanul pörögnek az események (mert, legalábbis egy ponton, lehetne mit cenzúrázni a klipben - ma kivágnák :) - ugye nem nehéz eldönteni, hogy a 03:34-nél kibuggyanó lágy idomokra gondoltam...*)
Persze a száz százalékos teljességhez nagy mértékben hozzájárul még valami - Myléne stílusa. Ez a hang és ez az elképesztően furcsa zenei világ megteszi ám a hatását elég rendesen. Gyorsan és üzembiztosan magába szippant - vagy, ne adj Isten, végleg eltaszít magától...
A klip mellé - bónuszként - mellékeltem még egy 1989-es koncertfelvételt is, amelyen egy kicsit más stílusban hangzik el a Plus Grandir...
Lenyűgöző...
* Igen, 1985-ben - pedig állítólag mi ma szexuálisan sokkal felszabadultabbak vagyunk...
Folyt köv néhány héten belül egy leendő french pop week keretei között
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésLaurent Bautonnat nevet igy irjuk helyesen: Laurent Boutonnat. Hogy ne lenne hires, azert ezt egy picit erösnek erzem, ugyanis nelküle ma nagy valoszinüseggel Mylene Farmerröl sem beszelhetnenk. Boutonnat egy Mylene Farmerrel közös baratjaval, Jerome Dahannal együtt elkövetett szerzemenyenek (`Maman a tort`) tolmacsolasara keresett hiteles elöadott, igy bukkant ra az akkor meg csak reklamfilmekben szerepelgetö szinitanodasra. Kettejük kapcsolatabol - mely a mai napig tart - rengeteg kis- es nagylemez, nagyivü videoklip, es egy meg nem ertett, rekord hosszusagu mozifilm (`Giorgino`) született. A `Plus grandir`-t egyebkent en inkabb `Nem akarok felnöni`-nek forditanam.
VálaszTörlés