Témakör: RIP
Idő: 1936
Stílus:Emlékezzünk régiekről...
Fíling: Micsoda meccs lehetett!
Leírás:Ismét ünnepnap, ismét rendhagyó emlékezés at Dailyretrospective.
Március idusán mindig egy régi március idusára emlékezünk. Sőt, nem csak egyre, hanem még nagyon sok újabbra, amelyet felülírt.
Ezúttal éppen 1936. március 15-ére.
S hogy miért pont erre a napra?
Nos, legelsősorban is azért, mert bár általában muszáj az ünnepnapokon eltekintetnünk az éppen a heti témánktól, mint azt már megszokhattátok, de most kivételesen mégis sikerült összekötnünk a futballt március 15-ével, minthogy ekkor, a már említett esztendőben Magyarország megverte Németország válogatottját, 3-2-re, egy igen kemény mérkőzésen.
Egy némiképp elfeledett magyar válogatottról beszélünk most, hiszen a korabeli, az első "aranycsapatunk", amely 1938-ban szintén világbajnoki ezüstéremig vitte, akárcsak az "igazi" 1954-ben - és legalább annyira elégedetlen volt e teljesítményünkkel az akkori hazai közvélemény, mint tizenhat évvel később - kissé elfelejtődött az idők során.
Focirajongók, a hazai futballtörténet hivatásos és amatőr tudorai még ismerik a Sárosi György nevet (az egyik legfantasztikusabb magyar csatárunk, aki valaha létezett) tudják mi az Fogl-gát (minden idők két legtehetségesebb hazai hátvédjének összjátékáról van szó) és nem keverik össze kiváló csatárunkat, Cseh II. Lászlót Cseh László úszóval, Cseh Tamással, vagy urambocsá' Cseh Csabával...
Ám mások. míg tudják, ki az a Puskás, Hidegkuti vagy Zakariás, addig fogalmuk sincs a harmincas évek elképesztően zseniális (és pláne a negyvenes évek a háború miatt ellehetetlenített, végképp) elfeledett játékosnemzedékének tagjairól, vagy az 1938-as római VB-ezüstünkről.
So, egy szó, mint száz, ezúttal velük, ezzel a rendkívül illusztris társasággal fogjuk ünnepelni Március 15-ét.
Nem kokárdásan, de nem is politikai demagóg kurzusbeszédeket harsogva és nem elbagatellizálva az ünnep jelentőségét, hanem sokkal inkább kiteljesítve azt.
Hiszen mi sem méltóbb 1848. szelleméhez, mint egy igazi, zöld gyepen vívott csata a sötétség hatalmaival.
1936. március 15-én ugyanis azt a Németországot győztük le - és ne becsüljük le ennek szimbolikus jelentőségét - amely tíz éven belül kis híján minket rántott magával saját sírgödrébe.
Természetesen távol álljon tőlem győzelmünk mitizálása, vagy jelentőségének bármilyen szempontból történő eltúlzása, de kétségtelenül így volt - ez nem azt jelenti, hogy a német focisták orkok voltak, csupán a hatalom volt mordori gonoszságú, melynek nevében a pályára léptek...
De ne legyünk igazságtalanok: kiváló válogatottat győztünk le 1936. március 15-én a Hungária úton található pályán (egyébként barátságos mérkőzésen) - a 3-2-es győzelem pedig óriási eredménynek számított akkoriban, a német nemzeti tizeneggyel szemben.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy mindhárom gólunk gyönyörű volt - s, ami igazán durva infó: most ezek mindegyikét van szerencsém megmutatni nektek (ami óriási dolog!).
A három gól, sorrendben, Titkos Pál a 15., Cseh II. az 53. és Sárosi a 83. percben szerzett találata köszöntse ezt a szép ünnepet:
Így megkésve is, arra a néhány órára is, ami még hátra van belőle, emlékezzünk hát március 15-ére, e ragyogó mérkőzés és magyar csapat szellemében!
(PS: Sebes Gusztávnak, a későbbi aranycsapat kapitányának ez volt az első és egyetlen válogatott mérkőzése - micsoda véletlenek vannak, nem igaz?!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése