Idő: 1983
Stílus: Szatíra
Fíling: WTF - hová tűnt az ilyen finoman megírt, mégis könnyedén betaláló humor
Leírás:
Azért a vén kecske is megnyalja a sót... - szokták mondani azok, akik hozzám hasonlóan nem kevés ellenszenvvel viseltetnek egyes öregemberek állandó szexmániája és az ezen a téren mutatott nem kevés nagyzolási hóbortjuk láttán.
Az Egy faun megkésett délutánja Claude Debussy egy balettművétől kölcsönözte címét (amelyből egyébként több betét is szerepel a filmben - mi több, e zenemű szolgáltatja a film soundtrack-jének túlnyomó részét) - a "megkésett" szócska pedig, amely megkülönbözteti a film címét a muzikális kompozíciótól, nos, sokatmondó.
A görög mitológia a szexualitással mindig szoros összefüggésben megjelenő szőrös-szakállas erdei isteneinek késői bohémiai leszármazottja kiöregedett már az általa bevállalt szerepkörből. Ez a faunkodás neki valahogy már nem megy - már nem az ő műfaja.
Túlságosan úriember a mai lányokhoz, túlságosan öreg, hogy megértse az igényeiket, ha bár egyértelműen nagy örömmel vetné magát rá akármelyik puncira, amelyikre csak tehetné, ő is tisztában van azzal, hogy ez neki már nem áll jól.Erről tanúskodnak legalábbis monológjai, a csöndes őszi prágai félhomályba beledünnyögött félsorai, befejezetlen, egzaltált felkiáltásai, melyekből a film váza épült. 
Vizuális értelemben pedig a főkarakterünkhöz képest egyáltalán nem belassulós, hanem nagyon is dinamikus képsorokból, amelyeknek rögzítése tölti be ugyanezt a feladatot. Igaz, ez a dinamizmus sem életerőtől duzzad: gyakran úgy himbálózik a kamera ide-oda, mint a részeg éjszaka sötét sikátorban, mindig egyik majd másik falnak csapódva, míg nem valahogy csak hazaér (zseniális az operatőri munka egyébként - óriási erőt és energiát ad a filmnek)...Ahogy egyébként hősünk is hazaér a film végére - megtalálja otthonát...
De, hogy mi is lesz ez az otthon, arról egyelőre nem szólnék...
Beszélnék ellenben legnagyobb erényéről, az elképesztően erős atmoszférájáról, ami szinte beszippantja az embert. Izgalmas ide-oda himbálózás az egész film: történetek, prágai utcák, hivatalbeli ügyek (mert a Faun egy hivatalban dolgozik - tipikus bürokrata kispolgár tehát, ha úgy veszem...) és női combok, mellek és félhomályba dünnyögött furcsa szavak között...
Persze nem beszélnénk most erről a filmről, ha nem lenne még ezek mellett - csak úgy mellékesen - csehszlovák is. Igen, ez a mozi minden ízében csehszlovák: groteszk, humoros, szatirikus, kárörvendő, de egyben nagyon emberszerető, humánus és érzelmes is... Remek kis mósön pikcsör ez - így tömören összefoglalva, s ha valamit még hozzá kéne tennem így végezetül az ajánlásához, akkor azt mindenképpen meg kell mondanom, hogy a benne szereplő lányok - ahogy a cseh nők is általában - rendkívül szépek...
Zárásképpen két jelenet a filmből. Az egyik a nyitó képsorok lezárására szolgál, míg a másik nem sokkal a vége előtt zajló eseményeket mutat meg.
Az elsőben a Faun munkába indulva megpróbálja elhagyni a lakását, de a környékbeli (egyébként elviselhetetlen öregek) folyamatosan inzultálják. Pont ezen mérgelődik, miközben még egy kis kutyaszarba is sikerül belelépnie (ez ám a humor, mégpedig cseh, sőt, egyenesen prágai!):
Másik jelenetünk a film végéről való és azért linkeltem, mert jól érzékelteti a fentebb leírt operatőri munkát: Faununk részegen Vlasztyicska nevű barátnőjét üldözi (vagy inkább véli üldözni - igaz, a jelenet végére megtalálja őt):
Megj.: a részletek sajnos csehszlovák nyelvűek...
Én magam nagyon-nagyon boldog lettem volna, ha találok a neten valamit a kiváló szinkronos verzióból, amelyet Szilágyi Tibor elsőrangúan prezentált Faunja fémjelez, de sajnos sehol nem sikerült... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése